Az ukrán menedékes státusz jövője bizonytalan lábakon egyensúlyoz, és az Európai Unió komoly kihívásokkal néz szembe a döntéshozatal során.

Júniusra az Európai Tanács várhatóan fókuszál az ukrán háborús menekültek ügyére, miután nemrégiben kényszerült arra, hogy az ideiglenes védelmi státuszukat 2026 márciusáig meghosszabbítsa, túllépve az eredeti kereteket. A helyzet megfelelő kezelése elengedhetetlen nemcsak Ukrajna újjáépítése, hanem az európai ellátási láncok és a betöltetlen munkakörök szempontjából is. Már most látható, hogy az EU-nak sürgősen kidolgozott stratégiákra van szüksége, amelyek képesek lesznek hatékonyan és gyorsan kezelni a letelepedési folyamatokat, miközben megakadályozzák a lehetséges visszaéléseket is.

A 2022-ben kitört háború nyomán az Európai Unió azonnali reakcióra kényszerült, és mindössze két héten belül előterjesztette az Átmeneti Védelmi Irányelv alkalmazásának javaslatát. Ezt a javaslatot a tagállamokat tömörítő Tanács szinte azonnal, mindössze két nappal később, egyhangúlag megszavazta.

Az EU tagállamai védett személyként tekintenek a háborús körülmények elől menekülő egyénekre, azonban a támogatás mértéke és módja országonként változó, mivel minden állam saját hatáskörében hozza meg döntéseit a segítségnyújtásról.

Magyarországon az átmeneti védelemben részesülő személyek "menekültes státuszt" kapnak, és bár nincs hozzáférésük a standard szociális ellátórendszer legnagyobb részéhez, az ukrán menekültek elviekben szabadon vállalhatnak munkát, a gyermekek jogosultak nekik szóló oktatásra, kapnak lakhatási támogatást és orvosi ellátásban is részesülhetnek.

A magyar állam által erre a célra fordított költségek eloszlásának pontos meghatározása kihívást jelent. Az alapot Soltész Miklós államtitkár novemberi tájékoztatása adja, amely szerint a kormány eddig mintegy 100 milliárd forintnyi támogatást nyújtott Ukrajnának és az onnan érkező menekülteknek különféle formákban.

A rendszeresen jelentkező kiadások valószínűleg mostanra minimálisra csökkentek, mivel a lakhatási támogatás tavaly júniustól kizárólag azok számára érhető el, akik a magyar kormány megítélése szerint Ukrajna azon részeiről jöttek, ahol tényleges háborús fenyegetettség áll fenn. E támogatási rendszerben a magánszállásadók számára adható napi 5000 forintos fejenkénti támogatás jelenti az egyetlen iránymutatást.

Az így felhasznált összeg a tavalyi év elejétől havi 100 millió forint körüliről, a támogatásban részesülők körének csökkentése után júniusról-októberre 40 millió forint környékére csökkent és a szállásadó települések száma is egyharmadával esett vissza.

Így tehát a költségvetésből erre szánt viszonylag kicsi összeg is az utóbbi időszakban tovább csökkent.

Ezek alapján jelenleg a kormány már csak mintegy 260 menekült után fizet ilyen jellegű támogatást, de az Eurostat januári számai szerint az országban összesen közel 40 ezer ukrán rendelkezik menekültes státusszal.

Az Európa-szerte eképpen dokumentált több mint 4,3 millió ukrán hazatérésében azonban nem elsősorban Magyarország, hanem inkább az unió egésze szempontjából fontos.

Az ideiglenes oltalom keretein belül az Európai Unióban Németország és Lengyelország kiemelkedően sok menekültet fogadott be, hiszen előbbi 1,17 millió, míg utóbbi 993 ezer ukrán állampolgárnak nyújtott menedéket. Ha a lakosságarányt nézzük, Csehország emelkedik ki, ahol 372 ezer ember kapott támogatást. Az ilyen státuszú menekültek a háború előtt Ukrajna lakosságának körülbelül 10%-át képviselik, és a konfliktus kezdete óta hozzávetőlegesen további 2 millió ember hagyta el az országot.

A jelenleg hatályban lévő ideiglenes védelmi rendelkezést már így is annak eredetileg megszabott 2025-ös maximális határidejét meghaladva, hosszabbították meg 2026 március 4-ig. Azonban mivel most több ország úgy érzékeli, hogy látható távolságba került a tűzszünet valamilyen formája,

Egyre sürgetőbbé válik, hogy elgondolkodjunk azon, mi vár a háború befejezése után rájuk.

Míg a legtöbb állam elméletben támogatja, hogy az ukrajnai harcok kérdéses befejezhetősége miatt még további egy évvel kitolják a védelem érvényességét, ha az lejár, akkor hatalmas teher szakadhat a tagállamok menekültügyi szervezeteinek nyakába, ezért az Euractiv értesülései szerint néhány tagállam már a június 12-13-i Bel- és Igazságügyi (IB) Tanács ülésén is vitára bocsáthatja a kérdést.

Tavalyhoz viszonyítva az ideiglenes védelem keretében befogadott menekültek száma mindössze valamivel több mint 25 ezer fővel emelkedett, így nem valószínű, hogy a már meglévő 4,3 milliós létszámhoz képest jelentős terheléssel kellene hirtelen szembesülnünk. Még abban az esetben is, ha csak a menekültek negyede döntene úgy, hogy Európában kíván maradni,

Ez azt jelentené, hogy a 2015-ben tapasztalt, 1,3 milliós menekülthullámhoz hasonló emberi tömeg ügyeit kellene egyik napról a másikra rendezni.

Természetesen, az ideérkező ukrán menekültek helyzete jelentős mértékben javult a felkészültebb fogadórendszernek köszönhetően, amely lehetővé teszi, hogy sokkal részletesebb nyilvántartásokat vezessenek róluk. Különösen figyelemre méltó, hogy demográfiai adataik alapján körülbelül 45%-uk nő, 32%-uk gyermek, míg a felnőtt férfiak aránya mindössze 23,4%.

Egy másik lényeges információ, hogy a jelenleg itt élő nők 32%-ának van partnere Ukrajnában, akik az Európai Unióba csatlakozhatnak hozzájuk. Ez arra is utal, hogy...

Ukrajna férfi munkaerejének a legkedvezőbb előrejelzések alapján is 2-4%-a elhagyhatja az országot a háború befejezése után.

A három éve itt élő ukrajnaiak hazaköltözési hajlandósága folyamatosan csökken. Míg kezdetben szinte a válaszadók háromnegyede jelezte, hogy a háború befejezése után szívesen visszatérne, ma már csupán 20%-uk tervez biztos hazautazást, ami drámai csökkenést jelent az eredeti 50%-hoz képest. Még ha a harcok véget is érnek a megadott időpontig - és az arány tovább nem romlik -, akkor is több mint 2 millió ember helyzete marad bizonytalan.

Természetesen az EU számára a plusz munkaerő nem feltétlenül hátrányos, és úgy tűnik, hogy az ukrajnai menekültek integrációja simábban zajlik, mint a déli vagy a Közel-Keletről érkező migránsoké. Ugyanakkor figyelembe kell venni Ukrajna újjáépítésének szükségességét is, és elengedhetetlen, hogy terveket dolgozzunk ki arra vonatkozóan, hová telepedjenek le véglegesen azok, akik már nem kívánják vissza térni hazájukba. Ebből a szempontból a CEPS friss összesítő elemzése érdekes forgatókönyveket vázol fel az Európai Unió előtt álló kihívásokról és lehetőségekről.

Az intézet álláspontja szerint elengedhetetlen, hogy a menekültek kényszerű visszatoloncolása minden körülmények között elkerülésre kerüljön. A legtöbb szakpolitikai ajánlás ennek fényében az önkéntes visszatérés támogatására, valamint a hosszabb távú európai tartózkodási lehetőségek megteremtésére helyezi a hangsúlyt. Ennek következtében a helyzet alakulása a következő lehet:

Az elemző intézet álláspontja szerint a legcélravezetőbb megoldás az lenne, ha az Európai Unió a felsorolt lehetőségek figyelembevételével, mellőzve a kényszerű deportálások bármilyen formáját, egyszerre biztosítana lehetőséget a munkavállalási engedéllyel való tartózkodásra. Ezzel párhuzamosan fontos lenne, hogy közvetlen ösztönzőkkel támogassa az újraépítési folyamatokat a megadott határidő lejárta után.

Bár a kutatás nem foglalkozik ezzel részletesen, az Eurostat legfrissebb adatai alapján 2024 utolsó negyedévében az EU-ban a betöltetlen munkahelyek aránya 2,5% volt. A legmagasabb munkaerőhiány Belgiumban és Hollandiában mutatkozott, ahol ez az arány elérte a 4,1%-ot. Emellett Ausztriában, Németországban és Csehországban is 3% feletti munkaerőhiányt tapasztaltak, ami azt jelzi, hogy ezek az országok népességarányosan a legnagyobb potenciállal bírnak a munkaerő hatékony hasznosításában.

Ha az EU a munka-vízumok irányvonalán kívánna elindulni az itt maradó ukrán menekültek ügyében, akkor mindenképpen szükséges lenne egy átgondolt stratégia kidolgozása. Ezt ösztönzők vagy szabályozások révén lehetne megvalósítani, hogy azokban az országokban tudjanak újraépíteni az életüket, ahol leginkább kihasználhatják munkaerejüket és képességeiket.

Az érem másik oldalán ott rejlik Ukrajna újjáépítése, amelynek költségei a Világbank, az ukrán kormány, az ENSZ és az Európai Bizottság becslései szerint jelenleg 500 milliárd euróra rúgnak. A kérdés, hogy az Unió végül felhasználja-e a befagyasztott orosz pénzeszközöket, vagy csupán azok kamataira támaszkodik a jövőben, még nyitott. Egy azonban biztos: a hazájukba visszatérő ukránok, akik lehetőséget kapnak ingatlanjaik helyreállítására, jelentős mértékben enyhítik a Nyugat által vállalt pénzügyi terheket.

Az ukránok hazautazásának motiválásához szükséges konkrét összegek mértékéről csak találgatni lehet. Ennek oka nem csupán a károk kiszámíthatatlansága, hanem a téma politikai érzékenysége is. A direkt anyagi ösztönzők meghatározása rendkívül bonyolult, hiszen a helyzet sokrétű és a társadalmi, gazdasági tényezők mellett a politikai kontextus is jelentős szerepet játszik.

Fontos megjegyezni, hogy a hazatérést fontolgatók jellemzően a legidősebb és legfiatalabb korosztályból kerülnek ki. Számukra egy kisebb tőkeinjekció, akár családonként, jelentős motivációt nyújthat. Ugyanakkor elengedhetetlen, hogy ezt egy átfogó szabályrendszer keretein belül valósítsuk meg, hogy megelőzzük a visszaéléseket és a túlzott költekezést.