Szolnokon olyan ötszáz éves könyvek sorakoznak, amelyek igazi kincsek, és méltán megérdemelnék, hogy páncélszekrény védje őket.
Rendhagyó kiállítással várja a hónap végéig a könyvtárlátogatókat a Verseghy Ferenc Könyvtár. Nem mindennapi használatra szánt könyveket, hanem olyan, közel fél évezredes könyvritkaságokat mutatnak be az érdeklődőknek a könyvkiállításon, melyek egyébként biztonságban, esetenként páncélszekrényben rejtőznek. Most ezeket az ódon köteteket vehettük szemügyre a könyvtárban Máté Ágnes osztályvezető kalauzolásával.
- A kiállított kötetek többsége az 1950-es években végrehajtott könyvmentés során került a múzeumba, melynek során Kaposvári Gyula, a múzeum igazgatója és testvére, Thoroczkay Rudolfné Kaposvári Gizella, a Verseghy Ferenc Könyvtár vezetője, sikeresen visszaszerezte őket a papírgyárból - kezdte el a könyvkiállítás látnivalóinak ismertetését az osztályvezető asszony.
A háború után a környékbeli kastélyokból és egyházi, kolostori könyvtárakból, például a szolnoki ferencesek gyűjteményéből sok könyvet gyűjtöttek össze megsemmisítésre. Máté Ágnes egy üvegtárlóból kiemelve mutatja be az egyik jókora fóliánst, amelynek származásáról csupán a korábbi bejegyzések árulkodnak. A könyv szép állapotban megmaradt, de korábbi gazdájának nevét tintával eltakarták, viszont az új tulajdonos bejegyzése még mindig olvasható. Régen a könyvek rendkívüli értéknek számítottak, így generációkon át öröklődtek, és ezek a beírások sokszor lehetővé teszik a könyvek sorsának nyomon követését.
Ne írjunk bele? Régen nem így volt!
Most azt mondjuk, hogy ne írjunk a könyvbe, de ezek a könyvek sokkal inkább gazdagodtak a tulajdonosi bejegyzések révén, hiszen így váltak egyedi, nyomon követhető példányokká. Például ennek a kis kéziratos könyvnek a szerzője Kosztolányi Alexander, akiről a bejegyzés árulkodik; ő Kosztolányi Dezső őse. Egyházi emberként a vasárnapi prédikációit írta bele, amelyeket később ki is nyomtattak. Így ennek a kéziratnak van egy másik, már sokszorosított verziója is. Vagy itt van Vajda Péter Dalhon című könyve: egy kecskeméti gyógyszerész tulajdonában volt, aki a benne található ceruzabejegyzés tanúsága szerint 1939-ben elajándékozta. A család a második világháború idején Bécsbe menekült, és valószínűleg azért osztotta szét könyveit, mert tisztában volt vele, hogy nem viheti magával őket.
Egy másik kötetben pedig Kálóczi Andrásnak, egy Győr vármegyei nemesi család tagjának a bejegyzése, illetve a Jánoshidai Római Katholikus Plébánia Hivatal pecsétje látható. Ő 1754-ben táblabíró volt, és Drexelius, Hieremia Opera omnia című, 1651-ben megjelent könyve a kézírás szerint megjelenése után nyolcvanhárom évvel került a tulajdonába.
