Öt tanács, hogy könnyedén azonosítsd a kiváló minőségű olívaolajat: ne hagyd, hogy a szín megtévesszen!
A szín nem megbízható minőségi mutató, mivel több tényezőtől is függ, például az olajbogyó fajtájától.
Teljesen természetes, hogy ha valaki drágább olívaolajat vásárol – hiszen az ára sokszor szembetűnő –, elvárja, hogy az minőségi is legyen. Ugyanakkor, mivel a magyarok vérében nem az olívaolaj csörgedezik, érdemes pár praktikus tanácsot megfogadni a citymagazine.si ajánlása alapján, hogy mivel érdemes tisztában lenni a vásárlás során. A jó hír az, hogy csupán a józan eszünkre, az orrunkra és a nyelvünkre van szükség ahhoz, hogy a legjobbat válasszuk ki!
A legelső egy mély szippantás. Az igazi olívaolajnak friss, kellemes, ínycsiklandó illata van. Egyáltalán nem hasonlít olívaolajra, hanem a frissen vágott fűre, articsókára, talán még a paradicsomlevélre is. Ha az üveg dohos, csípős vagy semleges illatú, valószínűleg túl rég áll a raktárban. Sok "extra szűz" olajnak nincs még egy leheletnyi aromája sem. Ez intő jel. Ha az illata nem készteti arra, hogy kenyérbe mártogassa, akkor az olaj nem éri meg az árát.
Az olívaolajnak határozott karakterrel kell rendelkeznie. Ezt a jellegzetes ízvilágot a kellemes keserűség, a fűszeres árnyalatok és az enyhe, égető érzés alkotja, ami olykor még köhögést is kiválthat. Igen, jól olvastad - ez a folyékony olajbogyó sajátos ízélménye.
A keserűség a polifenolok nyomát hordozza - ezek a természetes antioxidánsok nem csupán az olívaolaj ízét gazdagítják, hanem egészségügyi előnyeit is növelik. A gyenge minőségű olajok általában fakóak és ízük lapos, sőt, sok esetben még a szappanszerű íz is megjelenik bennük. Ez a kellemetlen íz sokkal inkább a feldolgozási módszerek hiányosságait tükrözi, mintsem az olajbogyók valódi karakterét.
Bónusz tipp: csorgasson a kanálra egy kis olajat, ha a kezére is szívesen kenné, de a salátát is megöntözné vele, megvan a nyertes.
A zöld olaj nem feltétlenül jobb választás, mint az aranysárga változata. Valójában a szín nem mindig tükrözi az olaj minőségét, hiszen az sok tényezőtől függ: az olajbogyó fajtájától, a szüret időpontjától és még a tárolás körülményeitől is. A termelők tisztában vannak ezzel, ezért sokan mesterségesen módosítják az olaj színét (vagy csak ügyesen játszanak az üvegek fényével), hogy az "újabbnak" tűnjön. Fontos, hogy ne hagyja, hogy a látványa befolyásolja a döntését; a szín nem a legjobb iránytű a minőség kiválasztásához.
Sokan tévesen azt gondolják, hogy az olívaolaj nem megfelelő a sütéshez. Ez a nézet azonban csupán azokra az olajokra vonatkozik, amelyek a magas hőmérsékleten elveszítik a stabilitásukat. Az igazi, frissen préselt, gazdag antioxidánsokban és alacsony savtartalmú olívaolaj kiválóan bírja a forróságot. Ha ebben sütjük a cukkinit, az nem csupán egészségesebb ételt eredményez, hanem egy olyan ízélményt is nyújt, amelyet a napraforgóolaj sosem tudna megközelíteni – igazi "mamma mia" ízt varázsol az asztalra!
Olaj vásárlásakor érdemes alaposan átnézni a részleteket, különösen az apró betűs részt. Figyeljen olyan jelölésekre, mint az OEM (oltalom alatt álló eredetmegjelölés), a DOP vagy a bio tanúsítvány. Ellenőrizze, hogy a címkén fel van-e tüntetve a származási ország vagy akár a konkrét régió, és hogy a palackozás is ugyanonnan történt-e. Ha a címkén azt olvassa, hogy "EU-s és nem EU-s olajok keveréke", akkor inkább keressen egy másik lehetőséget!
