Tegnap elérkezett egy emlékezetes pillanat, amikor Mácsai Pál, az Örkény Színház megálmodója és vezetője, búcsút intett a színházi közösségnek. Az alapító igazgató távozása mély nyomot hagy a színház életében, hiszen ő volt az, aki a művészet és a színház

A pálya átadását Gáspár Máté ügyvezető és Polgár Csaba művészeti vezető vette át.

"Az élet mélyebb értelmét csupán a múlt tükrében fedezhetjük fel, ám a jövő felé kell lépnünk, hogy igazán éljünk."

Mácsai Pál tegnap a búcsúbeszédében egy dán filozófus, Søren Aabye Kierkegaard gondolatait idézte.

Köszönetet mondott mindazoknak, akikkel az elmúlt 24 évben együtt dolgozott a Madách téri intézmény falai között. 2001-ben vette át az akkor még Madách Kamaraként ismert színház vezetését Kerényi Imrétől, azzal az ambiciózus céllal, hogy önálló társulattal és teljes szakmai függetlenséggel működhessenek. A bulvártól a művészszínház felé vezető úton haladó társulat 2004. szeptember 21-én vette fel Örkény István nevét, amely lépés Mácsai Pál számára különösen fontos volt. Ezt a lehetőséget Örkény özvegyének, Radnóti Zsuzsának, valamint Örkény Angélának és Örkény Antalnak köszönhette. Az engedély megszerzésének feltétele az volt, hogy a társulat méltó módon képviselje az író szellemiségét; ha ezt nem teljesítik, visszavonják a nevet. Ám a társulat évek múltán sem csupán a névviselésben, hanem a művészetükben is megfeleltek ennek az elvárásnak, így a név megmaradt.

A név, valamint Örkény szerzői szelleme - a kettős látásmódjával, éles kritikájával, groteszk hajlamával és az élet mélységeit komolyan szemlélő attitűdjével - mintegy emblémaként ott lebegett a színház fölött.

- jelentette ki Mácsai, miközben határozottan a szemébe nézett a hallgatóságnak.

A színész-rendező kifejezte háláját a Madách Színház csapatának, akik elkötelezetten támogatták az önállósodás folyamatát. Köszönetét fejezte ki mindazoknak, akik valaha is a társulat tagjaiként dolgoztak, legyenek akár művészek, gazdasági szakemberek, technikusok vagy tervezők. Az épület az elmúlt két évtizedben jelentős átalakuláson ment keresztül, hiszen több mint 1000 négyzetméterrel bővült, mind a külső, mind a belső terek tekintetében.

Az Örkény viszonylag hamar elhelyezkedett a budapesti prózai művészszínházak mezején, ahol lett egy csak rájuk jellemző helyük. Mácsai azt kívánja az utódjainak, akik hivatalosan március 1-jén kezdik el a munkát, hogy hozzanak létre egy újabb mezőt a jövőben ezen a képzelt felületen.

A szöveget egyedivé téve a következőképpen fogalmaznám meg: Az Örkény számára a változás szakmai és személyes indokokból is elkerülhetetlenné vált. Szakmai szempontból új irányvonalat keres, amely révén hitelesen tudja tükrözni és kifejezni a jelen társadalmi viszonyokat; ez a kihívás azonban távol áll tőle. Személyes szinten pedig vágyat érez arra, hogy olyan témákkal foglalkozzon, amelyekre igazgatói pályafutása alatt nem volt lehetősége, és amelyek mélyebb megértést nyújtanak számára a művészet és az élet összefonódásáról.

Beszélt arról is, hogy jelenleg nem létezik egy stabil békekör, amely lehetőséget adna arra, hogy a színház szerepe egyre hangsúlyosabbá váljon a fokozódó feszültség közepette. Olyan visszafelé mutató világérzésben élünk, amely a feudális gondolkodásmódot próbálja rákényszeríteni a mai valóságra.

Az utódlás kérdésében Gáspár Máté egy olyan európai kulturális örökséget képvisel, amely mélyen gyökerezik az Örkény világában. Színházi emberként folyamatosan keresi az újdonságokat és a friss inspirációkat. Hasonlóan Polgár Csaba is ebbe a körbe tartozik. Az új vezetők számára egy különleges ajándékot is hozott: Radnóti Zsuzsától, az író özvegyétől kapta Örkény István egyik kéziratát, az „Üzenet a palackban” című művet, amelyet maga a szerző is átnézett és javított.

Polgár Csaba és Gáspár Máté is bízik benne, hogy a színház megmarad érdekesnek tíz év múlva is, és jól élnek majd a felkínált lehetőséggel. Gáspár Máté egy éve vesz részt a színház munkájában, az átadás-átvételben, így belülről látta, milyen jó csapat dolgozik itt, és mennyire kiváló minőséget képviselnek. Az a vágya, hogy még ennél is jobbak legyenek. Hogy ezt miként valósíthatják meg, azt szeretné, ha együtt találnák ki. Mácsai Pálnak azt kívánta, a döntése bizonyuljon jónak, és sikerüljön megvalósítania, amire vágyik. Megköszönte a bizalmat, és dicsérte a bátorságát, a példátlan gesztusát, ahogy átadja a színház vezetését.

A búcsú eseményeire a kerületi és a fővárosi önkormányzat vezetői is tiszteletüket tették. Niedermüller Péter, a VII. kerület polgármestere, egy különleges ajándékkal lepte meg a távozó vezetőt: Marcel Proust híres művének, Az eltűnt idő nyomában című hétkötetes sorozatának példányait adta át. Karácsony Gergely főpolgármester és helyettese, Kiss Ambrus szintén figyelemre méltó meglepetéssel készült Mácsai Pál számára: a Fővárosi Levéltárból származó, az Örkény Színház épületének és színháztermének engedélyezési terveit hozták el, melyeket szépen bekereteztek. E terveket az 1930-as években a Fővárosi Közmunka Tanácsához nyújtották be, és a híres építész, Gerlóczy Gedeon készítette őket.

A búcsúzás pillanatában Gulyás Márton megszólította a régi és új vezetőket. Az eseményről készült, kétórás "Átváltozások" című beszélgetés visszanézhető az eszínház hivatalos platformján.