Jimmy Carter, aki 100 éves korában hunyt el, számos filmet tekintett meg elnöksége idején a Fehér Ház falai között. Az általa választott alkotások nemcsak szórakoztatásul szolgáltak, hanem gyakran tükrözték politikai nézeteit és az aktuális társadalmi kér

Az Amerikai Egyesült Államok 39. elnöke december 29-én hunyt el.

James Earl Carter Jr., az amerikai politikai élet ikonikus alakja, 100 éves korában távozott az élők sorából. Ő az Egyesült Államok leghosszabb életű elnöke, aki elsőként ünnepelhette meg a centenáriumát. A világ 1977 és 1981 között figyelt fel igazán rá, amikor az ország vezetésére bízták, és történelmi döntéseket hozott egy olyan időszakban, amikor az Egyesült Államok globális szerepe kiemelkedő volt.

Sokan talán nem sejtik, hogy az Egyesült Államok egykori elnöke, Ronald Reagan, mennyire szenvedélyesen rajongott a filmekért. A Fehér Ház falain belül számos kiváló alkotást élvezett, és filmfüggőként vált ismertté. Ám érdemes megemlíteni, hogy Jimmy Carter, a Reagan előtti elnök, még őt is felülmúlta e szenvedéllyel.

A vetítések némelyike zárt körű volt - kizárólag az elnöknek és a First Ladynek, Rosalynn Carternek. Egy 1979-es mozizásra azonban a házaspár személyzetének 48 tagja is meghívást kapott, akkor Ingmar Bergman Őszi szonáta című alkotását nézték meg.

Az egykori amerikai elnök különös lelkesedéssel viseltetett az elnöki mandátuma alatt, sőt már azt megelőzően is, a neves és kiemelkedő filmek iránt. A Fehér Ház falai között valószínűleg megtekintette az 1979-es Kína-szindrómát, és nem titkolta, hogy az olyan háborús témájú alkotásokért is rajongott, mint amilyen Francis Ford Coppola ikonikus munkája, az Apokalipszis most. E film premierje csak augusztusban esedékes volt, ám 1979. május 10-én a rendező és körülbelül 75 másik vendég társaságában az elnök már előzetesen élvezhette a filmet. Coppola természetesen nem utasította vissza a lehetőséget, hogy hónapokkal a hivatalos bemutató előtt a legmagasabb rangú amerikai vezetőnek prezentálja mesterművét.

A Carter házaspár szívből rajongott a westernfilmekért. Gyakran ültek le együtt, hogy újra és újra megnézzék az „Idegen a vadnyugaton” és az „Egy maréknyi dollárért” című klasszikusokat. De nem csak a vadnyugati kalandok vonzották őket; a vígjátékok világában is otthon érezték magukat. Az 1978-as „Party zóna” és számos más komédia is megragadta a figyelmüket a 80-as évek közepén és végén, amikor már a Fehér Ház falain kívül élték mindennapjaikat.

A Camp David az Egyesült Államok elnökének hivatalos vidéki otthona, amely körülbelül 100 kilométerre északnyugatra fekszik Washington D.C.-től, a festői Catoctin-hegység ölelésében. Jimmy Carter elnök számára ez a hely különösen kedves volt, hiszen itt lehetősége nyílt a pihenésre és a filmnézésre, távol a politikai élet zűrzavartól.

Ez a találkozó valójában egy rejtett stratégiai egyeztetés volt a közel-keleti béke eléréséről, amely megalapozta a történelmi jelentőségű Camp David-i megállapodást. Ezt a mérföldkövet 1978 szeptemberében kötötte meg Anvar Szadat, Egyiptom elnöke, és Menachem Begin, Izrael miniszterelnöke.

Ez nem volt az első eset, hogy az egykori amerikai elnök filmvetítést szervezett más politikai vezetőknek. Például 1979-ben a kongresszusi képviselők egy jelentős csoportját invitálta meg, hogy közösen nézzék meg az Avalanche Express című szovjet kémthrillert.

Ez a műalkotás a Richard Nixon nevéhez fűződő Watergate-botrány történéseit tárja elénk. A sztori alapjául szolgáló forgatókönyvet William Goldman írta, amely Carl Bernstein és Bob Woodward, az ügyet feltáró két neves oknyomozó újságíró könyvein nyugszik.