"Elmozdíthatatlan kötelék édesapámmal" - Rékasi Károly és fia különleges viszonya, amelyet semmi nem képes megrengetni.

A Rékasi család neve már hosszú ideje ismert a magyar közönség számára, de most egy új, izgalmas aspektusukat tárják elénk. A Lélekközösség Peller Mariannal című podcast legújabb epizódjában Rékasi Károly és fia nem csupán a régi emlékek felidézésére összpontosítanak, hanem arra is, miként támogatják egymást a mindennapok során – emberi kapcsolataikban, férfiaként és családként egyaránt.

Rékasi Károly és fia, Rékasi Zsigmond a podcast során rendkívül intim és őszinte pillanatokat osztottak meg, amelyek tükrözik a közöttük lévő különleges köteléket. A beszélgetésből világosan kirajzolódott, hogy Zsigmond gyermekkora óta bátran megoszthatta apjával minden gondolatát és érzését. Ez a mély bizalom és nyitottság felnőttkorában sem veszett el, hanem továbbra is erős alapként szolgál a kapcsolatukban.

- mondta Zsigmond.

A fiatal férfi ma már a saját útját járja, biztonságtechnikai vállalkozást irányít, és - ahogyan ő is megfogalmazta - "járom az országot, csak éppen nem szellemi építőanyagot szállítok, mint az apám". A "fuvarozás" valójában egy családi hagyomány: Rékasi Károly nagyapja és apja is fuvarosként dolgozott, és a kis színészpalánta gyakran elkísérte őket a hosszú útra. Ezek az utazások mély és tartalmas beszélgetések színhelyévé váltak, amelyek jelentősen formálták a fiatal férfi jellemét és értékrendjét. "A szellemi építőanyag fuvarozása maradt nekem örökségül" - mondta mosolyogva, utalva arra, hogy ma már előadásaival járja be az országot.

A közös munka és az életre szóló tanítások mellett a kapcsolatukban a tisztelet és az elfogadás is kiemelkedő szerepet játszik. Károly barátnőjét, Rékasi Zsigmondot, olyan meleg szívvel fogadta a családba, mintha a saját lányát ölelné magához. Ez a nyitottság és szeretet hatja át a Rékasi család mindennapjait – ahogy ők maguk is vallják: „A család az, ahol a szív mindig otthon van.”

Természetesen az apai féltés is megmutatkozott a beszélgetés során. Károly elárulta, hogy fiát, aki testőrként dolgozik, sokszor féltette, hiszen a munkája veszélyes.

- vette át a szót Zsigmond, utalva arra, hogy bár Károly támogatóan elfogadta fia hivatását, a lehetőségeikhez mérten igyekeznek megóvni gyermeküket.

Károly nyíltan osztotta meg tapasztalatait arról, hogy mennyire nehéz feladat volt számára az apai védelem és a gyermeki szabadság megteremtése közötti egyensúly megtalálása.

Rékasi Zsigmond, bár a korral járó kihívásokkal néz szembe, mégis lenyűgöző tapasztalatokat halmozott fel, és bölcsessége példaértékű. Úgy véli, hogy a szülők nyitott és támogató hozzáállása kulcsszerepet játszott abban, hogy ő is bátran felfedezheti a világot. Ma is bármikor fordulhat édesapjához tanácsért: "Ha valami elakad, mindig az édesapámhoz fordulok. Ő nem adja meg a kész választ, hanem inkább rávezet a megoldásra, így magam jövök rá a helyes útra."

A beszélgetés végén egyértelművé vált, hogy Rékasi Károly fia már nem csupán egy fiatalember, hanem egy önálló és felelősségteljes férfi. Ennek ellenére megőrizték azt a különleges köteléket, amelyet csak egy igazán szeretetteljes apa-fiú viszony tud fenntartani. Ahogy ők maguk is megjegyzik, "két Rékasi nem mindig a legegyszerűbb egy fedél alatt", de egy dolog biztos: bármilyen nehézséggel is nézzenek szembe, ők ketten mindig elválaszthatatlanok maradnak egymás mellett.