Harkai "kockái" ismét otthonra találhatnak a topolyai épület falai között.

Úgy tűnik, hogy a "Kockák" visszakerülhetnek a Duna utcai épülethez Topolyán, amely az elmúlt három évtized során a település szívét képezte, és otthonosságot, valamint támpontot nyújtott a helybéliek számára a mindennapi életben. A dr. Harkai Imre által tervezett murál, amely nemcsak művészi értéket képvisel, hanem a helyi identitás szimbóluma is, szigetelést kapott. Az ott élők nem is sejtették, hogy ez a művészeti alkotás akár védettséget is élvezhetne, így a munkálatok elindultak, de a felügyelőség végül leállította azokat, amíg ki nem derült, hogy valójában mi a mű státusza.

A folyamat motorja Klájó Adrián, a képzőművész, aki a Szabad Magyar Szónak kifejtette, hogy Topolya valóban bőségesen kínál hasonló műalkotásokat. Sajnálatos módon azonban sok közülük már elveszett, ezért most elengedhetetlen, hogy legalább a meglévőket megőrizzük. A jövőben pedig fontos, hogy tanuljunk a múlt hibáiból, és aktívan védjük az ilyen értékes alkotásokat és műemlékeket.

Úgy tűnik, hogy az első lépés végre megtörtént: az épületet és a felfestett műalkotást leszigetelték, vagy ahogy mondani szokták, "besztiroporozták". A Községközi Műemlékvédelmi Intézet azonban egy határozatában hangsúlyozza, hogy a képet vissza kell állítani. E határozat december 17-én született meg.

Mivel ez a falfestmény Topolya közterületi emlékműveinek sorában található, így védelem alá került, amely az eredeti állapotának helyreállítását jelenti. A mű a posztjugoszláv absztrakt festészet és rajz korszakának szellemiségét idézi. Maja Rakočević Cvijanov, a Szabadkai Községközi Műemlékvédelmi Intézet tanácsadója és szobrász-restaurátor hangsúlyozta, hogy célszerű lenne a falfestményt a múzeumi szakértők iránymutatásával és az intézet által megszabott feltételek mellett helyreállítani.

A falfestmény egy lenyűgöző op-art kompozíciót mutat be, amelyet a 20. század 80-as éveiben készítettek Harkai Imre (1952-2004) neves vajdasági építész, tudós, professzor és etnológus megbízásából és tervei alapján. Harkai, aki Topolya vizuális arculatának megtervezéséért is felelt, 1988 és 1995 között a Május 1. Építőipari Kombinát munkatársa volt, amelyről az alkotói ciklusát is elnevezték. E korszak alatt három monumentális falfestmény készült el a város különböző pontjain: a Május 1. utca 1., a Titó marsall utca 49. és a Petőfi Brigád utca 11. szám alatt található épületeken. Az alkotások nemcsak Harkai művészi vízióját tükrözik, hanem hozzájárulnak a város kulturális örökségéhez is.

"Amennyiben Topolyát szeretnénk bemutatni, elengedhetetlen, hogy szóljunk..."

ani, hogy egy nagyon gazdag örökség birtokában van. A Topolyai Művésztelepnek köszönhetően az 50-es évektől a 70-es évekig kialakult egy mozgalom, aminek a keretében a művészek nagyméretű képekkel, kompozíciókkal, mozaikokkal díszítették az intézmények külső falait, beltereit is. Iskolákat, egészségházat díszítenek, a főszerep pedig a valamikori szállodának jutott. Két évvel ezelőtt a művésztelep fennállásának hetvenedik évdordulóját ünnepeltük, akkor a lerombolt művekről is szó volt. A szállodában volt öt nagyméretű mozaik, azonban amikor a kétezres évek elején magánkézbe került a hotel az új tulajdonos lerombolta azokat", meséli Klájó, aki szerint nagyon jó lenne, ha tanulnánk a múlt hibáiból.

Úgy tűnik, a dolgok nem egészen úgy alakulnak, ahogy azt gondoltuk. Topolyán három impozáns murál található, amelyek ugyan hivatalosan nem a művésztelep időszakához kapcsolódnak, mégis sajátos folytatásaként értelmezhetők. E művek mögött Harkai Imre áll, a neves építészmérnök, egyetemi tanár és tudós, aki a nyolcvanas években új színt vitt Topolya életébe. A murálok vázlatai a hetvenes évek elején születtek, míg a kivitelezésük a nyolcvanas évek végén valósult meg. Ezek a Vasarely által inspirált alkotások rendkívül jelentősek, hiszen az emberekhez való kötődésük már önmagában is figyelemre méltó. Harminc éve állnak itt, és markánsan formálják a legszűkebb központ atmoszféráját.

Klájó hozzáteszi, amikor leállították a munkálatokat, azzal nem oldották meg a problémát. Akkor a múzeumnak intéztek egy levelet, amelyben két napot adtak, hogy levédessék a Községközi Műemlékvédelmi Intézettel, ami lehetetlen volt.

"Bár a határidő már lejárt, én mégis úgy döntöttem, hogy kihívom őket, és közösen összeírtuk a Topolyán található összes műemléket. Meglepően sok van belőlük. A listához való hozzáadás azt jelenti, hogy utólag is lehetőség nyílik a védettség megszerzésére, ami remélhetőleg elegendő nyomatékot ad arra, hogy a visszafestés valóban megtörténjen. Sajnos ígéret nem született, és a tapasztalatokból azt látjuk, hogy ami egyszer eltűnik, annak a visszahozatala rendkívül nehézkes, vagy akár lehetetlen. Nagy reményeket fűzök ahhoz, hogy sikerül megállapodnunk, mivel ennek nem lenne nagy költségvonzata. Sok kollégám foglalkozik hasonló projektekkel. A már megsemmisült műveket már nem tudjuk megmenteni, ezért fontos, hogy legalább ezt az egyet visszaállítsuk az eredeti állapotába. A jövőben pedig figyeljünk arra, hogy megőrizzük értékeinket, hiszen a szakma számon tartja ezeket a műveket. A jugoszláv modernizmusnak ebben az időszakban jelentős évei voltak" – nyilatkozta Klájó.