Németh Lajos számára egyértelmű, hogy az ünnepek varázsát mindig a család körében éli meg.
Németh Lajos nagyon szereti, és elégedett jelenlegi életével, ugyanakkor szívesen nosztalgiázik is, anekdotázik is régi emlékeiről. Lapunknak mesélt gyermekkora húsvéti szokásairól, napjaink hagyományairól és szeretett unokáiról.
Németh Lajos nyugdíjasként is igazán aktív mindennapokat él, hiszen amellett, hogy mozgalmas a családi élete és sok időt tölt unokáival, gyakran él két fő hobbijának, a túrázásnak és saját szakmájának. Várta már a tavaszt és az ünnepre is hagyományoknak megfelelően készül.
A meteorológus véleménye szerint a húsvét hagyományaihoz való viszonyulás jelentősen megváltozott, és ez számos aspektusban tetten érhető. Különösen hangsúlyozta a locsolkodás szokásait, amelyek az idő múlásával új értelmet nyertek.
"Vámosmikolán láttam meg a napvilágot, és gyerekként az osztálytársaimmal együtt indultunk el locsolni, méghozzá az úgynevezett szagos vízzel, amit sokan kölniként is ismernek. Meglocsolni nemcsak az osztálytársakat volt szokás, hanem a családtagokat is, akik örömmel fogadták a frissítő locsolást. Azonban mára ez a hagyomány szinte eltűnt; az én unokáim inkább csak azzal a felkiáltással fogadnak, hogy 'Papa, hagyj békén, mert hajat kell mosni!' – mesélte nosztalgikusan, de hozzáfűzte, hogy végül a gyerekek is mindig engednek az ünnepi szokás varázsának."
A régi locsolkodás azonban merőben más volt, erre így emlékszik az ország meteorológusa: "Nekünk üveg kölnivizünk volt gyerekkorunkban, de amikor kifogyott, akkor a patak vizéből töltöttük újra és szappant tettünk bele. Így szappanos vízzel folytattuk a locsolást. Sok volt a lány és sok helyre kellett menni. Ma már nem így működik, de hát változnak a szokások."
Németh Lajos felesége természetesen másképp értelmezi ezt a kedves népi gesztust; sőt, igazán fontosnak tartja ezt az apró figyelmességet, és szívesen megőrzi ezt a hagyományt.
