**Kanárik a szénbányában: Az AI első áldozatai és a magyar valóság** A technológiai fejlődés korában, ahol az mesterséges intelligencia (AI) egyre inkább beépül mindennapi életünkbe, a múlt tanulságait érdemes szem előtt tartanunk. A kanárik, akik a szén

2025 augusztusában a Stanford Digital Economy Lab és az ADP közösen publikált egy nagyhatású tanulmányt. A címe önmagáért beszél: "Canaries in the Coal Mine? Six Facts about the Recent Employment Effects of Artificial Intelligence". A metafora találó: a múlt század bányászai a mélyben kanárikat vittek magukkal, mert ha a madár elpusztult, az mérgező gázok jelenlétére figyelmeztetett. Ma a kanárik nem a bányában, hanem a munkaerőpiacon énekelnek - és úgy tűnik, éppen a legfiatalabb, pályakezdő munkavállalók. Kovács Sándor Zoltán üzleti tanácsadó véleménycikke.
Az amerikai kutatás alapján 2022 vége óta a 22-25 évesek foglalkoztatása drámai ütemben csökkent azokban a szakmákban, amelyek a leginkább ki vannak téve a mesterséges intelligencia automatizáló hatásának. Szoftverfejlesztők, ügyfélszolgálati munkatársak, marketingesek - mindazok a pályák, amelyeket néhány éve még "jövőbiztosnak" hittünk, most hirtelen veszélyzónába kerültek. A fiatal szoftverfejlesztők létszáma 20 százalékkal esett vissza három év alatt. A paradoxon: miközben a gazdaság összességében növekedett, az AI-exponált állásokban a fiataloknál stagnálás vagy csökkenés figyelhető meg, míg az idősebb, tapasztaltabb korosztályok stabilan tartják, sőt növelik a pozícióikat.
Ez önmagában is erős állítás. De az igazi kérdés az, amit a tanulmány csak sejtet, de nem válaszol meg: mi történik mindezzel Európában? Mi vár ránk Magyarországon?
Az Egyesült Államok munkaerőpiaca sokkal dinamikusabb, és gyorsabban alkalmazkodik a technológiai változásokhoz, mint az európai változatai. Az amerikai vállalatok könnyedén válthatnak ki egy pályakezdőt egy mesterséges intelligencián alapuló megoldásra, ha az költséghatékonyabb és eredményesebb. Európában viszont a munkaerőpiac szigorúbb szabályozásokkal rendelkezik, ahol a szakszervezetek és a munkajogok védelmezik a munkavállalók érdekeit. Ez első látásra stabilitást nyújt, de nem lehet, hogy éppen ez a stabilitás késlelteti a szükséges változásokat?
Képzeljük el: miközben az USA-ban a pályakezdők már most érzik a hatást, nálunk talán csendesebben, lassabban érkezik meg ugyanez a hullám. De elkerülhetjük? Aligha. Az AI nem ismeri a határokat. A Microsoft Copilot nem áll meg a magyar vámnál, a ChatGPT nem kér engedélyt az Európai Bizottságtól, hogy magyar nyelven is helyettesíthesse a junior ügyfélszolgálatost.
A jelenlegi helyzet olyan, mint egy fedő alatt forró gőz. A felszínen béke van, de alatta gyűlik a feszültség. A fiatalok egy része már most érzi, hogy hiába tanul kódolást, mire piacra lép, a "belépő szintű" feladatokat gépek végzik. A cégek HR-osztályai csendben számolgatnak: vajon tényleg szükség van 10 gyakornokra, ha egy AI-rendszer a munka felét elvégzi?
Közben egy izgalmas paradoxon kezd kirajzolódni. Azok a tapasztalt szakemberek, akik már hosszú évek tudásával és széles kapcsolati hálójával rendelkeznek, sokkal kevésbé sebezhetőek. Az AI nem feltétlenül őket szorítja háttérbe, inkább új lehetőségeket teremt számukra. Bill Gates és Elon Musk már jó ideje figyelmeztetnek arra, hogy az AI nem csupán a gyárakban, hanem a fehérgalléros munkakörökben is jelentős változásokat indít el. Steve Jobs híres mondása - "az innováció választja el a vezetőt a követőtől" - ma már kiegészülhetne azzal a megállapítással, hogy az AI választja el a megmaradót az eltűnőtől.
A magyar munkaerőpiac szerkezete markánsan eltér az amerikai modelltől. Hazánkban számos multinacionális szolgáltató központ működik, amelyekben fiatal, nyelveket beszélő pályakezdők ezrei találják meg számításukat ügyfélszolgálati, pénzügyi háttér vagy szoftverfejlesztési pozíciókban. Itt van az a terület, ahol a mesterséges intelligencia a legintenzívebben "támad", és átalakítja a munkafolyamatokat. Ha az amerikai kutatások a jövő irányvonalát vázolják fel, akkor a magyar SSC-k (shared service centerek) kétségtelenül az első vonalban fognak helytállni.
És itt jön a húsba vágó kérdés: (nekem is van egy idén érettségiző, rendszergazdának tanuló fiam) mi történik, ha a magyar gazdaság egyik fő munkahely-teremtő motorja, az SSC-szektor, hirtelen elkezdi lecserélni a fiatal pályakezdőket AI-ra? Vajon felkészültünk erre? Vagy majd akkor kapkodunk, amikor a kanári nálunk is elhallgat?
Az amerikai kutatás hat alapvető tényt fogalmaz meg, de konkrét megoldásokat nem kínál. Európában viszont nem engedhetjük meg magunknak a passzivitást. A lényeg nem az, hogy az AI-hatás mikor érkezik el, hanem hogy hogyan reagálunk rá, és milyen lépéseket teszünk. Fel tudjuk készíteni a fiatal szakembereket arra, hogy ne csupán helyettesíthetőek legyenek, hanem valóban nélkülözhetetlen szereplőkké váljanak? Képesek leszünk politikai és üzleti szinten olyan elköteleződést kialakítani, amely lehetővé teszi, hogy az AI-t ne csupán költségek csökkentésére használjuk, hanem a munkaerő fejlesztésére is?
A történelem során számos olyan fordulópontot találunk, ahol a technológiai fejlődés először romboló hatással bírt, majd a romokból újjáépített egy új világot. Gondoljunk csak a gőzgép megjelenésére, amely kiszorította a hagyományos kézműves mesterségeket, de egyúttal megalapozta az ipari forradalmat. Az internet is hasonló utat járt be: létrejötte sok munkahelyet megszüntetett, de új iparágak virágzását is elindította. Ma is ugyanaz a kérdés foglalkoztat minket: vajon képesek leszünk-e elég bátorsággal és előrelátással kezelni a mesterséges intelligencia térnyerését, hogy az ne a pályakezdők "temetője" legyen, hanem inkább egy ugródeszka a jövőjük számára?
A kanárik már énekelnek. De vajon halljuk-e a hangjukat, mielőtt elhallgatnak?
A szerző:
A cikk szerzője több mint 25 éve tevékenykedik az cégek és a hozzájuk kapcsolódó kihívások világában. Neki is van egy 18 éves fia, aki a pár nap múlva kezdődő tanévben fog érettségizni egy informatikai iskolában, így közvetlenül érinti a téma.
A szerző eddigi írásai:
A stratégiai tervezés hiányának következményei – Mi a tétje Magyarország számára, ha a kis- és középvállalkozások nem foglalkoznak a jövőjük megtervezésével?
Az értékesítés varázslatos kulcsa