Úgy tűnik, a hangyák közlekedési stratégiái értékes leckéket kínálnak számunkra. A National Geographic cikkéből kiderül, hogy ezek a kicsi, de rendkívül hatékony lények miként szervezik meg az útjaikat, és hogyan találják meg a legoptimálisabb megoldásoka
A hangyák mozgásának megfigyelése hozzájárulhat az önvezető járművek közlekedési rendszerének hatékonyabb megszervezéséhez.
A hangyák, ha éppen nem a konyhaszekrény mélyén bukkannak fel, rendkívüli lények, akikről nem csupán a zoológusok, hanem a mérnökök is elismeréssel beszélnek. Legutóbb a bútorszállító képességeikre hívtuk fel a figyelmet, most pedig a Trentói Egyetem kutatói a hangyák mozgásának titkait firtatva újabb izgalmas felfedezéseket tettek. E különleges rovarok legfigyelemreméltóbb jellemzője, hogy vezető nélkül, önszerveződve látják el feladataikat – a királynő csupán a "szülőgép" szerepét tölti be –, és még a legbonyolultabb kihívásokkal is megbirkóznak e sajátos módon.
Az élelemgyűjtő utakon a hangyák sokasága együtt mozog, mégis a boly és az élelemforrás között zajló folyamatos áramlás során nem alakulnak ki forgalmi akadályok. Ennek egyik magyarázata, hogy a feromonnal kijelölt útvonalakon sávokba rendeződik a két irányba haladó hangyák forgalma. Azonban ez önmagában nem elegendő ahhoz, hogy elkerüljék a sűrűsödést, hiszen a mindig rohanó hangyák könnyen összeütközhetnek. Olasz kutatók azért vetették magukat a hangyák közlekedési szokásainak tanulmányozásába, hogy feltárják, milyen mechanizmusok segítik őket a dugók elkerülésében.
A kutatók a hangyák útvonalának egy 30 centis szakaszát vizsgálták - ez kb. 100 hangyahossznyi útnak felel meg. A megfigyelés során készült felvételeket azután mesterséges intelligencia (mélytanulás) segítségével elemezték, feltárva az egyes hangyák mozgása és a tömeg haladása közti kapcsolatot. Ehhez egy 3 milliméteres testhosszúságú hangyafajt (Ochetellus) választottak, a faj egy szabadtéri vonulási útvonalának szakaszán összesen 110, fél perces videót készítettek. Az elemzésben aztán e felvételeken az egyes hangyaegyedeket követték és rajzolták fel azok mozgását.
A hangyák, ha egymással szemben haladva találkoztak, megszaglászták egymást az antennáikkal - ehhez le is kellett lassítaniuk, majd a szimatolás után vissza is gyorsítottak a normál sebességre. Az efféle események alapján kiszámíthatták, hogy milyen a hangyafolyam áramlása és sűrűsége, ezek a közlekedés szempontjából kulcsfontosságú tényezők. Az autók esetében a számítások szerint ez fluktuál, és ez vezet el az egyes útszakaszokon a túlzsúfolódáshoz, dugóhoz.
A hangyák viselkedése szempontjából figyelemre méltó, hogy a sebességük viszonylag állandó marad, köszönhetően annak, hogy kis csoportokban vagy osztagokban mozognak. Ezen belül a sebességük egyenletesen oszlik el. A teljes hangyafolyam sebessége a csoport sűrűségével együtt növekszik, egészen addig, amíg az út nem telítődik; ezt követően a sebesség folyamatosan stabil marad. Érdekes megfigyelni, hogy a hangyák nem mutattak hajlandóságot az előzésre, függetlenül attól, mennyire siettek.
Ezek a tapasztalt viselkedésformák segíthetik elő azt, hogy az automatizált közlekedésben majd elkerülhető legyen a dugók kialakulása, ha olyasféle irányítási rendszer szerint haladnak a járművek, ahogyan a hangyák is. Egyelőre az önvezető autók okosutakon haladása még a jövő zenéje, ám a hasonló vizsgálatokkal elérhetőbb közelségbe kerülhet.
