A nemzeti minimum fogalma egy olyan alapvető szintet jelöl, amelyet egy ország társadalmi, gazdasági vagy politikai szempontból elengedhetetlennek tart. Ez magában foglalhatja a közszolgáltatások, a jövedelmek, az életkörülmények vagy a jogi védelem minim
A politikai diskurzusban gyakran találkozunk a nemzeti minimum fogalmával, amelyet politikai elemzők, történészek és különféle társadalmi csoportok egyaránt emlegetnek. Azonban a valódi válaszok ritkán kerülnek előtérbe, hiszen a nemzeti minimum mindenki számára mást jelent. Például, ha a rendszerváltozásról beszélünk, azonnal megoszlanak a vélemények: egyesek a rendszerváltás kifejezést preferálják, míg mások a rendszerváltozást tartják helyesnek. Ráadásul akadnak olyanok is, akik az 1989-1990-es eseményeket elit- vagy gengszterváltásként értelmezik. Így tehát a nemzeti minimum keresése ebben a sokszínűségben továbbra is távoli célnak tűnik.
De miben juthatnánk el? Mondjuk 1848-1849, 1956 megítélésében. A 19. század közepén a Magyar Királyságban történteket magam forradalomnak és szabadságharcnak tekintem, és soha nem írom, mondom azt, hogy elbukott - mert nem elbukott, hanem leveretett, mégpedig Európa két nagy birodalmának katonai túlereje által, más európai nagyhatalmak békés asszisztálása mellett. Ugyanígy asszisztáltak Európa - illetve akkor már a világ - nagyhatalmai 1956-ban a magyar népfelkelés, forradalom és szabadságharc idején, amely az 1848-1849-es forradalomhoz és szabadságharchoz hasonlóan nem elbukott, hanem leveretett. Igaz, akkor már elég volt hozzá egy világhatalom hadereje. Magam a hármas meghatározást - népfelkelés, forradalom, szabadságharc - tartom megfelelőnek 1956-tal kapcsolatban, amely egy folyamatot is jelenthet, de bizonyára vannak, akik ezt másként látják, és itt nem az ellenforradalmat kiáltókra gondolok.
Abban viszont talán egyetérthetünk, hogy a szovjet megszállás alatt álló Magyarország kommunista rendszere által néppé alázott magyarság a fejét felemelve ismét nemzetté vált. Nemzetté, amelynek a szabadság, az önállóság, a felebaráti szeretet ugyanúgy értéket jelentett - és jelent ma is -, mint a tisztelet és az elfogadás; ezzel együtt persze másként vélekedik egyes országokról, népekről, történésekről, mert érzi és érti, hogy az igazságot kisajátítani nem lehet. Nem is akarja, de azt elvárja, hogy mások se tegyék, főleg ne múltjával és jelenével kapcsolatban, mert ha azt elveszik tőle, és megkérdőjelezik a jelenét, akkor adódik a kérdés: vajon lesz-e jövője?
Ha létezik egy nemzeti minimum, akkor úgy gondolom, hogy ennek a fogalomnak ebben a kontextusban is meg kellene nyilvánulnia. Éspedig abban, hogy Magyarország gazdag történelemmel rendelkezik, élénk jelen valósága van, és ígéretes jövő vár ránk. E mindezt közös örömünkre, megelégedésünkre és a jövő generációk, valamint hazánk jólétének szolgálatában kell szem előtt tartanunk.
