Szaloncukor: a klasszikus konzum ízektől kezdve a gyümölcsös zselékig, a krémes kókuszvarázstól egészen az izgalmas ecetes finomságokig.

"Amikor én nagyon kicsi voltam a hatvanas években, akkor ezüstszínű csomagolásban voltak a szaloncukrok puncs, csokoládé és vanília ízben. Egy kis csokoládébevonatot is kaptak, és hát mindennek a csúcsa a zselés szaloncukor volt" - így emlékszik vissza Istvánkó Károlyné, a Szentendrei Retro Design Center egyik tulajdonosa gyermekkorának szaloncukraira a Bogdányi Híradó 2022-es év végi lapszámában. És valóban: sokan vagyunk, akik az elmúlt évtizedekben végig kísérhették a szaloncukor-divatok változásait, és akik még emlékszünk arra, milyen ízek is voltak divatban gyermekkorunkban. Ezekből az emlékekből hoztunk most el párat...

A reformkor időszakában hazánkban egy új tendencia ütötte fel a fejét: a polgári lakások központi helyszíne, a fogadószoba, más néven szalon, egyre nagyobb népszerűségnek örvendett. Ezen a varázslatos helyen karácsonyfát állítottak fel, amelyet különféle díszekkel ékesítettek, hogy még lenyűgözőbbé varázsolják. A fák alá nem csupán szemet gyönyörködtető díszek kerültek, hanem hamarosan ehető csemegék is megjelentek a kínálatban. Ahogy Jókai Mór is megfogalmazta volna: „...a fenyőfa ágai között a mézeskalácsok és szaloncukrok csillogtak, mintha a téli csodaország minden ínycsiklandó ajándékát magukra öltötték volna.”

A szaloncukorkák gyorsan nélkülözhetetlenné váltak az ünnepi előkészületek során.

A fán csillogó gyümölcsök és szaloncukrok mellett a habcsók és mézeskalács is helyet kapott, így ebben az időszakban a díszítés nem annyira a látványosságról szólt, mint inkább arról, hogy a családtagok csemegézzenek a fáról.

1891-ben látott napvilágot Hegyesi József szakács és vállalkozó A legújabb házi czukrászat című kézikönyve, amely igazi kincset kínál az édességek szerelmeseinek. A műben nem kevesebb, mint 17 különböző szaloncukor receptet találunk, kezdve a szalonananász cukorkáktól, átívelve a gazdag szalonkrém bonbonokon, egészen a pikáns pisztáciás szaloncukrokig. Ebből világosan kiderül, hogy a sokszínű ízesítések nem csupán a mai modern világ hóbortjai; a hagyományok mélyére nyúlva, már több mint egy évszázada felfedezett ízletes variációkról van szó.

Több mint egy évszázaddal ezelőtt az emberek már izgalommal és kíváncsisággal vágtak bele a különböző ízek felfedezésébe.

A Budapesti Vendéglátóipari Múzeumban még fellelhetők a régi szaloncukor-csomagoló sztaniolpapírok, közel harmincféle színben, és megnézhetünk egy "ricselő gépet", azaz rojtozó gépet, amellyel a szaloncukor papírját egy mozdulattal be lehetett rojtozni.

A Szerencsi Csokoládégyár termékei a Magyar Édesipar ékkövei - Fotó: Fortepan / Magyar Rendőr

A híres cukrászdák mindig is különös figyelmet fordítottak az ünnepi időszakra: hatalmas mennyiségű szaloncukrot állítottak elő, naponta akár 25-30 kg csokoládét felhasználva. A szaloncukor készítésének folyamata a rizsliszttel átszitált formák előkészítésével kezdődött. Ezekbe öntötték a folyékony cukrot, amely aztán megdermedve vette fel végső alakját. Miután a cukrok kiválóan megszilárdultak, gondosan eltávolították őket a formákból, és egyedi csomagolásba kerültek. Az első időkben a csomagolópapírokra angyalkákat ragasztottak, így máris készen álltak az ünnepi fát díszítő édes csodák. Az évek során az ízek mellett a csomagolások is egyre változatosabbá váltak, színesebbnél színesebb megoldásokkal kápráztatva el a vásárlókat.

A korabeli feljegyzések szerint a cukrászok idővel külön sztaniolpapír mintakönyvet is készítettek, amelyből a vásárló a neki tetsző színárnyalatba csomagoltathatta karácsonyi szaloncukrát. A 19. század végétől a cukrászok már mintakönyvek alapján készítették a szaloncukrot a kívánt ízűre és burkolatúra, de

A neves fővárosi cukrászdák számára elengedhetetlen, hogy legyen egy különleges, titkos szaloncukor receptjük, amit kizárólag ők ismernek.

Ha alaposabban megvizsgáljuk a történelem lapjait, azt tapasztaljuk, hogy a szaloncukrok sokszínűsége már régen is elképesztő volt – a választék legalább annyira gazdag volt, mint a mai modern kínálat.

Szaloncukrok a karácsonyfán (1940) - Fotó: Fortepan / Széman György A karácsony varázslatos időszaka, amikor a családok összegyűlnek, és a fák csillogó díszei között a szaloncukrok is megjelennek. A fortepani archívumban ránk mosolygó 1940-es évekbeli felvételen a hagyományos, édes ízekkel teli szaloncukrok pompáznak a fenyőágak között, megidézve a nosztalgikus ünnepi hangulatot. Széman György képe nem csupán a díszítés szépségét örökíti meg, hanem a múlt karácsonyi emlékeit is, amelyek minden évben újra életre kelnek az ünnepi asztalnál.

A választék gazdagsága már régóta jelen van, nem csupán a mai kor találmánya. Fedezzünk fel együtt néhány izgalmas receptet, amely az alapoktól egészen a különlegesebb ínycsiklandó variációkig terjed:

Ki ne emlékezne gyermekkorunk kedvenc édességére, a Konzum szaloncukorra? Ennek az ínycsiklandó csemegének az elkészítéséhez csupán fél kilogramm cukorra, két evőkanál vízre és két evőkanál gyümölcsszörpre van szükség. Először a cukrot a vízzel összekeverjük, majd tűzre tesszük. Amikor a cukor már elkezd sűrűsödni, és láthatóan cukrosodni kezd, hozzáadjuk a gyümölcsszörpöt, és további nyolc percig főzzük. Miután elkészült, az elegyet egy edénybe öntjük, és folyamatosan keverjük, amíg teljesen ki nem hűl. Ez a folyamat nemcsak örömteli, hanem a családi hagyományok része is, amelyet évről évre szívesen megújítunk.

Vizes kézzel különféle formákat alkotunk, legyenek azok négyszögek, téglatestek vagy akár apró golyók. Amint a műalkotások megszáradtak, finom selyempapírba csomagoljuk őket, hogy még különlegesebbé tegyük a megjelenésüket.

Íme egy egyedi változata a klasszikus receptnek: A finom falatok elkészítéséhez szükségünk van 50 dkg mazsolára, 20 dkg mogyoróra, 10 dkg kókuszreszelékre, 5 dkg mézre, reszelt citromhéjra és őrölt fahéjra. Kezdjük azzal, hogy a mazsolát forró vízbe áztatjuk, majd alaposan lecsöpögtetjük és megdaráljuk. A mogyorót is érdemes megőrölni, hogy krémesebb állagot kapjunk. Ezt követően a darált mazsolát és a kókuszreszeléket a mogyoróval összekeverjük. A keverékhez adjuk hozzá a reszelt citromhéjat, amely frissességet kölcsönöz az ízeknek, valamint az őrölt fahéjat, ami egy kis melegséget csempész a masszába. Végül a mézzel gyúrjuk össze az összes hozzávalót, amíg egy formálható, ragacsos masszát nem kapunk. Diónyi adagokat formálunk belőle, majd a kívánt alakra formázzuk, végül pedig papírba csomagoljuk őket. Ezzel a finomsággal garantáltan örömet szerzünk magunknak és másoknak egyaránt!

Szaloncukrok a karácsonyfán (1940) - Fotó: Fortepan / Miklós Lajos

Az Udvarhelyi Híradó lapszámában vállalkozott arra egy lelkes hobbicukrász, hogy elkészíti a helyiek hagyományos szaloncukrát, ami bár pár összetevőből áll. Egyszerűsége nagy odafigyelést igényel. Időigényes, de érdemes kipróbálni. "A cukormasszával való munka azért körülményes, mert pillanatok alatt kristályosodik, és ha nem kevergetjük kellőképpen, akkor nem egyenletesen köt meg, s közben egyre nehezebb forgatni a masszát" - osztotta meg tapasztalatait az olvasókkal. Ha azonban akad még bennünk vállalkozókedv, érdemes kipróbálni ezt az egyszerű receptet is, mert elhozza az ünnepünkbe a hagyományos ízeket.

Az ünnepi hangulat elengedhetetlen része a házi szaloncukor elkészítése, melynek hagyományos receptje a következő: szükségünk lesz 500 g cukorra, 1,5 dl vízre, 1 evőkanál ecetre, valamint 150 g olvasztott csokoládéra. Első lépésként a cukrot és a vizet egy lábasba öntjük, majd lassú tűzön elkezdjük főzni. Amint a keverék felforr, hozzáadjuk az ecetet, és az elegyet körülbelül 8-10 percig forraljuk. Ezt követően levesszük a tűzről, és hagyjuk hűlni. Amíg hűl, folyamatosan kevergetjük, amíg a massza ki nem fehéredik. Ekkor már el is készült a szaloncukor alapja, csak a formázás maradt hátra. A következő lépés a csokoládé elkészítése: a csoki kétharmadát vízgőz felett megolvasztjuk, majd a tűzről levéve hozzákeverjük a maradék egyharmadot. Miután ez is teljesen elolvadt, a szaloncukrokat egyesével belemártjuk a csokiba, és rácson hagyjuk megdermedni. Végül a kész szaloncukrokat papírba csomagoljuk, így ünnepi ajándékokként is tálalhatjuk őket. Az elkészült finomságok nemcsak ízletesek, de a családi együttlétek varázsát is fokozzák!

Könnyedén otthon is elkészíthetjük egyik kedvenc klasszikus édességünket: a zselés szaloncukrot. Ráadásul a remek hír az, hogy a hozzáadott cukor nélküli változat talán még ízletesebb is, mint a hagyományos cukros verzió – érdemes hát kipróbálni! Ehhez az alábbi hozzávalókra lesz szükségünk: 3 dl 100%-os gyümölcslé (cukor hozzáadása nélkül), 6 darab lapzselatin vagy 6 púpozott teáskanál zselatin, valamint 20 dkg maximum 70%-os étcsokoládé. Első lépésként áztassuk be a zselatinlapokat hideg vízbe, miközben a tűzhelyen elkezdjük melegíteni a gyümölcslevet. Amikor a zselatin kellőképpen felpuhult, kinyomkodva adjuk a melegedő gyümölcsléhez, és folyamatos keverés mellett dolgozzuk el, amíg teljesen fel nem oldódik. Ezt követően forraljuk fel, majd a forrást követően további 5 percig főzzük.

Levesszük a tűzről, formába öntjük, és legalább egy napra a hűtőbe helyezzük. Ha minden lépést precízen hajtottunk végre, a zselatinos gyümölcslevünkből gyönyörű zselé fog kialakulni a hűtőben. Ezt követően egyenlő szeletekre vágjuk, majd szobahőmérsékleten kicsit pihentetjük, mielőtt a csokiba mártás következne. Gőz fölött megolvasztjuk a csokoládét, és amint teljesen feloldódott, levesszük a gőzről. Egy tálban hagyjuk hűlni, és amint langyosra hűlt, jöhet a mártogatás izgalmas része!

Karácsonyi angyaljárás (1936) - Fotó: Fortepan / Kieselbach Tamás

A jó hírünk, hogy van egy kiváló receptünk a kókuszos szaloncukrok kedvelőinek is: 5 dkg darált kekszet, 10 dkg kókuszreszeléket és 10 dkg porcukrot összekeverünk. Hozzáadunk 2 evőkanál kókuszlikőrt, 1,5 kanál kókuszzsírt vagy vajat és gyúrni kezdjük. Ha a masszánk nem állt össze, akkor annyi vizet vagy likőrt adunk hozzá, hogy tapasztható legyen, és mikor ezzel megvagyunk, a kívánt formákat alakítjuk ki a masszából. Pár órát pihentetjük, majd olvasztott csokiba mártjuk.

Érdemes alaposan átböngészni a régi szakácskönyveket, magazinokat és blogokat, hiszen kincseket találhatunk közöttük. Ezek a különleges recepten túl nemcsak a szaloncukor ízletes elfogyasztásának örömét, hanem a közös készítés felejthetetlen pillanatait is megidézhetik számunkra.