Majdnem tragédiába torkollt a versenypálya eseménye, és azóta is megfejthetetlen titok övezi a férfi életét.

Nyilasi Tibor ma ünnepli a hetvenedik születésnapját, és ez az alkalom nem csupán egy dátum a naptárban. Azok számára, akik emlékeznek arra a tejfelesszájú fiatalra, aki 18 évesen berobbant az NB I világába, és húszévesen már a válogatott mezét viselte, mindez szinte hihetetlen. De tényleg itt áll előttünk a legendás Nyíl, aki hetven éves lett! Bár az idő múlása nem túl barátságos, Tibor még mindig fiatalos, és az elméje olyan éles, mint valaha; egy-egy frappáns beszólását csípőből adja elő, mintha csak a legjobb formáját idézné fel a pályán. Olyan magabiztosan, ahogyan egykor az ellenfelek kapuját ostromolta.

Nyilasi Tibor a magyar labdarúgás egyik kiemelkedő alakja, akit sokan az utóbbi fél évszázad legnagyobb magyar játékosának tartanak. A legendás Törőcsik Andrással, Détári Lajossal és Gera Zoltánnal, valamint a fiatal tehetség, Szoboszlai Dominik társaságában emlegetik őt, akik szintén jelentős nyomot hagytak a sportágban. A FourFourTwo magazin 2010-es reprezentatív felmérése során, melyben az összes idők legjobb ötven magyar futballistáját állították össze, Nyilasi a figyelemre méltó 13. helyet foglalta el. Pályafutását számos balszerencsés esemény árnyékolta be, de ennek ellenére sikerült megelőznie kortársait, mint Détári (18.), Törőcsik (21.) és Fazekas László (25.). Az ő teljesítménye előtt csupán jóval idősebb, a régi aranykorban játszó futballisták álltak.

2010 óta eltelt több mint 14 év, benne Gera pályafutásának utolsó éveivel és Szoboszlai mostanában kiteljesedő karrierjével, maximum ők ketten ékelődhettek be "Nyíl" mellé/elé a rangsorba. A 70 éves Nyilasi manapság az Magyar Labdarúgó-szövetség elnökségi tagja, papíron a szakmai bizottság elnöke. Papíron...

Sokan nehezen hiszik el, hogy a zöld vérű Nyilasi Tibor 1955. január 18-án, egy szürke keddi napon Várpalotán látta meg a napvilágot. Pedig a tények makacs dolgok! Családjával hamarosan a fővárosba, a festői Vízivárosba költöztek, ahol a fiatal Tibi a Medve utcai általános iskolában kezdte meg tanulmányait. A tanulás mellett a foci iránti szenvedélye már ekkor kibontakozott: a közeli grundokon, a Ganz-gyár környékén és a Mária téren minden adott volt ahhoz, hogy a labdarúgás iránti szeretete szárnyra kapjon. A kapusok rémálma volt, amikor a nyurga Nyilasi Tibor a pályán megjelent, hiszen mire befejezte az általános iskolát, már a száznyolcvan centiméteres magasságával és a 46-os cipőjével igazi kihívást jelentett a védők számára.

A Vízivárosból a gyalog is könnyen elérhető Úttörőstadion SC volt az egyetlen klubja itthon a Ferencvároson kívül. 1965 augusztusában, tízéves kezdett járni edzésekre a Margitszigetre, Sepsi Attila edző labdarúgószakkörébe. Édesapja, Nyilasi János feljegyezte pontosan azt is, hogy az első igazolást, 88 Bp. - XIII. 638948-as számmal, 1966. február 23-án állították ki a nyurga fiú részére.

Először 1967. április 14-én lépett pályára hivatalos mérkőzésen, és ezzel kezdetét vette egy figyelemre méltó karrier. Az Úttörőstadion színeiben 68 mérkőzésen 124 gólt szerzett, ami szinte kétgólos átlagot jelentett meccsenként. Nem meglepő, hogy a Ferencváros, a Nyilasi család kedvenc csapata, leigazolta őt. Kertész János, az ifjúsági csapat edzője fedezte fel tehetségét a Margitszigeten, ahol már akkor megmutatkozott a kivételes képessége.

Az NB I-ben 1973. május 19-én mutatkozott be a Ferencváros-Komló mérkőzésen, az 53. percben Engelbrecht Zoltán helyére küldte be Csanádi Ferenc vezetőedző. A Népsport tudósítója, Rózsa András így értékelte a 18 éves fiatalember debütálását. " A fiatal Nyilasi szemmel láthatóan lámpalázas volt, így nem tudta azt a játékot nyújtani, amit tehetsége révén elvárható tőle." És az újságíró a nem túl acélos 4-es osztályzattal honorálta hősünk teljesítményét.

A történet folytatása valóban lenyűgözőbbé vált. Tibi hamarosan már nemcsak kopogtatott, hanem dörömbölt is a válogatott kapuján. Először a Dinamo Kijev ellen játszottak, ahol a Fradi a Kupagyőztesek Európa-kupájában sajnos vereséget szenvedett el. Majd 1975. augusztus 10-én Teheránban Nyíl debütált a nemzeti csapatban, ami csupán az első lépése volt egy hosszú és sikeres pályafutásnak, hiszen összesen 69 alkalommal öltötte magára a címeres mezt. Alig két hónappal később, október 19-én Szombathelyen Luxemburg csapatát fogadtuk az Európa-bajnoki selejtezők során. Az eredmény felfoghatatlan volt: 8-1-re diadalmaskodtunk, és Nyilasi Zoltán élete legjobb mérkőzését játszotta, öt gólt zsebelve be. Ekkor elnyerte a „Luxemburg grófja” titulust, ami nemcsak a teljesítménye, hanem a nevét övező tisztelet miatt is jól illett hozzá. Nyíl, a rá jellemző alázattal, csupán annyit mondott:

Fazekas Laci és Pintér Sanyi különleges labdákkal lepték meg a pályát, nekem pedig csupán annyit kellett tennem, hogy finoman átpöckölöm a játékszert a gólvonalon...

Valójában a dolgok nem pontosan így zajlottak. Az első találatot például egy 18 méteres szabadrúgásból varázsolta a bal felső sarokba, lenyűgöző precizitással.

Eközben Dalnoki Jenő irányítása alatt formálódott a Ferencváros kiemelkedő fiatal csapata, amely diadalmaskodott az 1975-1976-os bajnoki idényben.

1976. október 13-án Bécs szívében, a Prater Stadion gyepén zajló barátságos mérkőzésen a magyar válogatott 4-2-es győzelmet aratott az osztrák csapat felett. A találkozón Nyíl két ragyogó fejesgóllal nyitotta meg a gólgyártást, ezzel alaposan hozzájárulva a sikerhez.

A két Nyilasi-gól 5:10-nél és 8:30-nál érkezett.

Egy héttel később, 1976. október 20-án, a Dynamo Dresden ellen zajló Bajnokcsapatok Európa-kupájában (amely a Bajnokok Ligája elődjének számított) súlyos fejsérülést szenvedett Nyilasi Tibor. A nyolcaddöntős mérkőzés 64. percében a keletnémet Udo Schmuck olyan brutális erővel fejelt a magyar válogatott játékos homlokába, hogy Tibort azonnali sürgősségi ellátásra szorulták az Amerikai úti idegsebészetre. E baleset következtében Nyilasi közel féléves kihagyásra kényszerült, és csak 1977 tavaszán térhetett vissza a pályára.

Az 1978-as argentínai világbajnokságon természetesen a magyar válogatott kulcsjátékosa - lett volna, ha nem állítják ki az Argentína elleni nyitómeccsünkön a korszak másik magyar klasszisával, Törőcsikkel együtt. A közhiedelemmel ellentétben szó sem volt arról, hogy az argentinok szándékosan agyonrúgták volna a két fiatal magyar sztárt, egyszerűen elszakadt a cérna Nyílnál és Törőnél is.

1979 októberében, mindössze 24 évesen, Nyilasi váratlanul bejelentette, hogy visszavonul a sportágától.

A döntésem hátterében az áll, hogy az egészségügyi állapotom sajnos romlott, így úgy érzem, nem vagyok képes maradéktalanul megfelelni a felmerülő elvárásoknak.

Döntésének hátterében valójában mély lelki okok húzódtak meg, amelyek az argentínai világbajnokság utáni kritikák következményeként bontakoztak ki. Hosszú időn keresztül nem lépett pályára, csupán a következő év februárjában tért vissza, köszönhetően a legendás sportriporter, Szepesi György és az Aranycsapat ikonikus tagja, Sándor Károly (ismertebb nevén Csikar) unszolásának. Szerencsés fordulat révén Nyilasi hamarosan visszanyerte formáját, játékán egyáltalán nem látszott meg a hosszú kihagyás, sőt...

1980 nyarától pályafutása legjobb hazai szezonját futotta. Az 1980-1981-es idényben magyar bajnok, gólkirály és európai ezüstcipős lett. Meghívást kapott az Európa-válogatottba, 1981. augusztus 18-án játszott Prágában, Csehszlovákia ellen. 1981 végén az MLSZ az Év játékosának választotta. Pályafutása második világbajnoksága az 1982-es, spanyolországi volt, két gólt szerzett három mérkőzésen (mindkettőt Salvador ellen).

1983. június 11-én a Csepel elleni bajnokin lejátszotta pályafutása utolsó bajnoki meccsét az FTC színeiben. 383 mérkőzésen 220 gólt szerzett zöld-fehérben, bajnoki mérlege 243/132. Az egyetlen játékos, aki kétszer is kiérdemelte a Népsport, illetve a Nemzeti Sport maximális, tízes osztályzatát. (1979. március 14-én négy gólt ért el a Tatabánya, 1980. október 26-án hármat a bajnoki címvédő Bp. Honvéd ellen.)

A búcsú a Ferencvárostól Nyilasi Tibor életében egy jelentős mérföldkő volt, hiszen 1983 nyarán a bécsi Austria Wien csapata leigazolta őt. A Fradi klubja 6,5 millió schillinget kapott a 28 éves kiválóságért, aki azonnal megmutatta képességeit, hiszen az első szezonjában bajnoki gólkirály lett. Nyilasi öt éven át játszott külföldön, ezalatt három bajnoki címet és egy kupát nyert Ausztriában. Dénes Tamás kollégánk remek összefoglalójából kiderül, hogy 1983 és 1988 között összesen 176 hivatalos mérkőzésen lépett pályára, és 111 gólt szerzett, köztük a bajnokságban 121 mérkőzésből 81 alkalommal volt eredményes. A bécsi csapat iránti hűsége lenyűgöző, hiszen annak ellenére, hogy a Girondins Bordeaux-nál kétszer akkora fizetést kaphatott volna, mégis a lila-fehéreknél maradt. Nyilasi Tibor pályafutása 1988. május 14-én ért véget, amikor az Admira ellen játszott bajnoki mérkőzésen búcsúzott a profi futballtól.

De közben a válogatott életében is izgalmas események zajlottak. Mezey György irányítása alatt a nemzeti csapat felküzdötte magát Európa rangsorának élére, és sikeresen kvalifikálta magát az 1986-os mexikói világbajnokságra. A csapatkapitány, Nyilasi Tibor, aki a támadósor kulcsfontosságú tagja volt, meghatározó szerepet játszott a sikeres szereplésben.

Tibor hónapok óta szenvedett elviselhetetlen gerincfájdalmakat, amelyek végül arra vezettek, hogy orvoshoz forduljon. A vizsgálatok során kiderült, hogy gerincsérve van, ami magyarázatot adott a szenvedéseire. A műtét időpontját többször is elhalasztották, azonban végül 1986. március 21-én a Sportkórházban dr. Jakab Gábor főorvos kezei között megkezdődött a gyógyulás útja.

A műtétet e sorok szerzője az MTI tudósítójaként a műtő előtti folyosón izgulta végig. Jakab doktor, miután kilépett a steril környezetből, megnyugtatóan kijelentette, hogy a beavatkozás sikeresen lezajlott. Tibor hat-nyolc héten belül újra elkezdheti az edzéseket. Gyors fejszámolással kiderül, hogy éppen időben, hiszen részt vehet a mexikói világbajnokságon!

Tibi a válogatott csapatkapitánya és egyben legmeghatározóbb játékosa volt – nyilatkozta az Indexnek Esterházy Márton, aki szintén a Fradiban és a nemzeti csapatban játszott vele. – Ő nem csupán kiemelkedő játékintelligenciájával és gólveszélyes megoldásaival tűnt ki, hanem kiváló irányító szerepe révén ő volt az a kapocs, amely összekötötte a játékosokat Mezey György szövetségi kapitány elképzeléseivel. Nagyon fontos szerepe volt a mexikói világbajnokságon, és mindenki számított rá.

Nyilasi Tibor azonban már nem utazott ki a lienzi magaslati edzőtáborba, és a körülmények, amelyek ezt a döntést körbelengték, máig rejtélyesek maradtak. Annyi biztos, hogy Mezey György, a válogatott szövetségi kapitány, május elsején, amikor a csapatbusz elindult Lienz irányába, megakadályozta Tibor felszállását, sőt, állítólag le is parancsolta a buszról. A válogatott és az Austria Wien közötti viszony nem volt egyértelmű, hiszen Nyilasnak párhuzamosan kellett volna részt vennie mindkét helyszínen, miközben az egészségi állapota még nem volt optimális. Mezey számára ez a zűrös helyzet elfogadhatatlan volt, így végül úgy döntött, hogy lemond csapatkapitányáról.

Lienzben, Pepi Stiegler panziójában mindennap izgatottan vártuk, hogy végre megérkezik Tibor szállító autója - emlékezett vissza Esterházy. - De az autó sajnos sosem tette tiszteletét. Biztos vagyok benne, hogy ha Tibor közöttünk lett volna, még ha nem is a legjobb formájában, a puszta jelenléte önmagában is jótékony hatással bírt volna a csapatra. Arról nem is beszélve, hogy ha ott lett volna Irapuatóban, már az első déli edzés után, a tűző napsütésben, azonnal szólt volna Mezeynek, hogy ez a helyzet nem tartható fenn, és hogy ennek rossz következményei lesznek. Nem állítom, hogy vele biztosan elkerültük volna a szovjetek ellen elszenvedett 0-6-os vereséget, de azt merem állítani, hogy mindenképpen jobban teljesítettünk volna.

Esterházy véleménye szerint az elmúlt ötven év legkiemelkedőbb magyar futballistái közül Nyilasi és Törőcsik emelkedik ki, míg a többiek, mint Détári, Gera és Szoboszlai, csak utánuk következnek a rangsorban. Ugyanakkor Szoboszlai jövője még megjósolhatatlan, és kérdéses, hogy hová fejlődik tovább a karrierje során.

Amikor megkérdezem Mezey Györgyöt, mi a véleménye Nyilasiról, a 83 éves mester nem spórol a felsőfokú jelzőkkel.

Óriási tehetség volt, mindent tudott a futballról, amit csak lehet - nyilatkozta a '86-os válogatott szövetségi kapitánya. - Nemcsak a kapuhoz való érzéke volt páratlan, hanem cselezési képessége is lenyűgöző volt, remekül védte a labdát, és a fejjátékban is brillírozott. De ami igazán kiemelte őt, az a pályán való látásmódja volt. A futball a vérében élt. Azonban nem értek egyet Marci véleményével, miszerint ő lett volna a csapat és köztem a kapocs. Visszahúzódó, túlságosan óvatos természete miatt nem volt alkalmas erre a szerepre. A valódi szószóló Nagy Anti volt, aki bár nem volt olyan klasszis, mint Nyíl, mégis bátran és hatékonyan képviselte a csapat érdekeit. Tibor viszont kiváló szövetségi kapitány lett volna, és kár, hogy nem vállalta ezt a kihívást.

Ismerve Mezey hiperérzékenységét, azt a kérdést, hogy miként emlékszik vissza az elindulásra a lienzi edzőtáborba, inkább nem feszegetem. Jól is teszem, mert amikor futólag szóba hozom, ezt a különös választ kapom Mezeytől:

Autóbusz? Ki gondolta volna, hogy Tibor valaha is leszállítja valaki? Nem igazán értem, miről van szó...

Nos, nem is lényeges. Tehát Nyilasi Tibor utolsó mérkőzése a válogatott színeiben 1985. október 16-án zajlott Cardiffban, ahol a Wales és Magyarország közötti barátságos összecsapáson 3-0-ra diadalmaskodtunk. Nyíl 30 éves korában, összesen 70 válogatott találkozó után búcsúzott el a nemzeti csapattól és a címeres meztől.

Visszavonulása után, egy néhány éves csendes időszakot követően, 1990-ben csatlakozott a Ferencváros edzői stábjához. Első periódusa 1990. augusztus 10-től 1994. június 15-ig tartott, és ebben az időszakban elérte, hogy a csapat megnyerje az 1992-es bajnoki címet. Ezen kívül három alkalommal hódította el a Magyar Kupát (1991, 1993, 1994), és kétszer diadalmaskodott a hazai Szuperkupában (1993, 1994). Második alkalommal 1997. június 28-án kapott újra lehetőséget a vezetésre, és egészen 1998. november 28-ig irányította a zöld-fehéreket, ám ez az időszak már nem hozott olyan kiemelkedő eredményeket.

Nyilasi évtizedek óta a Sport 1 televízió szakkommentátora, az MLSZ elnökségi tagja és (papíron) a szakmai bizottság elnöke, bár ez utóbbi testület ma már csak nevében létezik. Viszont utóbbi két funkciója társadalmi.

Nyilasi Tibor szerénysége és nagylelkűsége példátlan, és ezt jól illusztrálja Máté Pál, a Sport TV főszerkesztője által megosztott történet.

Tibi is ott volt a legutóbbi Prima Primissima-díj jelöltjeinek rövidlistáján, de szólt nekem, hogy vegyük le onnan a nevét, mert ő nem szorul rá az ezzel járó 50 000 svájci frankra. Bárki más lesz a nyertes, egészen biztosan jobb helye lesz a pénznek, mint nála. Pedig esélyes volt. Hát ilyen ember ő...

Igen, valóban, ma ünnepli 70. születésnapját Nyilasi Tibor. Egy olyan ember, aki a szerénység és visszahúzódás mintaképe, aki inkább a háttérben marad, semmint a reflektorfény középpontjában. Ezt mi is tapasztaltuk, amikor megpróbáltuk őt megnyerni egy interjúra a jeles évforduló alkalmából. Udvariasan, de határozottan elhárította a lehetőséget, jelezve, hogy nem vágyik a nyilvánosságra.