Így alakítja át Orbán a trójai falóként betöltött szerepét pénzügyi előnyökre.
Orbán Viktor az Európai Unió iránti elkötelezettségét a Kreml által kínált pénzügyi előnyökre cserélte, ezzel pedig saját hatalmát igyekszik megszilárdítani és a neki hű üzleti köröket támogatni. Az amerikai Robert Lansing Institute legújabb elemzése rávilágít arra a gyakorlatra, amelynek következtében Budapest és Moszkva egyre inkább egy bűnözők által irányított, átláthatatlan gazdasági hálózatként működik, hatalmas, nem nyomon követhető dollármilliárdokat termelve. Nem meglepő, hogy Magyarországot egyre inkább orosz kémfészeknek tekintik, ami közvetlen fenyegetést jelent az EU számára, amelyet Orbán és a Kreml belülről próbálnak destabilizálni. Orbán egy olyan stratégiai központot kíván kialakítani az EU-n belül, ahol a Kreml érdekei, kínai befektetések és nyugati adófizetők pénze találkozik. Ha bármelyik forrás megszűnne, a magyar gazdaság súlyos válságba kerülne – ezért ragaszkodik Orbán az orosz olaj- és gázszerződésekhez, valamint a keleti piacokhoz, ezáltal a trójai faló szerepét gazdasági előnyökre váltja.
Nem először oszt meg az Orbán-rezsimről kritikusan megvilágító elemzést az amerikai Robert Lansing Intézet, mely részletesen feltárja Orbán Viktor politikai döntéseinek mögött meghúzódó valódi mozgatórugókat.
Ahogy korábban a Hírklikk is beszámolt róla, valamivel több, mint egy éve Orbán fiának a csádi és más afrikai országban való "kavarása" kapcsán az intézet a többi között arról írt, hogy Orbán Gáspár nem csak Csádban, hanem Nigerben is megfordult - s mint ismert, mindkét afrikai országban erős az orosz jelenlét. Minden jel szerint ő vált az egyik legfontosabb kommunikációs csatornává a Kreml és a Karmelita között, ez pedig felveti annak a kockázatát, hogy érzékeny adatok jutnak el a NATO-ból és az EU-ból Moszkvába. Orbán fiának afrikai missziója az urán körül foroghat, Magyarország valószínűleg segíteni igyekszik Oroszországot a csádi uránlelőhelyek feletti ellenőrzés megszerzésében, s egyben elérni a franciák kiszorítását - ez egybevág Franciaország kiszorításával Afrikából, ami szintén Moszkva érdeke.
Ezúttal az írás Orbán Viktor orosz érdekek által befolyásolt, az Európai Unión belüli destabilizáló politikájának mozgatórugóira világít rá. A szöveg alapján világossá válik, hogy az alapvető motívum nem más, mint ahogy Majka fogalmazott: "Pénz, pénz-pénz-pénz, pénzecske". Orbán ügyesen kijátssza az Oroszország ellen bevezetett szankciókat, miközben Kazahsztánt és Üzbegisztánt hátsó ajtóként használva fenntartja a gazdasági kapcsolatokat Moszkvával.
Vitathatatlan, hogy a szankciók, bármennyire is szigorúak, nem állítják meg a vállalatokat és üzletembereket abban, hogy Oroszországgal árnyékkereskedelembe kezdjenek. Sok ország cégénél és üzletemberénél tapasztalható, hogy a szankcionált termékek és szolgáltatások eljuttatására törekednek. Klasszikus re-export tevékenységek folynak, amelyek célja a nemzetközi korlátozások kijátszása. Az írás rávilágít, hogy "magyar cégek és bankok is közvetítő szerepet töltenek be ebben az árnyékkereskedelemben", példaként említve az OTP Bank üzbegisztáni működését. Ez a bank "pénzügyi csatornát kínál az orosz tőke számára, lehetővé téve a tranzakciók lebonyolítását egy európai bank helyi fiókján keresztül, ezzel formálisan megkerülve az EU által bevezetett ellenőrzéseket".
Az OTP Bank továbbra is működik Oroszországban (sőt, mintegy 372 millió dollárnyi rekordnyereséget ért el 2023-ban, a bevételei egy része pedig állítólag az orosz hadiipari szektort finanszírozta). Az OTP Bank gyakorlatilag szankciós kiskapuvá vált, s ez diplomáciai botrányhoz vezetett: Ukrajna az OTP-t "háborús szponzornak" minősítette, majd nyomásra ideiglenesen - de nem véglegesen - eltávolította a feketelistáról.
A Lansing Institute beszámolója szerint magyar vállalatok is aktívan részt vesznek a konkrét szankciók kijátszására irányuló rendszerekben. A MOL különösen jelentős profitra tett szert, mivel Magyarország mentesült az EU orosz vezetékes olajra vonatkozó embargója alól. Budapest megállapodást kötött az orosz nyersolaj további importjáról a Barátság vezetéken keresztül, Moszkva pedig kedvező árengedményekkel kínálta az olajat. Ennek következtében a magyar finomítók váratlan nyereségre tettek szert, és a finomított üzemanyag egy részét "európai" üzemanyagként értékesítették más uniós országokban. Az írás megemlíti, hogy Brüsszel végül, egy évvel a rendszer beindítása után, megszüntette ezt a kiskaput, és megtiltotta az orosz nyersolajból származó olajtermékek újraexportját.
Üzbegisztánban hasonló módszereket alkalmaznak a gazdasági együttműködések során. A taskenti különleges gazdasági övezet (SEZ) látszólag a magyar és más európai befektetők számára lett kialakítva, azonban ezek az övezetek gyakran alkalmat adnak az áruk újracímkézésére vagy átcímkézésére. A nyugati forrásból származó mikrochipekből, illetve elektronikai eszközökből végtermékeket, mint például drónokat vagy fejlett elektronikai berendezéseket lehet előállítani, amelyek aztán üzbég tanúsítvánnyal exportálhatók Oroszországba. A szerző részletesen bemutatja ezt a szankciók megkerülésének folyamatát. A közép-ázsiai partnerekhez eljuttatott magyar technológiák és szakemberek végül orosz kézbe kerülhetnek. Példaként említi Magyarország részvételét az üzbegisztáni Roszatom által vezetett atomenergetikai projektben, valamint a MOL és KazMunayGas közötti megállapodást, amely a Kaszpi-tenger körüli olajegyüttműködés keretein belül valósul meg. E megállapodás révén Magyarország részleges orosz olajpótláshoz jut, míg a Rosznyeft alternatív exportútvonalakat találhat Kazahsztánon keresztül.
S hogy mindezt miért? Hát pénzért. Orbán az uniós szövetség iránti lojalitást és hűséget a Kreml által juttatott pénzügyi előnyökért, azaz pénzért eladja, amit pedig a hazai hatalma megszilárdítására, részben pedig a hozzá lojális üzleti csoportok pénzelésére használ fel. A gyakorlatban Budapest bűnözők átláthatatlan vállalkozásaként működve tesz szert követhetetlen eredetű, dollármilliárdokban mérhető nyereségre. Nem véletlen, hogy Magyarországot ma már egyre inkább orosz kémfészeknek tartják, így közvetlen veszélynek az EU számára, amit Orbán és a Kreml belülről próbál destabililzálni.
Magyarország kettős politikai játszmája egyre nagyobb aggodalmakat kelt Európa-szerte. Az írás hivatkozik NATO-jelentésekre, amelyek szerint hazánk az orosz befolyásnak leginkább kitett „puha alvilágként” van elkönyvelve. A jelentések figyelmeztetnek arra, hogy Moszkva Budapestet felhasználhatja kettős felhasználású vagy katonai célú termékek tisztára mosására, ezzel megkérdőjelezve a nyugati szankciók hatékonyságát. Orbán Viktor egy olyan csomópont létrehozásán fáradozik az Európai Unióban, ahol a Kreml, a kínai befektetések és a nyugati adófizetői források keresztezik egymást. Ha bármelyik forrás elapadna, az súlyosan megrendíthetné a magyar gazdaságot – ezért Orbán ragaszkodik az orosz olaj- és gázszerződésekhez, valamint a keleti piacokhoz. Ezzel a trójai faló szerepét igyekszik monetizálni, miközben a geopolitikai feszültségek közepette navigál.
S mint ismert, a szankciórendszer bármilyen gyengítése Oroszországnak kedvez, ráadásul Magyarország ezzel veszélyes precedenst is teremt. Az EU válaszul szigorítja a szankciók betartatásának végrehajtását. Emellett Brüsszel elindított egy "megbüntetik a közvetítőket" mechanizmust is - engedélyezve az exporttilalmakat azokra a harmadik országokra, amelyekről kiderül, hogy Oroszországba irányítják át az árukat.
Wally Adeyemo, az amerikai pénzügyminiszter helyettese, egyértelművé tette, hogy Washington elkötelezett amellett, hogy "az Egyesült Államok és szövetségesei továbbra is határozott intézkedéseket hoznak világszerte a kritikus technológiák áramlásának megfékezésére, amelyek elengedhetetlenek Oroszország számára az Ukrajna ellen folytatott jogtalan és erkölcstelen háborújához".
A Lansing Institute elemzése szerint Magyarország jelenleg a másodlagos szankciók árnyékában áll, hacsak nem zárja le kettős politikai játszmáját. Budapest már most is milliárdos uniós támogatások elvesztésével néz szembe a jogállamisági aggályok miatt, és oroszbarát lépései következtében pénzügyi elszigeteltséggel is szembesülhet. Az írás hangsúlyozza, hogy Orbán Viktor egy kényes egyensúlyozás közepette helyezkedik el: a könnyű pénz ígérete az autokratikus szövetségesektől csábító, de ezzel párhuzamosan kockázatot jelent a nyugati bizalom elvesztése, ami Magyarország nemzetközi megítélésére is hatással van.
A Magyarország-Kazahsztán-Üzbegisztán alkotta háromszög új lehetőségeket és gazdasági előnyöket kínál Budapest számára, ugyanakkor sebezhetővé is válik a Nyugat szemében. Mindeközben Moszkva világosan profitál ebből a helyzetből, hiszen a meglévő kiskapuk révén a Kreml továbbra is fenntarthatja háborús gépezetét. "Ez a helyzet Magyarország hírnevét és stabilitását is kockára teszi, miközben az EU-nak sürgősen döntenie kell a magyar ügy kezeléséről, hiszen a kollektív elrettentés eredményessége az egységükön múlik" - emeli ki az amerikai Lansing Institute elemzése.
