A mikroműanyagok forradalma: Fedezd fel, hogyan hódítják meg bolygónkat | National Geographic

A mikroszkopikus szennyeződések szinte mindenütt jelen vannak.

A műanyagok világa mindannyiunk számára ismerős, hiszen szinte mindenhol ott vannak az életünkben. Legyen szó akár tartós, könnyű anyagokról, vagy steril megoldásokról, a műanyagok sokszínűsége és gazdaságossága szinte végtelen lehetőségeket kínál. Ugyanakkor fontos hangsúlyozni, hogy ezek a kedvező tulajdonságok nem jönnek kockázatok és kompromisszumok nélkül. Minden előnyük árnyoldalai is lehetnek, amelyeket érdemes figyelembe venni.

A műanyagok tömeges gyártása az 1920-as években indult, ám a valódi robbanás csak az 1950-es években következett be. Ekkor a műanyagok használata széles körben elterjedt, viszont a kutatók már a 60-as években figyelmeztettek a velük kapcsolatos környezeti problémákra. Mivel ez az anyag és a hozzá kapcsolódó kihívások már régóta ismertek, itt az ideje, hogy felelősen és tudatosan dolgozzunk a megoldások kidolgozásán.

Ha végiggondoljuk a mindennapi életet, be kell látnunk, hogy egyszerűen nem tudunk műanyagok nélkül élni, nincsenek azonnal "szögről leakasztható" helyettesítő anyagaink. A józan ész is azt diktálja, hogy nem az a megoldás, ha betiltjuk a gyártást, hanem az, ha jobb felhasználást és hulladékkezelést alakítunk ki.

2022-ben a kutatók meglepő felfedezést tettek: mikroműanyagokat, azaz öt milliméternél kisebb részecskéket találtak az emberi vérben. Azóta ezek a kis szemcsék már az egész emberi testben, sőt, minden szervünkben nyomot hagytak.

Immár az egész bolygót beterítette a szennyezés, mivel évente 440 millió tonna műanyagot állítunk elő világszerte, amely napjainkban a legdinamikusabban növekvő mennyiségű anyag. Előállítása nemcsak a környezetre káros, azaz hozzájárul a globális felmelegedéshez, hanem káros a felhasználás után megmaradó hulladék kezelésének módja is. A világ műanyaghulladékának csak körülbelül 9% -át hasznosítják újra, míg 19% -át elégetik. A többi hulladéklerakókba kerül (50%) vagy egyszerűen kezeletlen és mindennapos szemétté válik (22%).

Bár a tudósok már évtizedek óta tisztában voltak a műanyaghulladék okozta problémával, egy 2004-es áttörő kutatás világított rá a jelenség valódi mértékére. Richard C. Thompson, a tenger mélységeit kutató biológus, valamint munkatársai a Science című tudományos folyóiratban publikálták eredményeiket, amelyekben mikroszkopikus műanyagrészecskéket és szálakat találtak az óceánokban. Ez a felfedezés új perspektívát adott a környezeti válság megértéséhez és sürgette a további vizsgálatokat.

Aztán 2024-ben Thompson egy új tanulmányt publikált. Ezúttal csapata átnézte a 2004-es felfedezésüket követő közel 7000 mikroműanyag-publikációt, hogy vajon mennyivel bővült a tudásunk az eltelt két évtized alatt.

A válasz valóban sokkoló volt: az elmúlt húsz év során nemcsak az óceánok mélyén felhalmozódott mikroműanyagok száma nőtt meg drámaian, hanem számos más környezetben is felfedezték őket. Ezek a kis részecskék már a levegőben is ott lapulnak, amit belélegzünk, a vízben, amit fogyasztunk, sőt, még a haszonállatainkban is, akiket végül elfogyasztunk. Emellett a táplálékláncunkon kívüli élőlények számos faja is érintett. Az aggasztó helyzetet tovább súlyosbítja, hogy ezek a mikroműanyagok az élelmiszereinkben is jelen vannak, kezdve a friss zöldségektől egészen a fagylaltokig.

A mikroműanyagok eredetével kapcsolatban Thompson csapata helyesen azonosította a problémát: sok ilyen részecske valaha nagyobb műanyag tárgyak részeként létezett. Különösen a poliészterből készült ruházat és a szintetikus gumiabroncsok emelkednek ki, mint jelentős források, de a műanyag pelletek is, amelyeket nagyobb műanyag termékek gyártásához használnak, szintén komoly hozzájárulást jelentenek a mikroműanyagok keletkezéséhez.

Tudatosult bennük, hogy a műanyag sajnos nem pusztán egy termék, mert a gyártásban több mint 13 000 különböző vegyi anyagot használnak. Ami tovább bonyolítja a helyzetet: nem tudjuk, hogy melyik milyen egészségi hatást idéz elő, így azt sem, hogy egy adott problémát okozó vegyi anyagot szabályozni vagy tiltani kellene-e. Ugyanis ezeket az anyagokat embereken nem tesztelik, következésképpen a műanyag termékekben használt számtalan lehetséges kombinációjukat sem.

A tudósok emberi sejtkultúrákat tettek ki bizonyos típusú, a műanyaggyártásban használt vegyi anyagoknak és mikroműanyagoknak, majd feljegyezték, hogy a sejtek milyen gyakran szenvedtek el gyulladást, DNS károsodást vagy halált. Ellenőrzött vizsgálatokat végeztek állatokon, és rögzítették azok hatásait, megjegyezve, hogy bizonyos szintű mikroműanyagoknak való kitettség az egerek szervi elégtelenségét okozhatja, immunrendellenességeket alakíthat ki, demencia jeleit mutathatja az alany és így tovább.

Már tisztában vagyunk azzal, hogy a környezetünket elárasztó műanyaghulladék, függetlenül attól, hogy kicsi vagy nagy méretű, súlyos következményekkel jár a vadon élő állatokra nézve, és jelentős károkat okoz az ökoszisztémákban. Ezáltal a világunk egyre rosszabb hellyé válik. A gumiabroncsok kopásából származó mikrorészecskék, amelyek között műanyagok is találhatóak, már régóta a szennyezés egyik legfontosabb forrásaként ismertek.

Kiterjedt kutatások zajlanak a műanyagokban fellelhető mérgező anyagok, valamint a tüdőbetegségek, köztük az asztma, a krónikus obstruktív tüdőbetegség (COPD) és a rák közötti kapcsolatok feltárására. Ezek a problémák világszerte évente több millió ember életét követelik. Az American Lung Association 2022-es jelentése alapján a krónikus gyulladás következményeként kialakuló COPD az Egyesült Államokban a negyedik leggyakoribb halálokként szerepel.

A nap 24 órájában mindannyian különféle idegen részecskéket lélegzünk be, és ez az ipari forradalom hajnala óta így van. Testünk első reakciója, hogy valamilyen módon megtalálja a lehetőséget azok eltávolítására. A légutainkban lévő nagyobb részecskéket általában kiköhögjük. A tüdőnkbe mélyebbre kerülő részecskékkel már másabb a helyzet, ott ugyanis azok körül nyálka alakul ki, mintegy nyálka "liftet" hozva létre, mely visszahajtja azokat a felső légutakba, hogy végül kiköhögésre kerüljenek.

A sejt- és állatkísérletek eredményei azt mutatták, hogy a mikroműanyagok hatással lehetnek az emberi test különböző rendszereire, beleértve az emésztő-, a légzőszervi, az endokrin, a reproduktív és az immunrendszert. Az emésztőrendszert tipikusan a mikroműanyagok lenyelése érinti, miközben a gyomor-bél traktus fizikai irritációja által végül gyulladást okozhat, ami különböző gyomor-bélrendszeri tüneteket eredményez.

A mikroműanyagok változásokat idézhetnek elő a bél mikrobiomjában, ez pedig egyensúlyhiányt okozhat a ránk nézve hasznos és káros baktériumok között. A folyamat különböző gyomor-bélrendszeri tünetekhez, például hasi fájdalomhoz, puffadáshoz és a bélrendszeri folyamatok megváltozásához vezethet.

A mikroműanyagok nemcsak a fizikai szempontból gyakorolnak hatást az emésztőrendszerre, hanem kémiai értelemben is veszélyt jelenthetnek. Ezek az apró részecskék képesek felszívni és felhalmozni különböző környezeti toxinokat, mint például nehézfémeket és policiklusos aromás szénhidrogéneket. Amikor a mikroműanyagok bejutnak a szervezetbe, például a gyomor-bél traktuson keresztül, ezek a mérgező anyagok különféle gyomor-bélrendszeri panaszokat okozhatnak. Ezek közé tartozik az émelygés, a hányás és a hasi fájdalom, amelyek egyértelmű jelei annak, hogy a mikroműanyagok nemcsak fizikai szennyezők, hanem komoly kémiai kockázatot is jelentenek az egészségünkre.

A vizsgálati módszereket bonyolítja, hogy jelenleg nem található olyan csoport, sőt egyén sem, mely kontrollként lenne használható, mivel kvázi mindenki rendelkezik a szennyezés valamely szintjével. Mindenesetre a kutatások remélhetőleg a szervezetünkben történő lebonthatóságra is fókuszálnak, hiszen ez egy kézenfekvő irány lenne.

A "mikroműanyag-szennyezés" gyakorlatilag egy magunk ellen indított háború neve, amelyet jó lenne minél hamarabb lezárni. Ezért a célért világszerte sokan küzdenek, a mikroműanyagokkal történő szennyeződés elkerülése érdekében egyesek jobb műanyag újrahasznosítási technológiát és fenntartható műanyag alternatívákat fejlesztenek ki. Mások összegyűjtik és újrahasznosítják a már a környezetben lévő hulladékot, és lépéseket tesznek annak megakadályozására, hogy új hulladék kerüljön ki a természetbe.

Ezek a megoldások még mindig viszonylag kicsi léptékűek, azonban 2022-ben az ENSZ tagállamai elkötelezték magukat egy jogilag kötelező megállapodás kidolgozása mellett, amelynek célja a műanyagszennyezés felszámolása. A megállapodás részletes terveket tartalmaz a műanyaggyártás csökkentésére, a különösen problémás műanyagok fokozatos eltávolítására, valamint a jelentős mikroműanyagot termelő termékek újratervezésére. Sajnos 2024. december 2-án nem sikerült végleges megállapodást elérni a globális műanyagszerződés ügyében, így a tárgyalások folytatása várható a közeljövőben, 2025-ben.

A közelmúlt öt évtizedében egyértelmű trend figyelhető meg: a műanyagok globális termelése robbanásszerűen megnőtt, akárcsak a túlsúly és az elhízás arányának emelkedése a lakosság körében. Ennek következtében számos kutatás és kísérlet zajlik, amelynek célja, hogy feltárja, vajon a műanyagszennyezés milyen mértékben játszik szerepet e problémák kialakulásában.