Valóban fenyegetést jelentenek a vendégmunkások a magyar munkavállalók állásaira?
A Vállalkozók és Munkáltatók Országos Szövetsége (VOSZ) álláspontja szerint a helyzet éppen fordított: a piaci tapasztalatok azt jelzik, hogy a vendégmunkások foglalkoztatása révén számos új beruházás valósul meg, ami nemcsak több, hanem jobb minőségű munkahelyeket teremt a hazai munkavállalók számára. Amennyiben azonban adminisztratív korlátozásokkal tovább szűkítjük a vendégmunkások alkalmazásának lehetőségét, úgy komoly veszély fenyegeti a magyar munkahelyeket, hiszen tömeges elbocsátásokra is sor kerülhet.
A VOSZ véleménye szerint a magyar gazdaság jelenlegi fejlődési szakaszában elengedhetetlen a vendégmunkások foglalkoztatása, mivel ez rugalmasságot és szükséges erőforrást biztosít. Számos munkaadóval állunk kapcsolatban, akiknek nehézséget okoz megfelelő munkatársakat találniuk a hazai munkaerőpiacon, sem a működésük fenntartásához, sem tevékenységük bővítéséhez. A munkaerőhiány leginkább a "kékgalléros" pozíciókat érinti, amelyek tipikusan fizikailag igényes, betanított munkák, és alacsonyabb képzettséget követelnek meg.
Ha nem áll rendelkezésre az a rugalmas lehetőség, amelyet a külföldi munkavállalók nyújtanak a vállalatok fejlődéséhez, akkor a cégek kénytelenek lesznek szűkíteni tevékenységüket, vagy akár áthelyezni működésüket olyan országokba, ahol kedvezőbb gazdasági környezet és megfelelő munkaerő található. Ennek következményeként a magyar munkavállalók körében csökken a munkahelyek száma: a vállalatok először kevesebb műszakot indítanak, csökkentik a termelést, és ezzel párhuzamosan a munkahelyek fenntartása is veszélybe kerül. Amennyiben a munkaadó a kivonulás mellett dönt - mivel máshol tartósan kedvezőbb lehetőségek kínálkoznak a növekedésre -, akkor mindenki, aki eddig a cégnél dolgozott, kénytelen lesz új állás után nézni.
A gyakorlati tapasztalatok alapján az is tévhitnek bizonyult - írja a VOSZ -, hogy a vendégmunkások alacsony bére szorítja le a magyar béreket, vagy hogy magasabb bérköltség vállalásával lehetne itthon is munkaerőt találni. Ezekre a helyekre még úgy is vendégmunkásokat vesznek fel, hogy az alkalmazás összes költsége magasabb - akár 30-50 százalékkal is -, mint a hazaiaké lenne. A vendégmunkások alkalmazhatósága ugyanis nem egyik napról a másikra áll rendelkezésre, hanem a sikeres integráció érdekében további költségeket kell vállalniuk: ilyenek a lakhatás, képzés, utazás költségei és a munkavégzésre rendelkezésre álló 2-3 év lejártát követően a visszautaztatás és a munkaerő pótlásának ismételten felmerülő költségei.
A vendégmunkások bére nem térhet el a magyarokétól, hiszen itt a Munka Törénykönyvében szereplő ekvivalencia elv érvényesül: az adott munkahelyen és munkakörben szokásos bért kell kapja a munkavállaló, nemzetiségétől függetlenül! Tehát többet csak úgy kereshet, ha túlórázik, többletmunkát vállal. A munkaadót terhelő járulékos költségek viszont - a felkészítés a munkára, integráció, ahogy a fentiekben jeleztük - a külföldieknél sokkal nagyobb kiadásokat jelentenek összességében.
A VOSZ megállapítása szerint fontos figyelembe venni, hogy a vendégmunkások itt tartózkodásuk alatt kizárólag a munkájukra összpontosítanak, mivel a családjuk távol maradt. Az előttük álló 2-3 év alatt próbálják megalapozni a jövőjüket az otthonukban. Ezzel szemben a magyar munkavállalók az országban élnek, aktívan fenntartják a kapcsolatot családtagjaikkal és barátaikkal, családot alapítanak, pihenésre is időt szánnak, így a "szabadidő értéke" számukra lényegesen magasabb, mint azoknak, akik átmenetileg dolgoznak itt külföldiként.
Más szavakkal kifejezve: Vannak olyan pozíciók, amelyeket egy külföldi munkavállaló 2-3 éven keresztül el tud látni, hogy támogassa a hazai boldogulását és segítse otthon maradt családtagjait. Ezzel szemben a magyarországi honfitársaink gyakran nem érzik magukat készen arra, hogy ugyanazt a munkát végezzék. Ez nem minősítést jelent, hiszen nem a munkások jóságáról vagy rosszaságáról van szó; sokkal inkább arról, hogy eltérő körülmények és preferenciák állnak fenn, ráadásul a magyar életszínvonal is magasabb. El kell ismernünk, hogy a gazdaságunk fejlődése olyan munkaköröket generál, amelyekre nem áll rendelkezésre elegendő hazai munkaerő. Ezeket a pozíciókat átmenetileg külföldi munkavállalókkal kell betölteni, ahogyan azt a fejlett nyugat-európai országok vagy az Egyesült Államok is tette a fejlődő országok munkavállalóival, és ez a gyakorlat napjainkban is folytatódik, nem csupán a kékgalléros munkák terén.
