Egyedülálló élmény volt, de még Reviczky Gábor és Schell Judit sem tudták megmenteni: sajnos, az első magyar horrorfilm katasztrofálisan sikerült.
Hetente visszatérő cikksorozatunkban a magyar film és televízió történetének legviharosabb időszakaiba kalauzoljuk el olvasóinkat. A mai epizód főszereplője az egyik legkedveltebb műfaj hazai meghonosítója, aki nem kevesebb, mint Reviczky Gábor és más igazi sztárok közreműködésével próbálta megédesíteni a közönség életét. De a félelmetes pillanatok helyett inkább a nevetés hullámait éreztük, ami igazán különlegessé tette ezt az időszakot.
Bár a magyar filmgyártás múltja rendkívül gazdag és sokszínű, számos zsáner képviselteti magát a hazai mozivásznon, akad egy, amely különösen ritkának számít napjainkban. Ezt a zsánert már egyszer megpróbálták meghonosítani, de a kísérlet nem bizonyult tartósnak. Halloweeni cikksorozatunk keretében nem is lehetne másról szó, mint az eddigi egyetlen, ámde sajnálatosan félresikerült magyar horrorról, a 2021-ben debütáló Post Mortemről. A film, amelyben olyan neves színészek szerepelnek, mint Klem Viktor, Schell Judit és Reviczky Gábor, sajnos nem tudta elnyerni a közönség tetszését, és végül kudarcot vallott.
Bergendy Péter műve egy meglehetősen különös, a múlt század eleji trendekkel játszó történetet tár elénk, amely egy fiatal katona lelkivilágával és a háború utáni traumákkal foglalkozik. A cselekmény középpontjában Tomás áll, aki az első világháború után fényképészként próbálja megtalálni a helyét a világban. De nem akármilyen fényképezésre specializálódik: Tomás főként "post mortem" fotókat készít. Ez a különös műfaj azt jelenti, hogy a családok, szerelmespárok és barátok együtt pózolnak egy fényképre, ám van egy szomorú csavar: a kép egyik szereplője már eltávozott az élők sorából. Ez a bizarr és melankolikus helyzet nemcsak a múlt és a jelen határvonalát feszegeti, hanem a gyász, a memóriák és az emberi kapcsolatok mélységeit is feltárja. Tomás szemén keresztül bepillantást nyerünk a háború utáni világba, ahol a fényképészet nem csupán művészet, hanem a fájó emlékek megörökítése és a múlt feldolgozása is.
A Klem Viktor által megformált veterán főszereplő, Tomás, nem sokkal azután, hogy megérkezik egy festői, de baljós hangulatú magyar településre, máris szembesül a hely szürreális valóságával. A faluban rengeteg elhunyt emlékére szeretnének a hozzátartozók egy utolsó közös fényképet készíteni, de a szertartás körüli események hamarosan furcsa fordulatot vesznek. Éjjelente zavaró hangok töltik be a csendet; a kopogások és ajtócsapkodások elől nem tudja elkerülni a pihenést, míg nappal mintha a holtak szellemeik életre kelnének, és váratlanul interakcióba lépnének a körülöttük lévőkkel. Tomás számára a valóság és a természetfeletti határvonal egyre inkább elmosódik, és mindeközben a közösség titkai, valamint a múlt árnyai is felszínre kerülnek, melyek nemcsak őt, de az egész falut fenyegetik.
Az alapszituáció rendkívül ígéretes: a falusi miliő, a háború és a különféle járványok miatti feszültség, valamint a hátborzongató fotómodellek által keltett szellemjárás mind-mind hozzájárulhatott volna ahhoz, hogy a Post Mortem a hazai horrorfilmek egyik kiemelkedő darabjává váljon. Ám sajnos nem így lett. Bergendy Péter munkája, aki olyan neves filmeket jegyez, mint A vizsga vagy az Állítsátok meg Terézanyut!, sajnos nem tudta túllépni a hollywoodi produkciókból átvett, már túlhasználttá vált klisék sorát, így a film végül nem váltott ki maradandó hatást.
