A jövő vadászgépe, amely a Trump névvel kerülne a köztudatba, új szintre emelné Amerika légi erejét, garantálva a légi fölényt a globális színtéren.

A cég történetének egy mérföldkövéhez érkezett, amikor a Boeing elnyerte az amerikai légierő újgenerációs vadászgépprogramját, miután az előző adminisztráció költségvetési aggályai miatt majdnem leállította az egész projektet. De mit is tudhatunk a hatodik generációs repülőgépeket fejlesztő, viszontagságos sorsú amerikai programról, és miért jutott idáig? A futurisztikus gép nemcsak a technológiai újítások szimbóluma, hanem Trump hagyatékát is magában hordozza, miközben a pilóta nélküli drónok már a küszöbön állnak, készen arra, hogy átformálják a légiharc jövőjét.

Amerika ellenfelei számára a meglepetés teljes lesz: nemcsak az érkezését nem fogják észlelni, de azt sem fogják tudni, mi csapott le rájuk. "Ez olyasmi, amit még soha senki nem tapasztalt" – e szavakkal mutatta be Donald Trump a Fehér Házban az Egyesült Államok legújabb generációs vadászgépét, amely az F-47 nevet viseli, eltérve a korábbi számozási rendszertől. "Ez egy gyönyörű szám" – mondta az USA 47. elnöke, aki nyíltan elismerte, hogy ő javasolta az elnevezést. A légierő hivatalos nyilatkozata szerint Trump "kulcsfontosságú támogatása" mellett a legendás második világháborús P-47-es gép örökségét és a haderőnem 1947-es megalapítását kívánták megörökíteni az új névvel. "Ez egy világos üzenet a szövetségeseink számára, hogy nem fogunk eltűnni, és az ellenségeinknek, hogy képesek vagyunk globális erővel fellépni" – nyilatkozta a bemutatón Pete Hegseth védelmi miniszter a gépről, amely évtizedek múlva is Trump emlékét fogja hirdetni. Teátrálisan hozzátette: "Ez egy ajándék a jövő generációk számára."

A névnél már csupán a kivitelező okozott nagyobb meglepetést, ugyanis az F-22-es és az F-35-ös gépeket jegyző Lockheed Martin ellenében a Boeing nyerte el a lehetőséget. (A következő generációs B-21 Raider stratégiai bombázót gyártó Northrop Grumman már korábban kiesett a versenyből.) A Boeing győzelmét többen szkeptikusan fogadták, mivel minimális rutinja van vadászgépek gyártásában, most először tudott győztes modellt felmutatni. (Az F/A-18 Hornet és az F/A-15 Eagle típusokat még a McDonnell Douglas tervezte, amely 1997-ben egyesült a Boeinggel.) A cég az amerikai védelmi megrendelésekből is szinte teljesen kiszorult, és az exportra összpontosít. Futó védelmi szerződései, az űrkutatási T-7A Red Hawk kiképzőgép, a KC-46A Pegasus légi utántöltő repülőgép és az Air Force One programja mind minőségi problémákkal, költségnövekedéssel és késésekkel küszködik. Az elnöki gép csúszását még Trump is szóvá tette. A polgári területen a több száz ember haláláért felelős 737 MAX típus körüli mizéria aláásta a Boeing iránti politikai, befektetői, de még a munkavállalói bizalmat is.

A mérnöki és gyártási-fejlesztési szerződések összértéke öt év alatt eléri a 20 milliárd dollárt, és a gépek átadása további anyagi hasznot hoz. Trump jelezte, hogy ciklusa végén szeretné átvenni az első F-47-est, és az évtized végéig már szeretné, ha az első kétszáz megrendelt gép sorozatgyártásban lenne. Az F-47 kulcsszerepet játszott a Boeing védelmi portfóliójának megerősítésében; a vállalat merészebb kockázatokat vállalt, és versenytársaival szemben jobb ár-érték arányú végterméket kínált, ami segített neki a szoros katonai forrásokért folytatott versenyben. A világ első hatodik generációs vadászgépének nevezett modell, Trump állítása szerint, már öt éve titkos teszteken repül, ám a bemutatón nemcsak "Amerika ellenségei" nem láthatták, hanem a közönség sem; a gép hátsó részét takaró illusztrációk kerültek csupán nyilvánosságra, hogy minimalizálják a technikai részletek kiszivárgását. A hiányos képekből nem sok információ derül ki, de annál inkább sejteni lehet, hogy milyen követelményeknek kell megfelelnie egy hatodik generációs vadászgépnek, miközben Kína már korábban bemutatta saját J-36-os modelljét, szemben az adminisztráció kommunikációjával.

A valóságban a generációkba sorolás nem egy precíz kategorizálás, hanem inkább a fejlesztő országok által végrehajtott technológiai ugrások után saját maguk által kreált presztízs-jelző. Vannak olyan nézetek, amelyek szerint Kína, bár számos területen lépést tart a számok tekintetében, valójában egy generációval elmarad a fejlettebb országoktól.

A légierő a haderők egyik legdrágább eleme, és itt jön ki legjobban a technológiai fölény.

Miközben egy fél évszázados harcjármű vagy tüzérségi eszköz a mai napig hasznosítható, ahogy azt az ukrajnai tapasztalatok is alátámasztják, addig a légierőben a gyorsan fejlődő légvédelmi radarok és rakétarendszerek, valamint az ellenséges repülőgépek új képességei miatt éles generációs különbségek mutatkoznak. Egy új vadászgép kifejlesztése és hadrendbe állítása nem csupán technikai kihívásokat jelent, hanem komoly gazdasági és ipari erőfeszítéseket is igényel. A hatodik generációs harci gépek koncepciói olyan futurisztikus elképzelésekből táplálkoznak, amelyek már a tudományos-fantasztikus irodalom határvonalán egyensúlyoznak, és amelyek közül sok elem megjelenik az F-47-es prototípusában.