Feltárult a titok: mi rejlik a csokoládé tetején megjelenő fehér réteg mögött?

Sokan hajlamosak penésznek nézni, pedig valójában nem erről van szó.

A kakaómassza természetes összetevői, mint a cukor és a zsír, lenyűgöző kémiai reakcióba lépnek egymással, ami a csokoládé felszínén megjelenő varázslatos mintázatot eredményezi. Amennyiben a csokoládét olyan környezetben tároljuk, ahol a páratartalom túl magas, a cukor hajlamos felszívni a környezeti nedvességet. Ennek következtében a cukor kristályos formában kicsapódik a csokoládé felületén. Ez a kristályosodás idővel terjedni kezd, és a csokoládé felületén egy foltos, fehér bevonatot alkot, ami nemcsak esztétikai változást hoz, de a csokoládé élvezeti értékére is hatással van.

A cukor mellett a zsír is sajátos lenyomatot képes hagyni, amikor a csokoládé felületén kicsapódik. Ennek hátterében több tényező állhat, de a leggyakoribb ok a helytelen tárolás, amely miatt a csokoládé olvadni kezd. Ugyanakkor a gyártási folyamat során fellépő hibás temperálás is jelentős szerepet játszik. A temperálás egy precíziós melegítési eljárás, amely során a kakaó összetevőit először megolvasztják, majd gondosan lehűtik, hogy a csokoládé textúrája és fényessége optimális legyen.

Ennek az a célja, hogy a kakaóvajkristályok egységes formát öltsenek, és homogének legyenek, a csoki felszíne pedig hőnek ellenálló, és fényes. Ha ez a folyamat nem megfelelően zajlik, a kakaóvaj lerakódik a csoki külső kérgén.

Ha nem saját fogyasztásra szánod a csokoládét, vagy zavar a külleme, előzd meg a problémát. Tárold a csokit hűvös és száraz helyen. Ne legyen meleg a tároló, mert akkor képlékeny és olvadt lesz a termék. Ha jól záródó csatos dunsztosüvegbe vagy pléhdobozba rakod, az a legjobb tárolási forma.

Valóban, a prémium csokoládék előállítási folyamata során lényegesen kisebb a valószínűsége annak, hogy a benne lévő összetevők kicsapódjanak. Ezért érdemesebb a silány minőségű csokoládék helyett a magasabb színvonalú változatokat választani.