Az izraeli elnök udvariassági látogatást tett, ám ennek mélyebb jelentése is rejlik.

Magyarország továbbra is határozottan kiáll Izrael mellett, és országunkban nem található helye az antiszemitizmusnak. Ezt a tényt megerősítette az izraeli elnök budapesti látogatása, amely során a közel-keleti helyzet mélyreható ismeretével rendelkező biztonságpolitikai szakértő, Kis-Benedek József is nyilatkozott. Kifejtette, hogy bár az államfő látogatása nem feltétlenül indokolt, az a kétoldalú kapcsolatok szempontjából mégis a felek dolga. Jichák Hercog látogatása alig néhány nappal követi Gideon Szaár külügyminiszter budapesti útját. A közel-keleti események folyamatos változása viszont indokolja, hogy a témát más szinten és mélységében is megvitassák.

Mi lehetett a célja az izraeli államfő mostani látogatásának?

Egy államfői látogatás mindig magában rejti a politikai üzeneteket, amelyek mindkét fél számára fontosak. Jelen esetben a találkozó világos jelzést küld a nemzetközi közösség felé: Magyarország nem fogadja el a Hágai Büntetőbíróság döntését, amely az izraeli miniszterelnököt háborús bűnösként azonosítja, és felelősségre vonását sürgeti. Orbán Viktor, a hágai határozatot követően, szimbolikusan meghívta Netanjahut Budapestre, aki ugyan kifejezte háláját, de végül elállt az utazástól. E helyett Isaac Herzog, aki szintén fontos szereplő, jelezte részvételét, így ő képviselte Izrael érdekeit a találkozón.

Persze, itt van egy egyedibb megfogalmazás: "Mi a helyzet a tárgyalásokkal?"

Ez a látogatás egyértelműen udvariassági célokat szolgál. Nem hiszem, hogy bármelyik országnak lenne joga állást foglalni a két ország kapcsolatában felmerülő esetleges nyitott kérdésekben. Ha voltak is az utóbbi időben ilyen témák, azokat a nemrégiben itt járt külügyminiszter valószínűleg már rendezte a magyar kollégáival, és úgy tudom, hogy ott sem merültek fel igazán jelentős ügyek. Ugyanakkor rendkívül lényeges, hogy minden magas szintű találkozón hangsúlyozzák: Magyarország teljes mértékben támogatja Izraelt a politikai törekvéseiben, és nálunk nincs helye az antiszemitizmusnak. Talán nem feltétlenül szükséges, hogy az államfő személyesen utazzon ezért, de ez már az ő döntésük.

Jelenleg a világpolitika színpadán rendkívüli erőmozgások zajlanak. Rijadban az orosz és az amerikai külügyminiszterek találkozója sok kérdést vet fel. Vajon ebben a bonyolult helyzetben kapunk-e egyáltalán "lapot" a térség ügyeinek rendezésében?

Nem osztanak lapot. Nemcsak számunkra, hanem az Európai Uniónak sincs igazán helye a közel-keleti térség politikai játszmáiban. Ez a vidék az amerikaiak "játszótere", és nem engedik, hogy bárki más komoly hatással legyen az események alakulására. Persze léteznek kétoldalú megállapodások, főleg gazdasági és kárpótlási ügyekben, de ez egy egészen más tészta. Ezek szigorúan bilaterális alapon zajlanak, amihez senki másnak nincs beleszólása.

Ön dolgozott Izraelben. Hogyan látja, a magyar diplomatáknak milyen küldetésük lehet a térségben?

Tulajdonképpen a kétoldalú kapcsolatok fejlesztésén kell dolgozniuk. Ebben szerteágazó lehetőségek vannak. Főleg gazdasági területen működnek olyan kétoldalú projektek, amelyekben mind a magyar, mind az izraeli beruházok érdekeltek lehetnek. Ugyanezt el lehet mondani a kulturális kapcsolatokról is, hiszen Izraelben nagyon népes magyar közösség él. Egy részük ugyan még mindig nem tudja megbocsátani a holokauszt éveiben elszenvedett sérelmeket, de a fiatalabbak hajlamosak felkutatni a családi gyökereiket, ápolni a korábbi hazájukkal a kapcsolatot. Ám szélesebb értelemben nincs különösebb szerepünk abban a térségben.

A kétoldalú együttműködés egy olyan aspektus, amelyet egy ilyen látogatás remekül szemléltethet.

A legfrissebb nyilatkozatokban az államelnökök is hangsúlyozták ezt a témát. Az együttműködés a kutatás-fejlesztés terén valóban kiemelkedően eredményes. Külképviseletünkben egy olyan diplomatát alkalmazunk, akinek ez a fő feladata, és aki folyamatosan dolgozik ezen a területen. Sokat tanulhatunk egymástól, hiszen a tapasztalataink és tudásunk megosztása rendkívül értékes.

Persze! Itt van egy egyedi változat: "Egymásra találva?"

Ez egy olyan terület, amiben nekünk is van "mondanivalónk", de az is igaz, hogy mi is tanulhatunk Izraeltől. Az ottani tudósok nagyon aktívan vesznek részt az európai uniós fejlesztési programokban. Azok a közös munkák, amelyekben mind a két ország érdekelt, elsősorban a hadiipari területet jelentik, a honvédség szívesen vásárol izraeli eszközöket. Nagyon fejlettek és nagyon jók. De említhetném a nemzetbiztonsági területet is. Nagy port kavart a lehallgatási botrány, amelynek az eszközét az izraeli titkosszolgálat fejlesztette ki, és adta át nekünk. De a gyártás során is vannak közös projektek.

Miként képzelhető el, hogy 2025 a közel-keleti béke éve legyen? Az elmúlt évtizedek során a régió számos kihívással nézett szembe, de a remény és az együttműködés szikrái mindig is jelen voltak. A jövőt formáló politikai változások, a nemzetközi közösség aktív szerepvállalása és a helyi közösségek közötti párbeszéd mind hozzájárulhatnak ahhoz, hogy elérjük a tartós békét. A béke nem csupán a fegyverek elhallgatását jelenti, hanem a gazdasági fejlődést, a kulturális megértést és a társadalmi igazságosságot is. Ha 2025-re sikerül megteremteni ezeket az alapokat, talán valóban elmondhatjuk, hogy a közel-keleti béke éve elérkezett.

Biztosan nem. A mai körülmények között békéről szó sincs. Jó, ha valamilyen tartós tűzszünetet betartanak a felek. Sokféle találgatás kering a közbeszédben a gázai palesztinok kitelepítésétől, a gázai "Trump-i álom" megvalósításáig, de az, hogy ezekből minek van realitása, ma még beláthatatlan. Éppen most beszéltem erről egy onnan származó hallgatómmal, aki a gázai kitelepítést nem is tartaná annyira ördögtől valónak, mint hisszük. Azt mondja, van realitása, mert az amerikaiak meg akarják valósítani és ha ők így akarják, akkor erről nem fognak vitát nyitni az ott élő emberekkel. Egyszerűen áttelepítik őket valahova máshová. Sőt, még Egyiptomot vagy Jordániát sem fogják megkérdezni. A világon mindenütt az van, hogy az erősebb fél akarata érvényesül.

A rijádi nyilatkozatokból egyértelműen kiérződik, hogy a résztvevők egyetértenek abban, hogy Oroszországnak és az Egyesült Államoknak a saját nemzeti érdekeik figyelembevételével kell lépéseket tenniük. Mindkét fél jelentős érdeklődést tanúsított a geopolitikai kérdések újraélesztésére vonatkozó konzultációk iránt. Emellett felmerülhetett a palesztin kérdés is a tárgyalások során?

A válaszom: igen. Nem véletlen, hogy éppen azt a helyszínt választották, hiszen ez a legmegfelelőbb terep arra, hogy egy-két kiemelkedően fontos, a térséget érintő kérdést átbeszéljenek. Ukrajna ügyében várhatóan megkezdődik egy megállapodási folyamat, de emellett a világ más részein is égető konfliktusok feszülnek, különösen a közel-keleti helyzet kapcsán, ahol az Egyesült Államoknak és Oroszországnak is közelednie kellene egymáshoz. A két nagyhatalomnak tisztáznia kellene érdekszféráik határait. Véleményem szerint a konzultáció csak érintőlegesen foglalkozik az ukrán konfliktussal; a felek egy kész helyzet elé kerülnek. Az Egyesült Államok külpolitikáját jelenleg sokkal inkább foglalkoztatja, hogyan állíthatják meg Kína és Oroszország szorosabb együttműködését, mivel a következő években valószínűleg az USA és Kína között fog kitörni a legnagyobb nemzetközi konfliktus.