A mesterséges intelligencia globális szinten újraértelmezi az egyenlőtlenség fogalmát, miközben felerősíti a meglévő társadalmi és gazdasági különbségeket. Az AI rendszerek által használt adatok és algoritmusok gyakran tükrözik a már létező előítéleteket,
Ma már egyértelműen látható, hogy az egyes országok és nagyvállalatok versenyfutásával az MI még nagyobb szakadékot nyithat a különböző régiók között.
Az iparági szereplők gyakran a mesterséges intelligencia lenyűgöző lehetőségeit és várható pozitív hatásait elemzik, kivéve, amikor éppen a saját fejlesztéseik elől vonulnak vissza egy bunkerbe. Azonban egyre többen aggodalommal figyelik a hatalmas technológiai monopóliumok versenyét az MI gyors ütemű integrálásában. A szakértők szerint a negatív következmények között szerepel a felsőfokú végzettséggel rendelkezők számának csökkenése a munkaerőpiacon, a hagyományos teljes munkaidős állások eltűnése a haknigazdaságban, az önéletrajzokba írt eltúlzott vagy hamis információk elterjedése, valamint a nők fokozott kitettsége a közelgő változásokkal szemben.
Az MI lenyűgöző és felszabadító lehetőségeivel kapcsolatos marketingüzenetek mellett érdemes megemlíteni, hogy a technológiai fejlődés már jóval a mesterséges intelligencia kereskedelmi bevezetése előtt is a meglévő egyenlőtlenségeket fokozta, nem pedig csökkentette. Ezt a megállapítást az Oxfordi Egyetem kutatói által bemutatott adatok is alátámasztják, amelyek a világ legnagyobb MI-adatközpontjainak földrajzi eloszlását elemzik. Az eredmények alapján arra figyelmeztetnek, hogy a mesterséges intelligencia már most is új digitális szakadékot hozott létre: míg egyes országok rendelkeznek a modern MI-rendszerek működtetéséhez szükséges számítási kapacitásokkal, mások sajnos hátrányos helyzetben maradnak.
A The New York Times a kutatásról szóló összeállítása alapján az Európai Unió 28, az Egyesült Államok 26, Kína pedig 22 ilyen extra nagy teljesítményű adatközponttal rendelkezik, összességében pedig 32 olyan ország van világszerte, ahol megtalálhatók a generatív MI-rendszereket megfelelően kiszolgáló létesítmények. A cikk az ENSZ áprilisban kiadott figyelmeztetését is idézi, amelynek értelmében a digitális szakadék még jobban kiszélesedik, ahogy mindössze 100 nagyvállalat állt az MI-technológiába történő globális befektetések 40 százaléka mögött, főként az Egyesült Államokban és Kínában. Ahogy a cikkben idézett szakértő fogalmaz, ez az eloszlás a jövő digitális szuverenitását veszélyezteti.
Maguknak építik a digitális olajmezőket
Valóban figyelemreméltó, hogy a generatív mesterséges intelligencia modellek fejlesztése és fenntartása rendkívül költséges vállalkozás. Ezt tovább súlyosbítják az olyan grandiózus projektek, mint a Trump-adminisztráció által indított 500 milliárd dolláros Stargate MI-infrastruktúra kezdeményezés. Az adatközpontokban alkalmazott fejlett grafikus feldolgozóegységek ára darabonként több tízezer dollárra rúg, és a legnagyobb létesítményekben akár több tízezer ilyen MI-csip is fellelhető. Például Elon Musk és az xAI memphisi Colossus adatközpontjában már körülbelül 200 ezer Nvidia H100 és H200 GPU-t telepítettek, és a jövőbeli bővítés során akár milliós nagyságrendre is számítanak. Ezzel szemben sok országban csupán a számítási teljesítmény távoli bérlésére van lehetőség, ami jelentős különbséget teremt a globális MI-fejlesztési környezetben.
A NYT-nek nyilatkozó szakemberek szerint a földrajzi közelség pedig elengedhetetlen dolog, akár az olyan kellemetlenségek miatt is, mint hogy a megfelelő sebesség eléréséhez ahhoz mérten kell szervezni a munkát, amikor az amerikai programozók alszanak. Az egyenlőtlen eloszlás a cikkben idézett kutatás alapján két táborra osztotta a világot: a Kínától és az Egyesült Államoktól függő nemzetekre, miután ez a két ország a későbbiekben is sokkal több adatközpontot fog építeni, mint bárki más. Természetesen ha igazuk lesz az MI-buborékról szóló jóslatoknak, elfogynak a megfelelő minőségű adatok, és kiderül, hogy a technológia sosem lesz eléggé biztonságos és megbízható, akkor ezt senki sem fogja bánni, de addig is az MI-technológia olyan befolyást biztosít majd a kiválasztott kormányoknak és vállalatoknak a nemzetközi ügyekre, mint amilyennel például az olajtermelők rendelkeznek.
