Pankotai Lili nyilatkozatában kifejezte aggodalmát a feljelentése kapcsán, hangsúlyozva, hogy komoly problémákra utal, ha a helyzet idáig fajult. "A haza nehéz helyzetben van, ha idáig eljutottunk" – fogalmazott.

Fiala Borcsa/WMN: Hogy vagy most? Hogyan érintett a hír, hogy feljelentettek?

Pankotai Lili: A kormány előzetes tájékoztatása alapján sejtettem, hogy hasonló fejlemények várhatóak. Különösen örömmel tölt el, hogy én voltam az első, aki ezt meg tudta szerezni. Egyáltalán nem riadtam vissza tőle.

F.B./WMN: Mit gondolsz arról, hogy egy magánszemély feljelentést tett ellened a rendőrségen?

P.L.: Nem zavar meg különösebben. Az utóbbi hónapok során már többször is szembesültem a feljelentésekkel – volt, hogy egy civil tett, volt, hogy egy politikai képviselő. Sajnos ebben már van némi tapasztalatom. De ha a dolgot társadalmi szempontból szemlélem, elgondolkodtató, milyen időket idéz fel, hogy az emberek a szomszédaikat és az ellenfeleiket figyelik, majd a hatóságokhoz fordulnak. Ilyenkor azt érzem, hogy bizonyos értelemben komoly bajban van az ország, ha idáig jutottunk.

F.B./WMN: Hogyan kezeled azt a nyomást és megbélyegzést, ami körülötted zajlik?

P.L.: Minden attól függ. Ha visszatekintek az elmúlt két és fél évre, mióta a közönség előtt állok, voltak olyan élmények, amelyek mélyen megérintettek. Az utolsó évben azonban már jobban tudom kezelni ezeket a helyzeteket. Az igazi sokk inkább az iskolám elhagyásából fakadt, ami igazán padlóra küldött. A jogi ügyek kapcsán pedig, amikor újra és újra végighallgatom a múlt eseményeit, érzem, hogy ezt a mai napig nem tudtam feldolgozni. Kérdés, hogy egyáltalán lehetséges-e.

F.B./WMN: Sokan kiálltak melletted a közösségi médiában - mit jelent számodra ez a szolidaritás?

P.L.: Nagyon jólesik. Amikor kint voltam a Pride-on több százezer ember között, és láttam, megéltem azt a szolidaritást, ami Magyarországon a valaha volt legnagyobb szolidaritási megmozdulás, az is csodálatos volt. Semmi nem tudja azt felülmúlni, ami ott volt. De nagyon örülök, hogy a fizikai térből az online térbe átkerülve is megmaradt ez az összetartó, támogató erő. Az zavar, hogy nem tudok mindenkinek külön írni, megköszönni.

Azáltal, hogy elkötelezetten részt veszek ezekben az ügyekben, próbálom viszonozni a társadalom által nekem nyújtott támogatást.

F.B./WMN: Mit mondanál azoknak, akik úgy vélik, hogy a diákoknak távol kellene maradniuk a politikai és aktivista tevékenységektől?

P.L.: Gyakran hallom ezt a megjegyzést. Erre a kérdésre csak azt tudom mondani: ha egyetlen csettintéssel eltűnne minden politikus és aktivista, aki fiatal korában kiállt fontos ügyek mellett, akkor meglehetősen üres lenne a politikai történelmünk, hiszen alig maradna valaki a színen. Gondoljunk csak Petőfi Sándorra vagy Orbán Viktorra, akik már gimnazistaként is aktívan részt vettek a közügyekben. Az ő példájuk is mutatja, hogy a fiatalok hangja mindig fontos szerepet játszott a társadalmi változásokban.

F.B./WMN: Éreztél valamilyen félelmet vagy önkorlátozást a történtek nyomán, vagy inkább erősebbé tett ez az ügy?

P.L.: Ha akarnám sem tudnám megfékezni a saját gondolataimat. A félelem nem az én világom, főleg nem ebben az esetben. A közbeszéd annyira eltolódott, hogy sokan már nem vállalják be a merészebb lépéseket. Ez a negyedik vagy talán az ötödik alkalom, hogy hasonló szabálysértési ügybe keveredem.

F.B./WMN: Milyen véleménnyel vagy a korosztályod jelenlegi politikai helyzethez való viszonyulásáról?

P.L.: Különböző archetípusokat lehet megfigyelni. Az egyik típust képviseli az a fiatal, aki már elhagyta az ország határait. A másik pedig az a korosztályához tartozó ember, aki a tanulás, a szórakozás, a párkapcsolatok keresése közt éli mindennapjait, és nem igazán foglalkozik a közélet és a politika sűrűjével, ahogy azt egy felelős állampolgártól elvárnánk. Hogy ez a fajta hozzáállás meddig elfogadható, azt nehéz megmondani.

Van egy harmadik csoport, akiket a legjobban megfigyeltem: ők pontosan tisztában vannak a helyzetükkel, és úgy ismerik a kormányt, mint a tenyerüket. Talán nem tudnák megmondani, hogy ki a köztársasági elnök vagy az igazságügyi miniszter, és valószínűleg a Völner-Schadl-ügy tanúit sem tudnák felsorolni. De szerintem nem is ez a feladatuk, hogy naponta ennyire beleássák magukat a politikai eseményekbe. Viszont annyira tisztában vannak a valósággal, hogy érzik: a jelenlegi politikai helyzet Magyarországon sürgős változásokra szorul. Ez a tudás a saját tapasztalataikra épül. Olyan élményekből merítenek, mint például az, hogy órákat kellett várniuk a Balatonhoz vezető úton, vagy hogy hónapokig képtelenek voltak időpontot kapni a kórházba. Ők nem feltétlenül követik a híreket, nem így tájékozódnak, és nem ezek alapján formálják meg a véleményüket.

Ha valaki kimegy az utcára, és megkérdezi az arra járó embereket, majd észleli, hogy a fiatalok nem tudják, ki a köztársasági elnök, és ebből arra következtet, hogy jobb, ha ők nem is foglalkoznak a politikával, az téved.

Nem feltétlenül probléma, hogy a fiatalok nem mélyednek el a politikai eseményekben, hiszen saját tapasztalataikra és élményeikre támaszkodhatnak.

F.B./WMN: Mik a hosszú távú terveid? Azt tudom, hogy kihagytál egy évet az érettségi után.

P.L.: Így van, nyelvet tanultam, dolgoztam, utaztam. Megjöttek a pontszámaim: annyira jók lettek az eredményeim, hogy itt már csak az isten közbenjárásával nem fognak felvenni oda, amit megjelöltem: az Nemzeti Közszolgálati Egyetem Államtudományi és Nemzetközi Tanulmányok Karára.

F.B./WMN: Mi lesz belőled, amikor ott végeztél?

P.L.: Mindig nyitott vagyok a lehetőségekre. Nem tudom, mit hoz a jövő öt vagy tíz év múlva, de jelenleg az a célom, hogy azon a területen dolgozzak, ahol a legjobban tudom képviselni az emberek érdekeit. Mostani helyzetünkben, Magyarországon, a meglévő politikai kultúra és gondolkodás alapján nem látom a pártpolitikát a leghatékonyabb megoldásnak. Én nem tudnék populista módon fellépni; nem az alapján szeretném definiálni magam, ami a többség számára vonzó, hanem a saját értékrendem szerint.

Jelen pillanatban a magyar politikai kultúrában nem az önazonosság és a hitelesség számít szavazatleadásakor. És ez most így helyes szerintem, mert jelenleg az a kérdés, hogy leváltjuk-e Orbán Viktort vagy sem.

Ebből adódóan a tartalomkészítést, a véleményem kifejtését és a kritikusságomat tartom a leghatékonyabb eszközöknek. Amennyiben a jövőben, akár egy új politikai keretrendszerben, a hazai politikai kultúra és gondolkodásmód olyan irányba fejlődik, hogy ne kelljen folyamatosan ugyanazokat a hibákat elkövetni, és ne csupán a megszokott érdekek mentén közelítsünk a politikához, akkor elképzelhető, hogy politikai pályára lépek. Ellenkező esetben, ha nem történik érdemi kultúra- és gondolkodásváltás, nem kívánok pártpolitikusként szerepet vállalni. A jelenlegi politikai színház, amely nemcsak Magyarországot, hanem világszerte a politikai diskurzusokat is jellemzi, nem vonz, és nem szeretnék részesévé válni ennek a rendszernek.