Kőbányán újra életre kelt a középkor! (Fényképes beszámoló) | Demokrata

A bőrduda zengése és a dobszó éles kontrasztban áll a szürke hétköznapok csendjével, amelyet csupán kutyasétáltatók zökkentenek ki a Királydombon. Az olvasó már sejtheti, hogy nem a város legnépszerűbb zöld területén, a Városligetben tartózkodunk, hanem Budapest X. kerületében, ahol egy másik Királydomb található. E hely története sokak számára ismeretlen, mivel a kommunista rezsim idején elfeledték: nevét és jelentőségét igyekeztek eltüntetni, mintha sosem létezett volna. Pedig Magyarország történelme szempontjából nem elhanyagolható, hogy éppen itt, Rákosmezőn zajlottak az ország legfontosabb ügyeit eldöntő országgyűlések. A pártállam szándékosan próbálta megszüntetni a múltunkhoz fűződő erős kötelékeket, és minden olyan elemet eltüntetni, ami emlékeztetett volna hagyományainkra és ősi gyökereinkre. Bár a rendszerváltás véget vetett ennek a sötét időszaknak, sok emlékünk a feledés homályába merült, és csendesen várta, hogy újra felfedezzék őket. Ilyen titokzatos hely Kőbánya kertvárosának Királydombja is, ahol szeptember utolsó hétvégéjén, a Királyfeszt keretein belül, újraéledt a középkor szelleme és felidéződött a magyar múlt gazdag hagyománya.

A völgybe vezető út kezdetén jurták emelkednek, körülöttük pedig egy színes kerítés díszíti a teret, amelyen történelmi címerek sorakoznak. Itt már javában zajlik a hadgyakorlat – persze, csak játékosan. A jelentkezők felügyelet mellett próbálhatják ki, milyen is az, amikor egy dobócsillagot vagy dárdát lendítenek el. Néhány lépéssel odébb egy másik tömeg gyűlt össze, ahol Győrffy-Villám András madarai iránt érdeklődnek. Az agrármérnöki végzettségű férfi több mint hat évtizede él a solymászat világában. Szakmai pályafutását Galántai Lelovich György, a neves szolnoki mester irányítása alatt kezdte, aki mentoraként támogatta a fiatal tehetséget. Most három különböző madárral érkezett, hiszen a solymászat egy sokrétű terület: a szakemberek különféle ragadozó madarakkal dolgoznak. Magyarországon a sasok, héják és ölyvek a leggyakoribb választások, míg Nyugaton a keselyűk is szerepet kapnak a vadászatok során vagy éppen a bemutatókon.

Ez itt egy fiatal vándorsólyom, amely alapvetően rendkívül félénk és érzékeny természetű madár. Nem kedveli, ha túl sokan sürögnek körülötte, ezért a tulajdonos egy bőrsapkát helyez a fejére, hogy megóvja az idegrendszerét és biztosítsa a nyugalmát. Ezen a módon a madár megőrzi higgadtságát - mondja a gazda, bemutatva ezt a különleges kísérőt. Mellette egy kalitka található, amelyben Tódor, a tengerentúlról származó, hároméves törpekuvik él, míg háta mögött két impozáns hím Harris-héja pihen. Ezek a madarak már partnerként tekintenek gazdájukra, ami igazi elismerés a kapcsolatukban. Az állatok bizalmának megszerzése kulcsfontosságú az idomítás során, mivel nélküle az idomár nem érne el jelentős eredményeket. Azonban egy kis jutalomfalattal könnyedén meggyőzhetők, hogy hajlandóak legyenek teljesíteni a gazda utasításait.

A völgy kellős közepén is ukázra várnak, de nem madarak, hanem a gyerekek. A harctér mellett már zajlik a toborzás: van, aki a sárga, van, aki a zöld csapathoz csatlakozik, miután fegyvert kap a kezébe. Alapszabály, hogy a kipárnázott szablyával csak a testre szabad vágni, szúrni és fejre célozni pedig tilos, akit pedig eltalálnak, annak térdre ereszkedve kell kivárnia az ütközet végét. A csatakiáltás elhangzása után megrohamozzák egymást az alakulatok, s a becsületes katonák némelyike már jelzi is, hogy számára véget ért a küzdelem.

Hetzmann Róbert, a Magyar Patrióták Közösségének elnöke és főszervező, örömmel számolt be arról, hogy a rendezvény, amely az elmúlt két évben forráshiány miatt elmaradt, most újra megvalósulhatott. A Miniszterelnökség és a Bethlen Gábor Alap támogatásának köszönhetően sikerült szponzort találniuk, így a közönség újra részt vehet a programon. Róbert hangsúlyozta, hogy a rendezvény látogatói között kiemelkedő szerepet kapnak a gyerekek, mivel a legfőbb céljuk a legifjabb generáció megszólítása; hiszen a történelmi örökség átadását érdemes már korán elkezdeni, amikor a gyerekek a legfogékonyabbak az ilyen ismeretek iránt. A házigazda emellett bejelentette egy új kezdeményezésüket is: a Királydomb emlékének helyreállítását. Bár az egyesületüknek 2000-ben sikerült elérnie, hogy a Parlament hivatalosan Nemzeti Emlékhellyé nyilvánítsa a helyszínt, jelenleg nem áll rendelkezésre sem emlékmű, sem emléktábla, amely ezt jelezné. A Patrióták célja, hogy ezen változtassanak: egy ismeretterjesztő táblát kívánnak felállítani, amely bemutatja a Királydomb történelmét és jelentőségét. Az emlékjel, amelyet a tervek szerint tavasszal adnak át, egy fatornyos alkotás lesz, melyet székelyföldi népművészek készítenek el. A megvalósítás anyagi hátterét adománygyűjtésből tervezik biztosítani, amelyhez bárki csatlakozhat online.

A jótékonykodás szelleme mindig is közel állt az esemény résztvevőihez. Janoch Zsolt, nemzetőr törzsőrmester, látványos huszár felszerelésben érkezett, képviselve az Üllői Vitéz Lovas és Hagyományőrző Egyesületet, valamint a Mátyásföldi Lovas Egyletet. Érdekesség, hogy meghívást nem kaptak, mégis önként vállalták a részvételt, ezzel is kifejezve elkötelezettségüket a jótékony célok iránt.

- Mivel itt lakom a szomszédban, az előző évekhez hasonlóan most is kilátogattam, hogy bemutathassam a nagyközönségnek, milyen egy húsvér huszár - fogalmaz lapunknak az elkötelezett hagyományőrző. A napokban Pákozdon tartottak egy huszár ügyességi versenyt, amin segítőként vett részt. A huszárok többek között lóhátról lőttek és szablyával dinnyéket vágtak szét, amelyek az ellenséget szimbolizálták. Ő maga a pisztolyok töltésében és a 160 kilós ágyúcsövek rakosgatásában segédkezett.

A huszárezredek megkülönböztetésére régen színes egyenruhákat alkalmaztak, amelyek között a kék-arany színkombinációt Rákóczi György tervezte. Ezek az egyenruhák nemcsak esztétikai értékkel bírtak, hanem mindegyik részletüknek különleges funkciója is volt. Például a Bocskai-vitézkötés nem csupán díszítette a katonát, hanem védelmet nyújtott a kardcsapásokkal szemben, mivel rendkívül nehezen lehetett átvágni. A huszárcsákó szintén szerepet játszott a védelemben, hiszen tompította az ütéseket, míg a rajta elhelyezett tollak optikai illúziót teremtettek: a csillogó szálak visszaverték a napfényt, ezzel zavarba hozva az ellenfelet, aki így nehezebben célozta meg a huszárt.

A középkori fegyverek világába már a Történelmi Hadi Akadémia Alapítvány egyik tagja, Erdélyi Ábel vezeti be az érdeklődőket. A fiatalember nyolc évvel ezelőtt kezdett el érdeklődni a hagyományőrzés iránt, amikor belépett egy sportegyesületbe, ahol először szablyavívást tanult, majd később rendezvényeken is bemutatta a magyar harcmodort. A Királydombra most XV. és XVI. századi fegyvereket, védőfelszereléseket hozott el.

- A sisakoknak is több típusa létezett. Ilyen láncsisakot viselt például Kinizsi Pál is - meséli a kora ellenére elképesztő történelmi tudással rendelkező fiú. Hangsúlyozza, a fegyverek és a vértek ugyanakkor nemcsak koronként, hanem nemzetenként is eltértek, a magyarok gyakran az olaszoktól rendeltek, akik a kor legjobb fegyver- és páncélkészítőinek számítottak.

A harmadik alkalommal megrendezett Királyfeszten ezúttal is mindenki felfedezhette a saját érdeklődésének megfelelő programokat. A hadászattal kapcsolatos kiállítások és események elsősorban a fiúkat és férfiakat vonzották, míg a kézműves foglalkozásokon leginkább a hölgyek és lányok próbálhatták ki ügyességüket. A gyöngyfűzés, agyagozás és nemezelés során sokan kreatívan töltötték el az időt, egészen a fesztivál csúcspontjáig, az esti koncertig. Ekkor lépett színpadra a Magyar Örökség díjjal kitüntetett Pál István Szalonna és Bandája, akik fergeteges hangulatot varázsoltak a közönségnek.