"Éljétek meg úgy az életeteket, hogy a tudás ne csupán ékítő elem legyen, hanem igazi iránytű, amely vezérel benneteket" - búcsúztak el a dunaszerdahelyi magángimnázium diákjai.
A Dunaszerdahelyi Magyar Tanítási Nyelvű Magángimnázium idei ballagása felemelő és szívhez szóló pillanatok sorát hozta el mindazok számára, akik részt vettek az eseményen. Ötven végzős diák búcsúzott el az iskolától, és a ballagási műsor méltó keretet adott ennek a fontos mérföldkőnek. A program során irodalmi idézetek, humorral fűszerezett emlékek és köszönetnyilvánítások hangzottak el, emellett az elismerések is helyet kaptak, melyek a diákok szorgalmát és elhivatottságát tükrözték. Az ünnep a tanintézmény falai között kezdődött, ahol a harmadikosok kreativitásának köszönhetően díszített osztályt szimbolikusan adták át a végzősöknek. Ezt követően a diákok részt vettek az utolsó osztályfőnöki órán, amely tele volt nosztalgikus pillanatokkal. Az ünnepség a Csaplár Benedek Városi Művelődési Központban folytatódott, ahol elhangzottak azok a beszédek, amelyek igazi útravalóként szolgálnak a felnőtté válás küszöbén álló fiatalok számára. Ez a ballagási ünnepség nem csupán egy búcsú volt, hanem a felnőtté válás ünnepe is, tele irodalommal, humorral, hálaérzettel és reménnyel. A diákok elindultak az új kihívások felé, de a napon elhangzott szavak és gondolatok valószínűleg örökre velük maradnak, irányt mutatva életük következő szakaszában.
Az ünnepséget Koller Antónia, a harmadik évfolyam tanulója nyitotta meg, aki Ady Endre Üzenet egykori iskolámba című versével köszöntötte a végzősöket. A választás szimbolikus volt: múlt és jövő, elválás és útrakelés találkozott benne. A vers egyik sorát mintha épp erre a pillanatra írták volna: "Ha élet zengi be az iskolát, Az élet is derűs iskola lesz."
Ezután Hideghéthy Ákos lépett a mikrofonhoz, hogy szívhez szóló és humorral átszőtt gondolataival búcsúztassa a ballagókat: "Most elérkeztünk ahhoz a különleges pillanathoz, amikor megnyílik előttetek az élet következő fejezete. Lehet, hogy még nem tudjátok, merre vezet az utatok, de ne aggódjatok! Miklóšits tanár úr már megtanított titeket a térképolvasás fortélyaira."
A beszédében arra is emlékeztette a diákokat, hogy az iskolai évek során nemcsak tantárgyakat, hanem életleckéket is tanultak: "A jövőtök előttetek áll, tele kihívásokkal, de ne feledjétek, ha a matematika órán a logikát nem is, viszont különböző túlélési technikákat és az élet leckéit biztosan elsajátítottátok."
A zárógondolata különösen megmosolyogtatta a közönséget: "Ballagásotokon azt kívánom nektek, hogy soha ne veszítsétek el a kíváncsiságotokat, a humorotokat és a bátorságotokat, ami szlovák órán úgy szállt el, mint a kismadár."
A végzősök nevében Vajda Dávid lépett a mikrofonhoz, hogy egy szívhez szóló és ötletes beszéddel búcsúzzon el az elmúlt négy évtől. Szavaival felelevenítette közös élményeiket: "Sok csodás pillanatot éltünk át együtt, legyen szó az osztálykirándulásokról vagy a mindennapi iskolai kalandokról, amit közösen éltünk meg." Különös figyelmet fordított a tanárokra és a szülőkre is, akiket mély hálával emelt ki: "Hálásan köszönjük tanárainknak a végtelen türelmüket! Segítettek nekünk átlépni a gyermeki életszakaszból a felnőtt létbe, hiszen ez a négy év nem csupán a tudásról szólt, hanem arról is, hogy felnőtté érjünk."
Az ünnepség keretein belül a kiváló teljesítményt nyújtó diákok méltó elismerésben részesültek. Kiss László igazgató kiemelte: "Vannak olyan tanulók, akik a kötelező feladatokon túl is kiemelkedően teljesítenek, folyamatosan dolgoznak önmaguk fejlesztésén és az iskoláért, ezzel pedig hozzájárulnak intézményünk hírnevének öregbítéséhez."
Az osztályfőnökök osztályfőnöki dicséreteket adtak át, néhány tanuló igazgatói dicséretben is részesült, a legnagyobb elismerés azonban a kiemelt díj volt, amelyet minden évben az iskola alapítója ad át. A. Szabó László elmondta, ezúttal kivételes döntés született. Két tanulót is díjaztak, akik az iskola értékeit különösen méltón képviselték.
Az ünnepség záróbeszédét A. Szabó László, az iskola megalapítója mondta el, aki szavaival nem csupán búcsút intett a végzősöknek, hanem egy inspiráló útravalót is nyújtott számukra. "Ez a ballagás nem csupán egy esemény, hanem egy jelentős határvonal, amelyen átlépve már nem csupán gyerekekként, hanem felelősségteljes, döntéseket hozó fiatal felnőttekként álltok előttünk."
Beszédében hangsúlyozta, hogy a magángimnázium nem átlagos intézmény kívánt lenni: "Azt szerettük volna elérni, hogy a suli sokkal inkább egy olyan tér legyen, ahol szabad kérdezni. Egy hely, ahol lehet véleményed. Egy olyan közeg, ahol lehet szórakozni, kikapcsolódni is. És ami talán a legfontosabb: egy közösség, amelyben van idő vitázni, nevetni, hibázni és ha tévedtél, akkor még újrakezdeni is."
A jövő kihívásaira is reflektált, a mesterséges intelligencia elterjedésétől kezdve a társadalmi átalakulásokig, és arra ösztönözte a diákokat, hogy merjenek gondolkodni, kérdéseket feltenni és összefüggésekben szemlélni a világot. "Éljétek az életeteket úgy, hogy a szabadság ne csak félelem forrása legyen, hanem a lehetőségek tárháza! Éljétek úgy, hogy a megszerzett tudás ne csupán ornamentum, hanem az iránytűtök legyen!" - hangsúlyozta.
A végén arra kérte a végzősöket, hogy soha ne felejtsék el a köteléket az iskolájukhoz, bármilyen távol is sodorja őket az élet. Mindig éljen bennük az érzés, hogy: "Ez az én alma materem, a második otthonom."
