Ezek a támadások elkerülhetők lennének, ha Oroszország valóban komolyan venné a tűzszünet iránti elkötelezettségét.
Mentőautók lángolnak a kupjanszki központi kórház udvarán egy orosz légitámadás után 2025. április 11-én - Fotó: State Emergency Service of Ukraine / Reuters
Nincs nyoma annak, hogy Oroszország valóban komolyan venne egy tűzszüneti megállapodást; a tárgyalásokat, amelyeket az amerikaiak kezdeményeztek, inkább csak időhúzásra használja, hogy az ukrajnai fronton kedvezőbb pozíciókat érjen el - állította Rácz András, a Német Külpolitikai Társaság vezető szakértője és a Budapesti Corvinus Egyetem oktatója a Telexnek adott interjújában. Az orosz-ukrán konfliktussal kapcsolatos legutolsó nyilvános tárgyalásokra több mint két hete került sor. Pénteken Steve Witkoff, Donald Trump különleges megbízottja harmadszor is Moszkvába látogatott, hogy elősegítse a tűzszünet ügyének előrehaladását, amely a amerikai elnök ígéretei és ambiciózus tervei ellenére továbbra is stagnál.
Rácz szerint a mostani hozzáállás nem idegen az orosz és szovjet tárgyalási taktikától, és világosan megkülönböztethető attól, amikor az oroszok valóban meg akarnak állapodni valamiről. Rácz szerint ez utóbbira jó példa 2010 áprilisa, amikor aláírták az Új START szerződést, miután a nukleáris robbanófejek számának csökkentését célzó Start III-tárgyalások megrekedtek. Végül tartalmában ugyanerről mégis sikerült megállapodni.
"A Kreml korábban világos és egyértelmű nyilatkozatokat tett, amelyek egy irányba mutattak" - emlékezett vissza az Oroszország-szakértő. Ezzel szemben manapság Vlagyimir Putyin, az elnök szóvivője, Dmitrij Peszkov, Szergej Lavrov külügyminiszter, valamint Vaszilij Nyebenzja, Oroszország ENSZ-nagykövete, mindannyian különféle üzeneteket közvetítenek. Különösen érdekes Dmitrij Kirillev szerepe, aki a Közvetlen Befektetések Oroszországi Alap (RFPI) vezetőjeként és az amerikai-orosz tárgyalások aktív résztvevőjeként az üzleti lehetőségek feltérképezésére összpontosít, különösen a két ország közötti megállapodás és az ukrajnai tűzszünet elérése érdekében.
Rácz szerint a tűzszünetet, majd békét célzó, amerikai-ukrán és amerikai-orosz tárgyalásoknál jól látszik, hogy mindhárman másra fókuszálnak:
Trump kezdetben egy átfogó, 30 napos, feltétel nélküli tűzszünetet javasolt, amelyet március elején sikerült is bemutatnia Ukrajna számára. Az orosz fél azonban ezt a javaslatot elutasította, így Putyin csupán annyit volt hajlandó elfogadni, hogy az energetikai infrastruktúrát és a kapcsolódó létesítményeket 30 napig ne érje támadás. Ennek ellenére az orosz hadműveletek folytatódtak, és Moszkva azt állította, hogy Kijev orosz energetikai célpontokat támad.
A helyzet azóta úgy alakult, hogy Oroszország folyamatosan újabb javaslatokat dob fel, de ezekhez rendre újabb előfeltételeket fűz, miközben érdemi engedményeket nem tesz. Például, a fekete-tengeri tűzszünet ötlete is ilyen formában merült fel. Míg az amerikai és az ukrán delegáció már a tűzszüneti megállapodás részleteiről beszélgetett a március végén zajló tárgyalások során, az orosz vezetés kijelentette, hogy még korai erről beszélni, mert komoly feltételeik vannak. "Itt sincs végül konszenzus, Odessza, Mikolajiv és Bilhorod-Dnyisztrovszkij továbbra is támadások kereszttüzében áll a tengerről. Ez egy klasszikus időhúzási taktika" - fogalmazott Rácz az orosz álláspont kapcsán.
Az Egyesült Államok számára elengedhetetlen lenne, hogy gyorsan lépjen a konfliktus enyhítése érdekében, ugyanakkor a részletek iránti érdeklődésük csökken. A figyelmük inkább Kínára irányul. Ez a helyzet különösen igaz Tajvan katonai vonatkozásaival kapcsolatban, de a Trump által elindított globális vámháború is szoros kapcsolatban áll Kínával. Csak szerdán Trump emelte meg a Kínára kivetett büntetővámot 125 százalékra, ám ha figyelembe vesszük a fentanillal kapcsolatos vámtételeket is, akkor a valóságos arány már 145 százaléknál tart. Kína pénteken reagált, és bejelentette, hogy viszont 125 százalékos vámot vet ki az Egyesült Államokra.
Miközben a valóságos, érdemi előrelépést nem hozó tárgyalások folynak az orosz féllel, Ukrajna többször is beleegyezett az amerikai ajánlatokba, így a kudarc nem az ő döntéseik miatt következett be. Oroszország eközben új stratégiát alkalmaz a harci cselekmények terén Ukrajnában. A helyzet részleteit az Institute of the Study of War amerikai think tank térképein lehet nyomon követni:
Jelenleg az orosz hadsereg elsősorban a frontvonalhoz közeli településeket célozza meg drónos támadásaival. Rácz elemzése szerint Ukrajnának körülbelül 10-30 nyugati gyártmányú vadászgépe áll rendelkezésére, amelyek képesek hatékonyan megsemmisíteni az orosz drónokat, amennyiben azokat a fronttól távolabb helyezik üzembe. A helyzet azonban megváltozik, amikor a fronthoz közel járunk, hiszen ott az orosz légvédelem miatt kockázatosabb a vadászgépek bevetése. Ez a körülmény is hozzájárul ahhoz, hogy az orosz erők a frontvonal közeli városokat részesítik előnyben drónos támadásaik során.
Az iráni Sahid-drónok továbbfejlesztett változatai, az orosz Gerany-1 és Gerany-2 drónok jelentős fejlődésen mentek keresztül. Az orosz mérnökök teljesen újragondolták a navigációs rendszereiket, így azok már nem csupán a Sahid modellekhez hasonlítanak, hanem számos innovatív megoldást is tartalmaznak, amelyek javítják a működési hatékonyságot és a célzási pontosságot.
Rácz véleménye szerint a legújabb támadások valóban intenzívebbé és hatékonyabbakká váltak, ami mellett egy új taktikai irányváltás is megfigyelhető. Míg korábban a dróntámadásokat szétszórt módon, különböző területeken hajtották végre, most a támadások egy-egy meghatározott célpontra összpontosulnak, nagyobb drónszám alkalmazásával. "Az oroszok régebben az ukrán légvédelmet különböző irányokból próbálták szétszórni, most viszont inkább túlterhelik azt" - összegezte a helyzetet a katonai szakértő.
Az ukrán erőknek viszont sikerült csökkenteniük a siklóbomba-támadások veszélyét. Egyre hatékonyabban zavarják és szedik le a precíziós siklóbombákat, amelyekkel az oroszok konkrét célpontokat semmisítenének meg. Nehezebb viszont a helyzet a kevésbé okos, nem irányított siklóbombákkal, amelyek kevésbé pontosak, de orosz részről nem is ez a céljuk. Ezekkel annyit akarnak elérni, hogy valamilyen várost elérve vagy rombolják az infrastruktúrát, vagy lakóházakba csapódva pánikot keltsenek. Mivel nincs komplex navigációs rendszerük, ezeket lényegében nem lehet zavarni.
A ballisztikus rakétákkal végrehajtott támadások továbbra is folytatódnak, és ezek közül az egyik súlyos tragédiát okozott a múlt hét végén Krivij Rihben. A támadás egy játszótér környékét érte, ami miatt az ukrán hatóságok szerint 20 ember, köztük kilenc gyermek vesztette életét. Az orosz fél kezdetben azt állította, hogy precíziós csapást hajtott végre, és egy ukrán, valamint nyugati katonák találkozójának helyszínét célozta meg. Azonban kiderült, hogy az érintett étteremben nem zajlott ilyen találkozó, sőt a rakéta nem is találta el a célt, így a támadás nem volt precíziós. Később, a tragikus áldozatok láttán az orosz vezetés azt hangoztatta, hogy a civil áldozatokért egy ukrán elfogórakéta irányítási hibája volt a felelős.
Rácz megjegyezte, hogy az ilyen jellegű támadások elkerülhetőek lennének, amennyiben Oroszország valóban elkötelezett lenne a tűzszünet iránt.
A Krivij Rih-i támadás miatt az ENSZ Biztonsági Tanácsában összehívott ülésen Dorothy Shea ügyvivő amerikai ENSZ-nagykövet jelezte, hogy "végső soron Oroszország cselekedetein fogjuk lemérni Putyin orosz elnök elkötelezettségét egy tűzszünet mellett." Majd hozzátette: "Sürgetjük az Oroszországi Föderációt, tartsa észben, hogy a Krivij Rih-ihez fogható támadások és a hadifoglyok kivégzése potenciálisan károsíthatja a békeerőfeszítéseket és az attól függő egyéb megbeszéléseket."
Az Egyesült Államok egyre inkább kimeríti a Moszkvával szembeni türelmét, és ez már nem csupán spekuláció. Trump, aki az utóbbi két hónapban több gesztust is tett Putyin felé, szintén kifejezte érzéseit: egy interjúban március végén azt nyilatkozta, hogy rendkívül dühös Putyinra, amiért az megkérdőjelezte Zelenszkij ukrán elnök kormányának legitimitását. Mindeközben azonban még mindig nem világos, milyen irányt vesz Ukrajna amerikai katonai támogatása.
A Joe Biden elnöksége alatt jóváhagyott szállítmányok utolsó részei most érkeznek meg, így eddig ebben fennakadás nem volt. Nem számítva azt, hogy az Egyesült Államok nyomásgyakorlásként nagyjából egy hétre elvágta Ukrajnát a hírszerzési, műholdas adatszolgáltatási támogatástól, megkönnyítve ezzel az oroszok dolgát a front egy-egy pontján.
A katonai támogatás jövője kérdéses, de az európai országok hozzájárulása számos területen pótolhatja a hiányosságokat, még ha teljes mértékben nem is tudják kiváltani. Norvégia és Németország folyamatosan biztosítja a támogatását, míg Svédország újabb segélycsomagot hirdetett meg. Csehország pedig nemrégiben adta át az utolsó T-72-es harckocsijait – derült ki Rácz szavaiból. Ugyanakkor a "tettre készek koalíciója" által közzétett bejelentések egyre kevesebb konkrét részletet tartalmaznak, általában csak a pénzügyi kereteket közlik.
Mindezek mellett Rácz hangsúlyozza, hogy az amerikai tüzérségi lőszerek szerepét egyre inkább átveheti az európai beszállítás, és az ukrajnai gyártás is jelentős mértékben megerősödött. Ezen a téren tehát az Egyesült Államok közreműködése nélkül "nem várható komoly leállás", hasonlóan ahhoz, ami 2023 őszén és 2024 tavaszán történt, amikor egy jelentős amerikai támogatási csomag jóváhagyása hosszú hónapokig húzódott, s ennek következtében Ukrajna tüzérsége súlyos hiányosságokkal szembesült.
Vannak olyan fegyverrendszerek, mint a Patriot és a HIMARS, ahol az amerikaiak szerepe pótolhatatlan. Ezek a nagypontosságú fegyverek nélkülözhetetlenek, és az amerikai részvétel hiánya komoly problémát okozna. Ha viszont a kérdés csupán anyagi vonzatú, akkor az európai országok képesek lehetnek áthidalni ezt a hiányt. Az Ukrajnának nyújtott támogatás körüli amerikai viták lényegében arról szólnak, hogy az Egyesült Államok folytassa-e a finanszírozást a saját költségvetésének terhére, vagy sem.
A jelenlegi adatok szerint az amerikaiak nem emelnek kifogást az ellen, hogy az európaiak a fegyvereiket megvásárolják, és saját maguk juttassák el azokat Ukrajnába.
- mondta Rácz, megjegyezve, hogy erre kisebb mértékben már volt példa, a már említett 2023 őszétől 2024 tavaszáig tartó időszakban.
Ukrajna nyugati támogatása tehát bizonyosan nem nullázódik le, és kiszámíthatatlan, hogyan alakul az amerikai-orosz viszony, ha az egy helyben toporgás miatt Washington ismét eljuthat Ukrajna aktív támogatásáig is. Az azonban tény, hogy az amerikaiak időleges távolmaradása hozzájárult ahhoz, hogy Oroszország nyolc hónap után végül képes volt felszámolni az ukrán csapatok kurszki betörését. Már csak néhány kisebb tanya maradt az orosz kurszki területen ukrán kézen - azonban eközben a szomszédos Belgorod megyében bukkantak fel az ukrán erők.
Ezek a területek nem tekinthetők stratégiai pontoknak: erdős vidékek, távol a fő közlekedési útvonalaktól, legyenek azok autópályák vagy vasútvonalak. Rácz megfigyelése szerint világosan látható, hogy itt nem a földterületek megszerzése a cél, hanem az, hogy a Kurszkban az ukrán erők ellen bevetett 70 ezres orosz csapatok ne tudják teljes mértékben kihasználni erejüket Kelet-Ukrajnában. Jelenleg ez a megközelítés biztosítja az orosz erők részleges lefoglalását, így a legkritikusabb területeken, mint Donyeck megye, egyelőre csökken az orosz haderejének nyomása.
A héten Zelenszkij bejelentette, hogy Donyeck megyében az ukrán erők két kínai katonát fogtak el, amire Kijev magyarázatot kért Pekingtől. A kínai külügyminisztérium azonban hangsúlyozta, hogy a történtekhez semmi közük, és ők nem működnek együtt az orosz hadsereggel. Úgy tűnik, hogy nem arról van szó, hogy a reguláris haderő katonái, mint Észak-Koreában, megjelentek volna a frontvonalon; valószínű, hogy az ukránok zsoldosokat kaptak el. Rácz megjegyezte, hogy az egyik fogoly angolul próbált kommunikálni, ami arra utal, hogy nem tartózkodott hosszabb ideig Oroszországban, hiszen ha így lett volna, oroszul próbálkozott volna az ukránokkal való beszélgetés során.
"Ötven országból toboroztak zsoldosokat az oroszok, kínaiakra is volt már korábbról bizonyíték. Ezek egyéni esetek. Lehetnek alacsonyabb végzettségű, Oroszországban dolgozók, akik esetleg összeütközésbe kerültek a törvénnyel, és felajánlották nekik, hogy vagy börtönbe mennek, vagy a frontra. Esetleg maga a fizetés volt vonzó.
Hogy a legutóbbi kínaiak hogyan kerültek a frontra, egyelőre nem tudjuk teljes pontossággal feltérképezni, jelenleg csak a vallomásaik ismertek"
„Tedd különlegessé a megfogalmazásodat!” – javasolta Rácz.
Oroszország jogi keretek között megnyitotta a kapuit a külföldiek előtt, lehetővé téve számukra, hogy az orosz hadsereg kötelékében szolgáljanak. Ezt a gyakorlatot például a Telex tudósítói is tapasztalták, amikor egy ukrajnai fogolytáborban találkoztak olyan katonákkal, akik nem orosz állampolgárok. Az orosz hadsereg aktívan toboroz külföldi jelentkezőket, miután egy elnöki rendelet révén nemcsak a külföldiek szerződtetése vált lehetségessé, hanem az orosz állampolgárság megszerzése is egyszerűbbé vált számukra.
Az amerikai-ukrán kapcsolatok fejlődése szorosan összefonódik azzal, hogy a felek mikor és milyen feltételek mellett állapodnak meg Ukrajna ásványkincseinek és infrastruktúrájának amerikai hozzáféréséről. Eddig számos alkalommal akadtak nehézségek a tárgyalások során.
Rácz emlékeztetett arra, hogy az első javasolt megállapodás gyarmati jellegű volt, amely szerint Ukrajna lényegében semmit sem kapott volna, csupán a korábbi támogatásokért cserébe kellett volna átadnia az infrastruktúrák használati jogát és az ásványi nyersanyagokat. Ezt a változatot az amerikai pénzügyminiszter vitte el Ukrajnába, és a tervezett aláírás előtt mindössze egy órával mutatta be a kijevi vezetésnek, akik végül elutasították azt.
Másodszorra Münchenben ült össze Zelenszkij és az amerikai alelnök, de J. D. Vance és az ukrán elnök közötti egyeztetés sem hozott végleges megoldást, noha a javaslat már sokkal kiegyensúlyozottabbnak tűnt. A harmadik próbálkozásuk Washingtonban zajlott, ahol azonban az utolsó pillanatban, a kamerák kereszttüzében, egy soha nem látott heves vitába torkollott a formálisnak szánt beszélgetés Vance, Trump és Zelenszkij között. Így az aláírás végül elmaradt.
Az asztalra került a negyedik verzió, amely nem sokkal különbözött az elsőtől, és az ukránok ezt a változatot is kiszivárogtatták, majd elvetették. Jelenleg az ötödik verziót tárgyalják, mely leginkább arra a dokumentumra emlékeztet, amelyet Washingtonban készítettek volna el február végén. Bár ez sem garantálja a biztonságot, de sokkal kevésbé tükrözné Ukrajna egyoldalú alárendeltségét, mint az első javaslat. Rácz véleménye szerint pedig kérdéses, hogy a háború vége előtt mennyi mindent tudnának még megvalósítani a megállapodásból, amennyiben a felek végül aláírják azt.
A ritkaföldfémek jelentős készletei Luhanszk és Donyeck megyében, valamint Zaporizzsjában találhatóak, amelyek vagy orosz megszállás alatt állnak, vagy közvetlenül a harcok szomszédságában helyezkednek el. Rácz véleménye szerint kérdéses, hogy a szerződés pontosan mire terjed ki. Amennyiben az ásványkincsekre vonatkozik, beleértve a földgázt is, akkor Poltava megyében, amely a frontvonalaktól távolabb fekszik, a háború befejezése előtt is lehetőség nyílhat a gyakorlati megvalósításra. Sztrij, Ukrajna nyugati részén, a legnagyobb gáztároló kapacitással rendelkezik, így itt az amerikai partnerekkel közösen végrehajtható infrastrukturális fejlesztések is lehetségesek a konfliktus ideje alatt.
"A tárgyalások azonban haladnak, itt nem időhúzásról, hanem érdekérvényesítésről van szó, kompromisszumos javaslatok fogalmazódnak meg, haladnak a megbeszélések" „Tedd különlegessé a megfogalmazásodat!” – javasolta Rácz. Így néz ki, amikor a felek törekednek a megállapodásra, ellentétben azzal, ahogyan az oroszok tárgyalnak az amerikaiakkal a tűzszünetről, tette hozzá.
