Villámgyors pápaválasztások és ellenpápák - szokatlan érdekességek a konklávék izgalmas történetéből A pápaválasztás folyamata, különösen a konklávék során, gyakran tartogat meglepetéseket és izgalmas fordulatokat. Az évszázadok során előfordultak villám

A leghosszabb konklávé 1268 és 1271 között zajlott az olaszországi Viterbó városában, és egészen 1006 napig elhúzódott, mire végül X. Gergely pápát megválasztották. A hosszan tartó döntéshozatali folyamat miatt a helyi lakosok drasztikus lépésre szánták el magukat: bezárták a bíborosokat a tanácskozás helyszínén, és megnehezítették az élelmiszer-ellátmányukat, hogy ezzel is sürgősebb döntésre ösztönözzék őket. Ebből az eseményből tanulva X. Gergely később rendeletet adott ki, amelyben korlátozta a bíborosok étkezéseit, hogy elkerülje a hasonlóan elhúzódó helyzeteket a jövőben.

1274 előtt előfordult, hogy a pápa halálának napján már meg is választották az utódját. Ezt követően azonban az egyház szabályozta a folyamatot: elrendelte, hogy az első szavazás előtt legalább tíz napnak kell eltelnie. Később ezt a várakozási időt 15 napra emelték, hogy a világ minden tájáról érkező bíborosoknak legyen idejük Rómába utazni.

A leggyorsabb konklávé, amely már az előírt tíznapos várakozási idő után zajlott, valószínűleg az 1503-as volt, amikor II. Gyula pápát csupán néhány óra alatt megválasztották - számolt be róla Ambrogio Piazzoni vatikáni történész.

A közelmúlt eseményei között figyelemre méltóak a gyors választások is: Ferenc pápát 2013-ban az ötödik szavazási kör végén választották meg, míg XVI. Benedeket 2005-ben a negyedik kör során, és XII. Piuszt 1939-ben már a harmadik szavazáson sikerült megválasztani.

Először 1492-ben rendezték meg a konklávét a Michelangelo freskóival díszített Sixtus-kápolnában. 1878 óta ez a világszerte ismert épület ad otthont minden egyes pápaválasztásnak.

"Minden egyes pillanat arra hív minket, hogy tudatosítsuk: Isten jelenlétében élünk, akinek színe előtt egyszer minden embernek számot kell adnia életéről." - fogalmazta meg II. János Pál pápa az 1996-ban megjelent, a konklávé rendjét szabályozó Universi Dominici Gregis című dokumentumban.

A bíborosok a Vatikán területén, a Sixtus-kápolnától rövid sétára található Domus Sanctae Marthae vendégházban vagy egy közeli rezidencián szállnak meg a választás ideje alatt.

Bár a legtöbb pápaválasztó konklávét Róma szívében, a Vatikán falai között tartották, voltak kivételek is. Összesen négy alkalommal a Quirinale-palota kápolnája, amely a pápai rezidencia szerepét töltötte be, szolgált a pápaválasztás színhelyéül. Ezen kívül körülbelül harminc alkalommal más római helyszínek, mint például a Lateráni Szent János-bazilika, a Santa Maria sopra Minerva templom, valamint különféle egyházi épületek adtak otthont a konklávénak.

Tizenöt alkalommal a pápaválasztási folyamat nem a megszokott római és vatikáni keretek között zajlott, hanem más városokba költözött. E különleges helyszínek között szerepelt például az olasz Viterbo, Perugia, Arezzo és Velence, továbbá a németországi Konstanz és a francia Lyon is.

1378 és 1417 között zajlott a történelem egy különösen viharos időszaka, amelyet a "nyugati egyházszakadás" néven ismerünk. Ekkor több ellenpápa lépett színre, akik maguknak követelték a pápai hatalmat. Ez a csaknem négy évtizedig tartó válság számos olyan egyházi vezetőt hozott a középpontba, akiknek a katolikus egyház hivatalosan nem ismerte el a pápai jogkörét. A Péter trónjára formált igényeik nemcsak a vallási életet, hanem a politikai tájat is felforgatták, hiszen a hűséges hívek és a hatalmi játszmák közepette a keresztény közösség egysége komoly kihívások elé nézett.

A legfontosabb ellenpápák ebben az időszakban VII. Kelemen, XIII. Benedek, V. Sándor és XXIII. János voltak. Az egyház egysége megrendült, és a hívők, valamint az európai uralkodók között komoly nézeteltérések alakultak ki a legitim vezető személyét illetően.

A súlyos belső válság végül az 1417-es konstanzi zsinat révén oldódott meg, ahol a zsinati atyák döntést hoztak V. Márton pápává választásáról. Ez a lépés nemcsak a katolikus világ egyetértését nyerte el, hanem hivatalosan is véget vetett a "többpápás" korszaknak, helyreállítva ezzel az egyház egységét.

A konklávé zártsága nemcsak szellemi, hanem testi kihívásokat is jelentett a bíborosok számára - különösen a személyes higiénia terén. A Domus Sanctae Marthae vendégház 1996-os megnyitása előtt a pápaválasztásra összegyűlt főpapok a Sixtus-kápolnához kapcsolódó helyiségekben, tábori ágyakon aludtak.

A XVI-XVII. századi konklávék légköre a történészek szerint gyakran "visszataszító" és "bűzölgő" élményeket nyújtott, különösen a nyári hónapokban, amikor a bezártság miatt a fertőzések különösen gyorsan terjedtek. Az idős és gyakran beteg bíborosok számára a higiéniai feltételek hiánya komoly veszélyforrást jelentett. A zárt terek, a szellőzés hiánya és a hosszú ideig tartó bezártság következményeként sokan súlyos egészségügyi problémák miatt távoztak a konklávékról.

A pápaválasztások kezdetben nem zajlottak teljes titoktartás mellett, ám a politikai befolyásolástól való félelem különösen felerősödött a történelem leghosszabb konklávéja idején, Viterbóban. Ennek hatására X. Gergely pápa elrendelte, hogy a bíborosokat el kell zárni - "cum clave", azaz "kulccsal" -, amíg meg nem választják az új egyházfőt.

A döntés célja az volt, hogy a választási folyamatot teljesen elszigetelt környezetben, Isten akaratának fényében, minden külső befolyástól mentesen hajtsák végre. Ez a konklávé-forma évszázadok óta tartó hagyománnyá fejlődött, melyet a különböző pápák időről időre megerősítettek, mindig hangsúlyozva a titoktartás fontosságát.

A titoktartási szabályok lényege ma is változatlan: biztosítani, hogy a bíborosok a Szentlélek vezetésével, a világ zajától elzárva válasszák meg az új pápát.

XII. János pápa mindössze 18 évesen került a pápai székbe 955-ben, így ő a legfiatalabb ismert pápa az egyháztörténet lapjain. Ezzel szemben a legidősebb pápák közé tartozik III. Celesztin, aki 1191-ben, valamint V. Celesztin, aki 1294-ben lépett a trónra, mindketten 85 esztendős korukban. A közelmúltban pedig XVI. Benedek pápa emelkedett ki az idősebb pápák sorából, hiszen 2005-ben, 78 évesen vette át a katolikus egyház vezetését.

Bár a katolikus egyház nem köti szigorúan a pápai tisztséget bíborosi ranghoz, évszázadok óta hagyományosan csak bíborosokat választanak a pápai szék betöltésére. Az utolsó olyan pápa, aki nem bíborosi státuszban lépett a trónra, VI. Orbán volt, aki 1378-ban vette át a vezetést. Ő bencés szerzetes volt, és Bari érsekeként került a pápaság közelébe.

Az olasz pápák évszázadokon át uralták az egyház vezetését, de több kivétel is akadt a történelem során. II. János Pál (1978) lengyel, XVI. Benedeket (2005) német, míg Ferenc pápa (2013) argentin állampolgár volt.

A történelem során számos érdekes példát találhatunk: VI. Sándor, aki 1492-ben spanyol származású volt, III. Gergely, a 731-es évben szíriai gyökerekkel rendelkezett, míg VI. Adorján 1522-ben a holland kultúra képviselője volt.