A kék kövirigó, Magyarország egyik legszebb és legkarakteresebb madara, a természet csodálatos élőképe. Ez a lenyűgöző madár a kékes árnyalatú tollazatáról ismert, amely a napfényben csillogva varázslatos látványt nyújt. Különösen vonzó a hímek élénk szín

A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület álláspontja szerint Magyarországon eddig csupán egy hivatalos előfordulást dokumentáltak, noha számos, nem megerősített megfigyelés is fellelhető a ránk maradt írásos anyagokban. Ez a madárfaj hagyományosan a mediterrán tájak otthona, azonban a klímaváltozás következtében hazánkban is egyre gyakoribbá válhatnak a mediterrán időjárási jelenségek, így a jövőben valószínűleg gyakrabban találkozhatunk majd vele.

1975. május 14-én, Celldömölk határában, a Ság-hegyi Tájvédelmi Körzet szigorúan védett zónájában, egy különleges madarat figyeltem meg, amely a kék kövirigó méreteivel és viselkedésével rendelkezett. A megfigyelés helyszíne egy elhagyott bazaltbánya volt, mély udvarral és meredek sziklafalakkal körülvéve. Első alkalommal egy kisebb szikla tetején észleltem a madarat, körülbelül 100 méter távolságból. Néhány pillanat múlva átugrott egy magasabb sziklapárkányra, ahol hosszasan elidőzött, láthatóan a környezetét figyelve. Később, egy alacsonyabb sziklán keresztülrepült a bányaudvaron, amikor is felülről, közelről is megcsodálhattam. A madár, amit valószínűleg hím kék kövirigónak (Monticola solitarius) azonosítottam, körülbelül 20 percen át volt a látóteremben, napsütéses időben, 10X50-es távcső segítségével. E különleges találkozás felejthetetlen élményt jelentett számomra.

Az 1975 májusi észlelés hivatalos elismerés hiányában nem kapott akkreditációt, így a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület Nomenclator Bizottsága csak a 2006 áprilisában, a Nagyharsány melletti Szársomlyón történt észlelést tekinti a faj első hiteles hazai előfordulásának.

A kék kövirigót gyakran remeteként vagy magános veréb névvel is illetik, mivel az emberrel nem túl bizalmas, a magányos életstílus kedvelője, és sokkal zárkózottabb rokonaival szemben is - mint ahogyan azt általában a madárvilágban megszokhattuk. Csak költéskor alakul ki komolyabb kötődése, akkor azonban szinte elválaszthatatlanok lesznek a párok - sajnos nem sokáig: az ősz felé mindegyikük a maga útján keresi boldogulását.

Ez a madár valóban a figyelem középpontjában áll: éber, fürge, és szívből jövő éneke szinte az év minden napján betölti a levegőt. Szorgalma és élénksége miatt nem csupán a természet, hanem az emberek szívében is különleges helyet foglal el.

Sok tulajdonságában hasonlít a hantmadárhoz, és madárcsaládjában az egyik legügyesebb repülő hírében áll:

Brehm Az Állatok világában így ír róla: "Gyakran előfordul, hogy pihenés nélkül teszi meg az 1 km-es távolságot kedvenc ülőhelyétől, a magasságból kiindulva, anélkül, hogy a föld szintjére ereszkedne, egyik hegycsúcsról a másikra repül."

A megfigyelések alapján ez a madár igencsak kedveli a dalolást: különösen az alkonyati órákban hallható a legszebben énekelni. A madármegfigyelők beszámolói szerint bizonyos strófákhoz különösen ragaszkodik, sőt, még egy üdvözlő dallamot is előad, amellyel fogadja a közelgő ismerősöket. Gesner megfigyelései alapján hívogató hangja a "taktak" csettegése, míg félelmét az "uit, uit" kiáltásával fejezi ki.

Eugen Ferdinand von Homeyer német ornitológus szerint udvarlásakor vízszintesebb tartásban felfújja magát, mintegy labdaszerűvé, fejét behúzza, és csukott, magasra tartott farkát fel-felbillenti. Ha sikerrel járt, és a hölgyet megnyerte magának, a szerelmi fészket sziklahasadékokba, templomtornyokba és más magasan fekvő, kiemelkedő épületeken építi meg. Fészke viszonylag nagy: külső része fadarabokból, finom és durva szárakból épül, lapos csészéje pedig hajlott gyökérrostokkal kerül kibélelésre.

Május elején a fészekbe 4-6 tojás fekszik, amelyekből júniusra kibújnak a fiókák. A szülők rendkívül odaadóan nevelik és vigyáznak rájuk: mindkettőjük részt vesz az eleség beszerzésében, amely főként százlábúakból áll. Néha azért egy-egy nagyobb pók vagy dongólegy is szerepel a menüben, így változatos étkezéssel biztosítják a fiókák egészségét.

Minden ötödik percben újabb adag eleség érkezik, ami lehetővé teszi, hogy könnyedén felmérjük, mekkora terhet jelent ez a szülők számára.

Ráadásul a táplálékul hozott állatokat mindig úgy nyújtják át a fiókáknak, hogy a fejeket és a mérges, harapó szerveket előtte lecsipkedik róluk.

Sajnos nem olyan régen még igen elterjedt volt a kék kövirigók kalitkában való tartása, ami súlyosan kihatott a faj populációjára. "Amikor Valettában megnyílt az új vásárhely, a vásárosok közül sokan hozták magukkal kék kövirigóikat a régi vásártérről, hogy eladják őket az új bódéikban. Azonban a madarak - sorra - elpusztultak, és rövid időn belül egyetlen egy sem maradt életben közülük. Olaszországban, Máltán, Görögországban és Dalmáciában is előszeretettel tartják fogságban őket. Görögországból sok madarat csempésznek Törökországba, míg Máltán annyira nagyra becsülik őket, hogy egy hímért akár 24-36 koronát is hajlandóak fizetni" - írja Wright beszámolóiban.