Le Pen sikeresen legyőzte a kormányt, ezzel életre keltett egy 60 éve tartó konfliktust Franciaország ellen.
Franciaország történetében először történt meg, hogy a Nemzeti Tömörülés javaslata többségi támogatást nyert a Nemzetgyűlésben. Az 1968-as francia-algériai egyezmény felmondását sürgető állásfoglalás elfogadása mindössze egyetlen szavazaton múlott. Ez a lépés, bár inkább szimbolikus jellegű, feszültséget szíthat a konfliktusban az észak-afrikai országgal, ahogyan azt a L'Express is megjegyzi.
A francia Nemzetgyűlés a legszorosabb többséggel, 185-184 arányban elfogadott egy nem kötelező erejű határozatot, amely sürgeti az 1968-as francia-algériai egyezmény felmondását, amely a két ország kapcsolatait alapvetően befolyásolta. A javaslat a szélsőjobboldali Nemzeti Tömörülés (RN) indítványaként került a parlament elé, és ez az első eset, hogy az RN által benyújtott szöveg átmegy az alsóházon. Marine Le Pen a voksolást "történelmi napként" értékelte, hangsúlyozva a döntés jelentőségét.
A határozat a gyakorlatban nem módosítja a jogi helyzetet, azonban politikai nyomást gyakorol a kormányra.
A 1968-as megállapodás különleges tartózkodási és bevándorlási feltételeket biztosít az algériai állampolgároknak Franciaországban - ennek megszüntetését szorgalmazza a szöveg.
Marine Le Pen úgy véli, hogy "a fennálló rendszer fenntartásának nincs többé magyarázata", míg a baloldali ellenzék - beleértve a Francia Lázadást (LFI), a szocialistákat és a zöld pártot - éles kritikával illette a döntést. Jean-Luc Mélenchon (LFI) az X közösségi oldalon megjegyezte, hogy a Nemzeti Tömörülés "a múlt háborúit vívja", és elítélte az elfogadott határozatot, amit szégyennek tart.
A szavazás azért is keltett nagy vihart, mert a Macron-párti frakció nagy része nem volt jelen: a 92 képviselőből mindössze harmincan voksoltak, közülük is többségben a nemek. A távollévők között volt Gabriel Attal, a kormánypárt és a frakció vezetője, valamint korábbi miniszterelnök is, amit több baloldali frakcióvezető nyíltan bírált. A zöldek elnöke szerint Attal "egy hiányzó szavazaton múlt" hagyta, hogy a jobboldal és az RN keresztülvigye a javaslatot.
További érdekesség, hogy Attal korábban maga is a 1968-as egyezmény felmondása mellett érvelt - igaz, most pártja a szöveg ellen szavazott.
A kormány azonban továbbra is a renegociáció útját támogatja. Laurent Panifous, a parlamenti kapcsolatokért felelős miniszter azt mondta:
Párizs számára kedvezőtlen lenne, ha a már meglévő feszültségek Algériával tovább fokozódnának.
A szöveget nem csupán a kormány elutasítása gyengíti: a megszavazott állásfoglalás önmagában nem kötelezi a végrehajtó hatalmat semmiféle lépésre, noha komoly politikai üzenetet hordoz, különösen a bevándorlás kérdésében és a francia-algériai kapcsolatok bonyolult szövetében.
A mérsékelt kormánypárti képviselők egy csoportja elutasította a RN javaslatát, mivel úgy vélik, hogy az egyezmény egyoldalú felmondása komoly bizonytalanságokat okozhat, sőt, potenciálisan "migrációs hullámokat" is generálhat. Ezzel szemben a RN határozottan megkérdőjelezi ezt az érvet, és hangsúlyozza, hogy az egyezmény fenntartása valójában akadályozza a bevándorláspolitikai szigorításokat.
