Ez a mesterség szinte teljesen eltűnt Magyarországon: tudod, mit csinál egy teknővájó? - Agro Napló
Manapság egyre kevesebb helyen találkozhatunk az igazi fateknőkkel, amelyek egykor a paraszti élet szerves részét képezték. Ezek a fából készült edények nemcsak a disznóvágások során szolgáltak, amikor a kolbászt keverték és a húst sózták, hanem ünnepi alkalmakra is, mint például a kalács és kenyér dagasztása. Ma már, ha szembe is jönnek velünk, legtöbbször csupán díszítőelemként jelennek meg korabeli csárdákban vagy parasztiházakban, elveszítve eredeti funkciójukat és jelentőségüket.
A teknővájás mestersége a cigányság sajátja volt. Egymás között, apáról-fiúra adták át a szakma minden csínját-bínját, és szorgosan őrizték titkaikat. A teknővájók rendszerint öt fafajt használtak: nyárfát, hársfát, fűzfát, jegenyenyárt és esetenként égerfát is. Természetesen ezt az adott területre jellemző fafajok befolyásolták. Régi leírások úgy tartják a teknővájók általában nyugalmi állapotban vágták ki a feldolgozásra szánt fát, hiszen messzemenőkig tisztelték azt. A kitermelést szélcsendben végezték és meglehetősen körültekintőek voltak, hiszen a hajszálrepedések is komoly problémákat okozhattak a későbbiekben. Úgy tartották, hogy a kivágott fát abban az évben még nem lehetett feldolgozni. A fatestet feldarabolták és forgáccsal takarták, hogy az időjárás viszontagságaitól megóvják azt a pihentetés ideje alatt.
Ezzel a megoldással sikerült elkerülni, hogy a már elkészült munka időközben megrepedjen. Mivel ez a mesterség túlnyomórészt a cigány közösség megélhetését szolgálta, ezért a teknővájó mestereket cigányoknak nevezték. Azok, akik kiemelkedtek a szakmájukban, gyorsan hírnévre tettek szert, és a közösség megbecsült tagjaivá váltak. Gyakran családostól telepedtek le különböző uradalmak területén, ahol hosszú időn át végezték a munkájukat.
Az 1930-as években a paraszti élet szerves részét képezte a kenyérdagasztó teknő, melynek méretei általában 150-160 cm hosszúak voltak, és 40-50 cm szélesek, de akadtak helyek, ahol a szélesség elérte a 60 cm-t is. Ezen eszköz mérete elegendő volt ahhoz, hogy körülbelül hat parasztkenyér dagasztására alkalmas legyen. Emellett külön teknőt használtak a hússózásra is, amelyben akár egy 150-200 kilós hízott disznónak a füstölésre szánt húsát is el lehetett helyezni. A régi idősek szerint a fűzfa- vagy nyárfateknőben sózott hús ízletesebb volt, mint a modern műanyag edényekben készült változatok. A hagyományok és az eszközök a paraszti kultúra elengedhetetlen részei voltak, tükrözve a korabeli életstílust és értékeket.
A falusi élet mindennapjaiban a teknők mellett különféle, kör alakú melencéket is készítettek, amelyek a lavór szerepét töltötték be. Ezekben a melencékben a helyi lakosok kezüket és arcukat mosták. A mélyebb típusú melencék kisebb dagasztásokhoz is ideálisak voltak. Emellett készítettek zsírkeverő kanalakat is, amelyek hossza általában 70-80 cm között mozgott, valamint lekvárkeverőket és kisebb fakanalakat is. Ezek az eszközök gyakorlatilag minden falusi háztartásban megtalálhatók voltak, szerves részét képezve a mindennapi életnek.
A teknővájók régen egyszerű, de hatékony szerszámokkal dolgoztak. A hosszú nyelű faragóbalta, amelynek feje keskeny és nyúlánk, kulcsszerepet játszott a munkájukban. Ezzel az eszközzel vágták ki a vastagabb ágak és törzsek belsejének jelentős részét, miután azokat ékkel félbevágják. A további üregesítéshez a borotvaéles szalu szolgált, amely egy ősi famegmunkáló szerszám, ahol az éle merőlegesen helyezkedik el a nyélhez képest. A különböző szalukapák lehetővé tették az íves felületek precíz kialakítását: a sima ívekhez egyszeresen ívelt szalu, míg a két síkban ívelt élű teknővájóhoz kapacsot vagy kapacskát használtak. Az eszközök segítségével a külső formákat és a pontos éleket vonókéssel alakították ki. A munka során keletkező sérülések elkerülése érdekében régen báránybőrdarabot helyeztek a dagasztóteknő és a testük közé. Amennyiben a teknő nedves fából készült, úgy azokat egymás mellé támasztva szikkasztották és szárították, biztosítva ezzel a megfelelő állapotot a további feldolgozáshoz.
