Mindenki rémülten hallotta a betegség hírét - Rakaczki Bence története egy 11 éves fiú szemén keresztül.

Ma egy különleges évfordulóra emlékeznek a Diósgyőr szurkolói: Rakaczki Bence, a DVTK saját nevelésű kapusa, ha közöttünk lenne, ma ünnepelné 32. születésnapját. E jeles napon a szurkolók szívében élénken él az emléke, és tiszteletüket fejezik ki a fiatalon eltávozott tehetség iránt.
Ma ünnepelhetné 32. születésnapját Rakaczki Bence, a DVTK egykori ígéretes kapusa, akinek pályafutása és élete tragikus fordulatot vett, amikor mindössze 20 éves korában súlyos betegség miatt távozott közülünk. A miskolci születésű tehetség nemcsak a klub, hanem a szurkolók szívében is nagy reményekkel bírt, és sokan úgy vélték, hogy fényes jövő vár rá. Szerencsésnek mondhatom magam, hogy részese lehettem Bence életének talán legszebb pillanataiban. Amikor először láttam őt a pályán, már akkor is igazi sztárként és példaképként hatott rám, tele tehetséggel és szenvedéllyel.
Bence 2012. május 13-án, 19. születésnapja előtt egy nappal debütált a hazai szurkolók előtt az NB I-ben, és máris a kezdőcsapatban találta magát a Budapest Honvéd ellen. Emlékszem arra a napra, mintha csak tegnap lett volna — a DVTK U12-es csapatának labdaszedőjeként voltam jelen, és mint mindig, ezúttal is fergeteges hangulat várta a stadionban a csapatunkat. Rakaczki Bence neve már nem volt idegen számunkra, de amikor meghallottuk, hogy ő is a kezdőcsapatban van, szinte felugrottunk a helyünkről. Azonnal csatlakoztunk a szurkolókhoz, és együtt kiáltottuk a nevét: "Bence!!" Hihetetlen büszkeséggel töltött el minket, hogy ilyen fiatalon átélheti ezt a különleges pillanatot a pályán. Akkoriban mindannyian arról álmodoztunk, hogy egyszer mi is hasonló élményben részesülhessünk. A mérkőzés során Bence fantasztikus teljesítménnyel és bravúrokkal tette emlékezetessé a debütálását. Köteles László után ő lett a következő kapus, akit igazán kedveltem a csapatban. A lefújás utáni pillanatok örökre beleégtek az emlékezetembe: a szurkolók éltették őt, mi pedig sorfalat állva üdvözöltük, és boldog születésnapot kívántunk neki. Az események azonban gyorsan fordultak, és hamarosan megtudtuk, hogy Bencénél súlyos betegséget diagnosztizáltak. A hír mindenkit sokkolt, de én csak arra tudtam gondolni, hogy ha felépül, a következő szezonban újra ott leszek, hogy láthassam őt a kapuban, és együtt ünnepelhessük a győzelmeket.
Ez a diadal most neked, Rakaczki Bence, szól!
A 2012/13-as szezon első mérkőzése különös jelentőséggel bírt. Bence, aki még mindig a betegségével küzdött, nem lehetett ott a DVTK hazai pályáján, ahol az Újpestet fogadtuk. A csapat azonban mindvégig érezte a jelenlétét, és ennek szellemében harcoltak a győzelemért. Amikor a játékvezető lefújta a mérkőzést, a győzelem öröme mellett mindenki Bencére gondolt. Pár hónappal korábban még együtt ünnepeltük a sikereinket, most pedig egy zászlót emeltünk a magasba, amelyen ez állt: ÉRTED BENCE. Ezzel a gesztussal próbáltuk kifejezni, hogy bár fizikailag hiányzik tőlünk, a szívünkben mindig velünk lesz.