Cím: Űrstopposok a Galaktikus Sztrádán: Az Univerzális Kalandok Története Fedezd fel az űr határait, ahol a csillagok között utazók új kalandokra indulnak a galaktikus sztrádák izgalmas világában! Az Űrstopposok nem csupán utazók, hanem bátor felfedezők

Ha szeretnéd megosztani a cikket e-mailben, egyszerűen kattints ide, vagy másold ki ezt a linket és küldd el: https://demokrata.hu/tudomany/urstopposok-a-galaktikus-sztradan-997644/

Az űr fekete tengerén lebegünk, ahol a csend és a látvány egyaránt lélegzetelállító és torokszorító. Szemben a nemzetközi űrállomás (ISS) impozáns sziluettje, alattunk a Föld csodálatos kékje terül el, míg a távoli horizonton a Nap ragyogó gömbje fényét elveszíti a sötétség ölelésében. Az űrállomás fémes felülete hideg, élettelen csillogással válaszol a világűr homályára. A csend olyan mély, hogy szinte hallani lehet a saját szívverésünket. Közvetlen közelünkben az űrállomás legénysége szkafanderben sürög-forog, miközben mi ámulva nézünk rájuk. Mielőtt bárki téves következtetésre jutna, elárulom: ez a varázslatos élmény nem tudatmódosító szerek hatására született. Valójában a Millenáris Park Huniverzum kiállításán vagyunk, ahol a fejünkön egy VR-sisakot viselve a Földtől négyszáz kilométer magasan keringő Nemzetközi Űrállomás (ISS) káprázatos, 4K minőségű, 360 fokban felfedezhető felvételében merülünk el.

A tárlat enteriőrje is az űr sötétjét idézi, egy pillanatra úgy érezzük - Douglas Adams angol író után szabadon - űrstopposok vagyunk a galaktikus sztrádán: a start ugyanis felfoghatatlan időtávlatból, az ősrobbanástól indul. Persze ez csak amolyan játék az idővel. A padlóra festett kozmikus ábra az univerzum keletkezésétől eltelt 13,7 milliárd év történéseit egy naptári évvel állítja párhuzamba. Az analógia szerint ha az ősrobbanás január 1-én történt, az emberiség december 31-én éjfél előtt egy perccel jelent meg az univerzum színpadán, ma pedig az éjfél előtti utolsó másodpercben járunk.

Futurista, hideg-kékes fényekkel megvilágított folyosókon haladunk, mintha egy sci-fi film díszletei között járnánk. Az út mentén üvegtárlókban Farkas Bertalan és Charles Simonyi űrruhái állnak, ők a két magyar, akik már megjárták az űr végtelenjét. Farkas a szovjet űrhajós program keretében, míg Simonyi, a magyar származású amerikai szoftverfejlesztő, aki a Microsoft Word és Office megalkotója, a kétezres évek elején tette meg ezt az utazást. A következő szobában Kapu Tibor szkafandere virtuálisan lép életre, a SpaceX IVA tervei alapján, Elon Musk irányításával. Ez az űrruha már nem csupán a kaland során fontos, hiszen a dokkolás után az űrhajósok kényelmesebb öltözetbe bújhatnak az űrállomáson. A tárlat következő részében megismerkedhetünk a június 8-án az ISS-re induló csapattal, melynek élén az amerikai Peggy Whitson áll, mellette pedig egy lengyel és egy indiai űrhajós, valamint Kapu Tibor. Leülhetünk a Dragon űrhajót modelláló kabin székeibe, és átélhetjük, milyen lehetett az űrkutatás izgalma. A kiállítás során szó esik arról is, hogy az űrhajósokká válás nem csupán egy álom: a jelölteknek átfogó tudományos képzésen kell részt venniük, emellett egészségügyi, fizikai és mentális felkészülésen is átesnek. A felkészülés részeként a földfelszínről professzionális fényképeket kell készíteniük. Ezek a képek tudományos kutatások alapját képezik, hiszen a légkör és a földfelszín vizsgálatához elengedhetetlenek. Az űrutazás nem csupán kaland, hanem a tudomány határait feszegető misszió is.

A június 8-i indítást követően az űrhajó nem egyenes vonalon halad majd az űrállomás felé, hanem keringésbe kezd a Föld körül, fokozatosan igazodva az ISS pályájához. Eközben a gyorsítófokozatok sorra leválnak az űreszközről, míg végül a Dragon kis méretű kabinja egy automatikus dokkolórendszer segítségével kapcsolódik az űrállomás amerikai moduljához. Az ISS egy közös projekt, melyben részt vesz az amerikai, orosz, európai, japán és kanadai űrügynökség, mindegyikük hozzájárult egy-egy saját modullal - Kanadának például egy robotkarja van a hatalmas struktúrában. Ezáltal a földi politikai konfliktusok és ellentétek nem hatnak át az űrbe. Azonban ez a kép sem teljesen pontos, hiszen Kínának saját űrállomása van.

Az űrben tartózkodni nem éppen a legegyszerűbb dolog, főként, ha a mindennapi szükségleteinket nézzük. A Nemzetközi Űrállomásra emlékeztető modulban számos érdekességet fedezhetünk fel az étkezés, a tisztálkodás vagy az alvás mikéntjéről. Itt van például a vákuumos űrvécé vagy a hálózsákokkal felszerelt álló alvófülke. A súlytalanság állapotában - ahol a fekvés és állás fogalma is megváltozik - az alvás válik az egyik legnagyobb kihívássá, hiszen az ellazuláshoz szükséges mentális koncentrációra van szükség. De az étkezés sem sétagalopp: a vákuumcsomagolt liofilizált ételeket az űrállomáson készítik elő, hogy a por állagú táplálékból ehető falatokat varázsoljanak. A morzsolódás elkerülése érdekében a kenyér fogyasztása szigorúan tilos, és az ivás is igazi művészet: a víz a pohárból mintha valamilyen plazmaszerű anyag lenne, szabadon lebeg. Az életmentő nedű, a víz, különösen nagy értéket képvisel, így minden csepp számít; ezért az űrhajó fedélzetén összegyűjtött vizet - beleértve a vizeletet is - újrahasznosítják. Különféle rövidfilmekben láthatunk bepillantást az űrbéli életbe: egy vacsora során az asztronauták a szalámistortilla-lapokat ollóval vágják fel, mielőtt nekilátnának az étkezésnek. Az űrben minden apró részletre figyelni kell, hiszen a túlélés és a kényelem sokszor kéz a kézben jár.

A súlytalanság nem csupán egy izgalmas állapot, hanem számos szerv működésére is komoly hatással van. Például a középfülben található egyensúlyszerv a gravitáció hiányában elveszíti a test helyzetének és mozgásának érzékelését, ami tengeribetegséghez hasonló tüneteket idézhet elő. Egy-két hét elteltével megkezdődik az izmok leépülése és a csontok ritkulása, a csontokból kioldódó kalcium pedig besűríti a vizeletet, ami a vesék működésére nézve káros hatású lehet – és ez csupán a kezdet. Az Egyesült Államok, az Európai Űrügynökség, Lengyelország, Magyarország és India űrhajósainak részvételével induló misszió célja, hogy alaposan feltérképezze a mikrogravitáció hatásait az emberi agyra és testre. A kutatások középpontjában olyan fontos kérdések állnak, mint a véráramlás, az őssejtek, a daganatos sejtek és az ízületek működésének változásai.

Bár kis területű ország vagyunk, a magyar tudományos közösség mindig is jelentős hatással volt a nemzetközi tudományos színtérre. Ennek egyik legszembetűnőbb példája Kármán Tódor, akinek nevét viseli a világűr és a légkör határvonalát jelölő Kármán-vonal. Ez a határ száz kilométer magasan található, és itt a klasszikus aerodinamikai törvények már nem érvényesek, így csak rakétatechnikával lehet tovább emelkedni. Kármán Tódor nem csupán a fizika és a repüléstudomány úttörője, de arcképe is ott díszeleg a magyar űrkutatás nagyságait bemutató digitális tablón. A magyar űrkutatás eredményei mind emlékezetesek, hiszen a közelmúltban három kiemelkedő, tudományos kutatásokat segítő zsebműholdunk is világra jött, köztük a mindössze másfél kilogrammos Masat-1. E műholdak nemcsak teljesítményükkel, hanem méretükből adódó gazdaságosságukkal is kitűnnek nagyobb társaik közül. Az űrbe juttatni bármit nem csupán izgalmas, hanem rendkívül költséges vállalkozás is: minden egyes kilogrammnak megvan a maga ára. Hazánk tehát a műholdas technológia terén is a világ élvonalához tartozik, ami büszkeségünkre szolgál.

A tárlaton az űrállomás stilizált kupolájából különleges panoráma tárul elénk. Már csak egy pohár pezsgő hiányzik, hogy olyan érzésünk legyen, mintha egy felhőkarcoló luxuspanorámás étteremének teraszán volnánk. Csakhogy az ISS-en nem a város fényeiben, hanem abban a parányi földrészben gyönyörködnek az űrhajósok, ahonnan érkeztek, a szülőhazájukban, ami innen egy porszemnek tűnik. Az űrállomás e különleges pontján készülnek azok a szemet gyönyörködtető fényképek is, amiket a NASA szokott posztolni, vagy amiket az űrhajósok megosztanak a közösségi oldalaikon.

Természetesen, íme egy egyedibb verzió a szövegedből: Az űrutazások során ritkán adódnak olyan varázslatos pillanatok, mint a Farkas Bertalan és Valerij Kubaszov küldetésének végén. A kiállításon megtekinthető kapszula, amely 1980. június 3-án tért vissza a Földre, nem csupán egy űrhajó, hanem egy történet tanúja is. A landolás nem éppen a tervek szerint zajlott, amit a kapszula külső állapota is tükröz: a burkolat barnásfekete elszíneződése nem csupán festék, hanem a légkörbe való belépéskor keletkezett égési nyomok tanújele. A fékezőernyő-rendszer hibája miatt a Szojuz parancsnoki kabinja váratlanul nagy sebességgel érkezett a Földre, és a visszaemlékezések szerint a két űrhajós arcán a mosoly nem volt teljesen hiteles. Azonban a kaland emlékét örökre megörökítették: a krétával írt üzenet, amely az űrhajó oldalán található, kifejezi hálájukat, hogy a végtelenből épségben térhettek haza.

Az interaktív tárlat záróakkordjaként a magyar űrrepülés kiemelkedő alakja, Kapu Tibor, újra a figyelem középpontjába kerül. Több mint 1600 órányi kiképzéssel a háta mögött készül a legkorábban június 8-ra tervezett űrutazására. De mit hoz magával a küldetésre? A megszerzett tudás mellett biztosan egy kis csokoládét is, hogy ne csupán a liofilizált sült csirkével, hanem ízletes magyar édességekkel is kényeztesse magát és utastársait az űrben.