Negyven év telt el azóta, hogy a Magyarországon alapított Videoton futballcsapata a nemzetközi kupadöntőben szerepelt, és ezzel nem csupán a saját történelmét írta át, hanem egy egész ország sportéletére is hatással volt. Az akkori sikerek és a nemzetközi
Egy varázslatos eufória ölelte körül a várost és az egész országot, miközben a Videoton nevét eljuttatták Európa szívébe. Ezen a felnagyított színpadon a magyar klubfutball történetének legnagyobb diadalát ünnepelhettük, amely a Ferencváros 1965-ös VVK-győzelme óta váratott magára. Az 1984-1985-ös UEFA-kupa-kaland valóban csodálatos volt, sőt, talán még annál is különlegesebb. Éppen negyven évvel ezelőtt a Videoton megkezdte a Real Madrid ellen vívott döntő első felvonását, egy emlékezetes összecsapást, ami örökre bevésődött a sportág történetébe.
1984. szeptember 18-án, Székesfehérváron indult el a várva várt sorozat, amely a cseh (szlovák) csapat, a Dukla Praha ellen zajlott. A Vidi színeiben pályára lépő tizenegy: Koszta, Végh, Disztl L., Csuhay, Horváth - Csongrádi, Burcsa, Vadász - Májer, Szabó, Novath, egy emlékezetes mérkőzés során Szabó József egyetlen góljával 1-0-ra diadalmaskodott. A visszavágó viszont igazi próbát jelentett, hiszen a csapat nehéz körülmények között küzdött a prágai stadionban. Koszta János kiemelkedő teljesítménye révén a Vidi megúszta a gól nélküli döntetlent, megőrizve ezzel a továbbjutás esélyét.
A következő kihívás egy igazi francia sztárcsapattal, a Paris Saint-Germain-nel vár ránk – ennek a névnek különös varázsa van, hiszen a klub régóta az európai futball krémjéhez tartozik, és most éppen a Bajnokok Ligája döntőjére készülnek. Közben az idősebb szurkolók talán nosztalgiával emlékeznek vissza az 1985-ös csapatra, amelyben valószínűleg még erősebb játékosok sorakoztak. Itthon sokan már lemondtak a fehérvári gárda esélyeiről. A franciák keretében ott volt két olyan játékos is, akik nemrégiben Európa-bajnoki címet ünnepelhettek (Rocheteau és Fernandez), és olyan világsztárok is pályára léptek, mint Baratelli, Janvion vagy Bathenay, továbbá Safet Sušić, aki akkoriban Európa egyik legjobb csatárának számított. Ám a Videoton, amelynek soraiban a visszatérő Disztl Péter is ott volt, igazi meglepetést okozott a Parc des Princes-ben: Szabó József és Csongrádi Ferenc négy gólt zúdított a franciákra, míg Dominique Rocheteau duplája már csak csepp volt a tengerben.
A visszavágón, november 7-én, a Videoton már 2-0-s előnyben állt egy neves ellenféllel szemben. Burcsa Győző gólja és Szabó József tizenegyesből szerzett találata azonban hiábavalónak bizonyult, mivel a játékvezető a 67. percben, a sűrű köd miatt, kénytelen volt leállítani a mérkőzést. Ezt követően, egy nappal később, a fehérvári csapat bő két héten belül harmadszor is diadalmaskodott a PSG felett, ezúttal Májer Lajos találatának köszönhetően.
A harmadik fordulóban a szerb Partizan csapatával találkozott a Videoton, akik a korábbi körben hazai pályán 4-0-ra kiütötték az angol Queen's Park Rangerst. Székesfehérvár nem London, így a belgrádiak a Viditől "csupán" öt gólt kaptak. Érdemes megjegyezni, hogy a Vidi védelme nem teljesített olyan gyengén, mint a QPR-é: Disztl Péter például gól nélkül zárta le a meccset. A mérkőzés során Szabó József pályafutásának egyik legemlékezetesebb teljesítményét nyújtotta, hiszen négy gólt szerzett Omerovics kapujába, míg az ötödiket Májer Lajos adta hozzá. A visszavágón a Partizan 45 perc alatt sikerült ledolgoznia a hátrányából két gólt, de a Videoton védelmét végül nem tudták áttörni, így nem közelítettek a továbbjutáshoz.
A Videoton európai kupatörténetének új fejezetet nyitott, hiszen először jutott túl három fordulón, és most először élheti át a tavaszi folytatást. A csapat egy patinás nemzetközi kupasorozatban a legjobb nyolc közé is eljutott, ahol olyan neves klubok társaságában találja magát, mint a Real Madrid, az FC Internazionale, az 1. FC Köln, a Manchester United, a Tottenham Hotspur, a Dinamo Minszk és az FK Željezničar. Itt már nem igazán akadt "kívánságellenfél", hiszen a mezőny rendkívül erős és tapasztalt csapatokból áll.
Az első tavaszi fordulóban még híresebb ellenfél, egy rettegett sztárcsapat jutott a Vidi párjának: a sorozat korábbi szakaszában a Rába ETO-t 5-2-es összesítéssel elbúcsúztató Manchester United. Az első mérkőzést az Old Traffordon Stapleton góljával megnyerték ugyan az angolok, de nem tűnt reménytelennek a visszavágó. Annak ellenére sem, hogy a kulcsjátékosok közül Csuhay József, Csongrádi Ferenc, Májer Lajos és Novath György is hiányzott. Bekerült így a kezdőcsapatba Wittmann Géza, Borsányi István és Vaszil Gyula, majd csereként Gömöri Ottó és Faddi Máté is pályára lépett. Kovács Ferenc edző arra számított, vagy inkább abban reménykedett, hogy a Vidi "talál" egy gólt, viszont nem kap, s továbbjut tizenegyesekkel.
Wittmann Géza szabadrúgásgóljával a 19. percben a Videoton valóban visszajött a meccsbe, kiegyenlítve a hátrányát. A következő, összesen 100 percben, beleértve a hosszabbítást, a csapat leginkább a tizenegyesekre készült. Ez egy zseniális taktikai lépés volt, hiszen Disztl Péter bravúrosan védte ki Albiston lövését, míg a fehérvári játékosok mind betaláltak, az utolsót pedig Vadász Imre értékesítette. Ezzel a Videoton óriási győzelmet aratott a Manchester United ellen, és bejutott az UEFA-kupa elődöntőjébe!
A legjobb négy csapat között már egyáltalán nem találkozhatunk könnyű ellenfelekkel. Azonban egyértelmű, hogy a fehérváriak az Internazionale, a Real Madrid és a szarajevói Željezničar hármasából a bosnyák csapatot szerették volna kihívni. A sorsolás szerencsésen alakult számukra. De ami igazán figyelemre méltó, az Székesfehérváron történt, ahol 30 ezer lelkes szurkoló előtt, a csapat kulcsjátékosai, Csongrádi, Májer és Novath nélkül, 3-1-es győzelmet arattak. Burcsa Győző és Disztl László góljaival Kovács Ferenc együttese már a 20. percben 2-0-ra vezetett, de Haris Škoro szépített. A 82. percben Vadász Imre pedig megduplázta az előnyt, így a hazaiak magabiztosan nézhettek a visszavágó elé. Az április 24-i mérkőzés azonban igencsak nehéz feladatnak ígérkezett; a "Željo" Bahtić és Ćurić góljaival a 72. percre már nemcsak hogy ledolgozták hátrányukat, hanem idegenbeli góljukkal a továbbjutás küszöbén álltak. Ám a 87. percben Csuhay József váratlanul "megjelent a semmiből", és egy csodálatos góllal a Videotont a döntőbe lőtte.
A történelem során csupán három magyar csapat képviselte hazánkat európai kupadöntőben: a Ferencváros, amely három alkalommal is eljutott a csúcsra, az Újpesti Dózsa, valamint az MTK. Érdekesség, hogy a Videoton volt az első, nem budapesti együttes, amelyik a döntőig menetelt.
A Real Madrid valószínűleg akkor is túlságosan erős lett volna a fehérvári csapat számára, ha a legjobbjukkal lépnek pályára, de az első hazai mérkőzésen hiányzott néhány kulcsjátékos, köztük Májer, Csongrádi és Szabó, aki a sorozat társgólkirálya volt! Az érdeklődés óriási volt, szinte az egész ország a Sóstói Stadionba figyelt, ahol pótlelátókat is felállítottak, és több mint 35 ezer szurkoló buzdította a Vidit. A spanyol csapat, amely az akkori legnívósabb budapesti szállodában, a Hiltonban szállt meg, könnyedén, 3-0-ra győzött az első találkozón Michel, Santillana és Valdano góljaival. A második mérkőzésen, a Bernabéuban a Videoton végre a legjobb összeállításával állhatott ki. Bár a kupa elnyerésére nem volt reális esélyük, a fehérváriak megmutatták Európának, hogy nem véletlenül jutottak el a döntőig. Disztl Péter bravúrosan védett egy tizenegyest, míg Májer Lajos betalált – a Vidi így nem kupagyőztesként, de egy győztes mérkőzéssel zárta a történetének legszebb esztendejét.
Ahogyan Kovács Ferenc fogalmazott: "Most már van alapunk arra, hogy szerények legyünk."
