Köszönöm, jól vagyok: Az, hogy mellrákkal harcolsz, nem csökkenti a nőiességed varázsát.

Tényleg több nő lesz mellrákos ma, mint húsz évvel ezelőtt? Mit él át a beteg, amikor kézhez kapja a diagnózist? Hogyan érinti a nők identitását és testképét a betegség? Mire van szüksége a betegnek, és ehhez képest mit tud nyújtani az orvos? Érdemes orvost váltani, ha nincs meg a "kémia"? Ezekről a témákról is szó esett a HVG egészségpodcastjának legújabb adásában.

"A legtöbb páciensünk azonnal a parókabolt felé veszi az irányt, mert félnek attól, hogy mások észreveszik, hogy kihullik a hajuk" - meséli Mühl Dorottya onkológus. Ő mindig arra ösztönzi betegeit, hogy ne érezzék magukat szégyenkezve a mellrákkal vívott harcuk miatt. Előfordult már, hogy az orvos maga ajánlotta a parókát, mert úgy érezte, a haj nélküli megjelenés nem elég nőies.

Ez a hozzáállás igazán nem helyénvaló. Természetesen nőies, hiszen a nőiesség azt jelenti, hogy az ember saját magát úgy éli meg, ahogyan neki az a legjobban esik.

Képzeljük el, hogy egy különleges beszélgetés keretein belül felmerül a kérdés: vajon elfogadható-e azt mondani, hogy „kösz, nem vagyok jól”? A mellrák kérdése hazánkban sokszor tabuként jelenik meg. De mi is az az onkoteam, és hogyan segíthet a betegeknek? Milyen szerepet játszik a sebész, és valóban képes megőrizni az emlőállományt? Bánhalmi Kata legújabb Kösz, jól podcast adásában többek között ezekről a fontos és érzékeny témákról beszélgetett vendégeivel, hogy felhívja a figyelmet a tudatosságra és az empátiára a rákmegelőzés és a kezelés során.