Izgatottan várjuk az átláthatósági törvény bevezetését! | Demokrata

A cikk emailben történő elküldéséhez kattintson ide, vagy másolja le és küldje el ezt a linket: https://demokrata.hu/magyarorszag/varjuk-az-atlathatosagi-torvenyt-1075069/

Május közepén a kormánypártok benyújtották az átláthatósági törvényt, de alig egy hónap elteltével máris levették a parlamenti napirendről. Kocsis Máté, a Fidesz frakcióvezetője azzal magyarázta a váratlan lépést, hogy a - konkrétan meg nem nevezett - szakmai szervezetek javaslatait figyelembe véve őszre halasztják a jogszabálytervezet tárgyalását. Ám az Országgyűlés idei őszi menetrendjében egyáltalán nem található nyoma az átláthatósági törvénynek. Ez különösen aggasztó, figyelembe véve az elmúlt hetekben tapasztalt, felkavaró ellenzéki botrányokat, amelyek világosan jeleznek egy égető szükséget a törvényre. A belpolitikát külföldről befolyásolni próbáló akciók, amelyek közül néhány joggal tekinthető államcsínykísérletnek, nyíltan felfedték a helyzet súlyosságát.

Íme egy egyedi változat a szövegből: Csak néhány példa a megdöbbentő botrányok sorából: Ruszin-Szendi Romulusz, aki a Magyar Honvédség vezérkari főnökeként tevékenykedett, egyértelműen a kormány háborúellenes álláspontjával ellentétesen járt el. A NATO-beli kollégáival folytatott hivatalos tárgyalások során nemcsak hogy nem a magyar álláspontot képviselte, hanem a Kijevben népszerű "dicsőség Ukrajnának!" háborús szlogent hangoztatta, mintha politikai diverziót hajtott volna végre. Később kiderült, hogy a Magyar Péter vezette TSZ-párt mögött olyan személyek állnak, akik az ukrajnai érdekek képviseletében tevékenykednek (és ezt most kifejezetten diszkréten fogalmaztuk meg). Ráadásul a szervezet által használt mobilalkalmazást, amely a tagok és szimpatizánsok tájékoztatására és szervezésére hivatott, egy gyanús ukrán kapcsolatokkal rendelkező cég fejlesztette. Nemrégiben pedig az oda regisztrált magyar állampolgárok érzékeny személyes adatai kiszivárogtak az internetre. Magyar Péter ráadásul nyíltan hűséget fogadott az Európai Néppárt elnökének, Manfred Webernek – nyilván van oka rá, hogy ezt tette. Különös, hogy az Európai Parlament október 7-i ülésén nem függesztették fel a mentelmi jogát, miközben a magyar hatóságok három különböző büntetőügyben is eljárást indítottak ellene.

A legutóbbi hetek példátlan, Semjén Zsoltot pedofilvádakkal megrágalmazó álhírbotránya mögött pedig nemcsak a mindig idegen érdekeket szolgáló liberális média okán, hanem a miniszterelnök-helyettes nevét a Facebookon az addig név nélkül gerjesztett-sokszorozott hazugságfolyamba bedobó Káncz Csaba és az MI6-hez, vagyis a brit külföldi hírszerzéshez kötődő személyek nyilvánosságra került üzleti kapcsolata miatt is nyilvánvalóvá vált a külföldi indíttatás. Ez a gyilkos szándékú, de a ziháló gyűlölettől fűtve végiggondolatlanul, a kiagyalt hazugságok valótlanságát viszonylag könnyen cáfolható módon indított támadás bár kudarcot vallott, nyilvánvalóan olyan társadalmi indulatokat akart felkorbácsolni, amelyek kitörése akár polgárháborús utcai jelenetekhez és végül a törvényes magyar kormány bukásához vezethet. És akkor majd elkövetkezhet a magyar állam által fenntartott Eötvös Loránd Tudományegyetemen állásban lévő, a magyar államiság alapját jelentő törvények semmibevételének szorgalmazásával kvázi politikai alapú statáriális eljárásokra, vagyis végső soron államcsínyre uszító Fleck Zoltán jogszociológus és a hasonszőrűek - Kovács Ákos 2002-es dalát idézve a bosszú népe - ideje.

Nyilvánvaló, hogy nem csupán erkölcsi okokból, hanem jól felfogott nemzetbiztonsági érdekből is a lehető leghatározottabban el kell fojtani ezeket a független magyar államiságot, a törvényességet, a szabadságot alapjaiban súlyosan veszélyeztető idegen érdekű törekvéseket. Ennek eszköze lehetne egyfelől a Szuverenitásvédelmi Hivatal szankcionálási joggal is felruházott hatósággá alakítása, másfelől a tavasszal kezdeményezett, de nem egészen egy hónap múlva a parlamenti napirendről sajnálatosan levett átláthatósági törvény. Ezt elemi gyűlölettel támadta a baloldal már azelőtt, hogy az elgondolt részletek egyáltalán ismertek lettek volna. A szokásos demagógiával a civil szervezetek megfojtásáról deliráltak, kisvárosi dalárdák, bélyeggyűjtő egyletek és természetvédelmi alapítványok halálától rettegtek, noha ilyesmiről természetesen szó sem volt. Mindenesetre a baloldali propaganda, élén a magát találva érző Telex.hu nevű politikai agitációs portállal, azonnal elnevezte ellehetetlenítési törvénynek. Ezt hamisítási szándékkal tették ugyan, de végső soron eltalálták a lényeget: a törvénytervezet célja az idegen zsoldban, ugyanakkor fedésben ("független média", "független civil szervezetek") folytatott, lényegileg, hatását tekintve ügynöki tevékenység ellehetetlenítése volt.

A májusban benyújtott, de végül visszavont törvényjavaslat csupán azokat a külföldi támogatással működő közéleti befolyásolási formákat tekinti a magyar szuverenitást fenyegető tevékenységnek, amelyek valamilyen módon sértik vagy kedvezőtlen fényben tüntetik fel az Alaptörvényben rögzített alapértékeket.

Ilyen például a nemzeti összetartozás, azt a tény, hogy az ember férfi vagy nő, illetve hogy házasságnak csak egy férfi és egy nő szeretetkapcsolata nevezhető. Védett érték továbbá a család, a magyar békepártiság, valamint az az alapelv, hogy Magyarország alkotmányos önazonosságának és keresztény kultúrájának védelme az állam minden szervének kötelessége.

A jogszabálytervezet mindazokat, akik e védett értékeket sértik, negatív színben tüntetik fel vagy ezekkel szembeni fellépésre uszítanak, a kormány a Szuverenitásvédelmi Hivatal jelzése alapján jegyzékbe veszi, és így nyilvánosan láthatóvá válik, hogy kik, mely szervezetek veszélyeztetik a magyar függetlenséget, a magyar szabadságot. Vagyis összességében az eredeti tervezet szelíd önmegtartóztatással mindössze annyit ír elő, hogy átlátható legyen, ki mit miért mond, tesz.

A nyilvántartásba vett szervezetek vezető tisztségviselői kiemelt közszereplőnek számítanának, ami kötelező vagyonnyilatkozat-tételt vonna maga után. Amíg az érintettek nem tesznek eleget ennek a kötelezettségnek, a szervezetek képviseleti jogai szünetelnek. Emellett ezek a szervezetek csak a pénzmosás ellen küzdő hatóság, a Nemzeti Adó- és Vámhivatalhoz tartozó Pénzmosás és Terrorizmusfinanszírozás Elleni Iroda engedélyével fogadhatnának el külföldi támogatásokat, és nem részesülhetnének a személyi jövedelemadó 1%-ának felajánlásában. A nyilvántartásba vett szervezeteknek emellett kötelező lenne egy bizonyító erejű magánokiratban nyilatkozniuk arról, hogy támogatóik nem külföldi forrásokból származó pénzeszközökkel segítik őket. A bankoknak pedig feladatuk lenne az ilyen szervezetek számláinak ellenőrzése, és értesíteniük kellene a hatóságot, ha engedélyköteles tranzakciók, például nemzetközi utalások történnek. Ilyen esetben a pénzmosás elleni hatóság döntené el, hogy a nyilvántartásban szereplő szervezet hozzáférhet-e a kérdéses pénzösszeghez. Amennyiben a szervezet a tilalom ellenére hozzáfér a pénzhez, a banknak kötelezettsége lenne megtéríteni ezt az összeget a magyar államnak.

Ha egy ügynökszervezet jogellenes módon külföldi forrásokhoz jut, akkor a büntetés mértéke a megszerzett összeg 25-szöröse, amelyet a Nemzeti Együttműködési Alapba kell befizetnie. Amennyiben ezt a kötelezettségét nem teljesíti, vagy ha másodszor is hasonló jogsértésen kapják, az érintett szervezetet eltiltják a közélet befolyásolásától, és teljes vagyonát a Nemzeti Együttműködési Alapra kell irányítani. A saját álláspontunk szerint még szigorúbb szabályozásokra lenne szükség, amelyek a külföldi befolyásolás belpolitikai vonatkozásaival összekapcsolva a hazaárulás büntetőjogi kereteit is érintik. Azonban ez a kezdeti lépés is érdemi nyomásgyakorlás lenne. Ne adjuk alább: sürgősen szükség van az ígért átláthatósági törvényre, ami a haza és a nemzet érdekét szolgálja, és egyben súlyos következményekkel jár a magyar ügy esküdt ellenségei számára!