Erről eszembe jutott valami...

Az ember időről időre szembesül egykori önmagával. Néha csodálkozik, máskor pedig meglepetten tapasztalja, hogy mintha semmi sem változott volna. Az utóbbi eset a kivétel. Napokban, közel kilenc év távlatából, a nizzai vasútállomás zongorája vonzott magához, mint egy régi emlék. Sorban álltak az emberek, hogy helyet foglaljanak és játszanak, én viszont nem éreztem késztetést, hogy kipróbáljam. Az időm is szűkös volt, meg hát az eltelt közel évtized alatt nem tanultam meg zongorázni, ami senkit sem zavart. Akadtak, akik művészi szintre emelték a játékot, mások csak klimpíroztak örömmel. Én 2016-ban beértem az alapgyakorlatokkal, most pedig a reptéren is megtehettem volna ugyanezt – ott is folyamatosan játszanak a zongorán. Változások történtek, de a lényeg maradt. Az állomás szinte ugyanolyan, mint akkor, a környék viszont drámaian átalakult. Hatalmas, modern épületek, üzletkomplexumok és szállodák emelkedtek az égbe, a föld alatt pedig villamosok járnak egészen a repülőtér 2-es termináljáig. Az ingyenes szállítás a két terminál között kényelmes, és a tíz év alatt alig drágult valami. Persze, a digitalizálás teljes mértékben megvalósult, és nekem ez nem kis nehézséget okozott a jegyváltásnál, ahogy a különféle tájékozódási automata kütyük is zűrzavart teremtettek. Úgy tűnik, csak én vagyok ennyire lemaradva, közben a körülöttem nyüzsgő tömeg látszólag teljesen jól elvan. Korra, nemre, bőrszínre és nemzetiségre való tekintet nélkül, mindenki a helyén van. Az utcákon rengeteg ember, köztük sok migráns kinézetű és kéregető is. Az Azúr-parton ezen a február közepi tavaszon elképesztő a nyüzsgés. Tele van a francia Riviéra, különösen Nizza és Menton. A karneválszezon távoli földrészekről érkező sokaságot vonz ide, hogy szórakozzanak és kikapcsolódjanak. A híres nizzai tengerparti sétány, a Promenade des Anglais szinte olyan zsúfolt, mint a nyári üdülési idény elején és végén. Az emberek folyamatosan özönlenek, sokan a tengerhez is eljutnak, a kavicsokon heverésznek, míg a merészebbek a vízbe is bemerészkednek. A friss tengeri levegő tele van élettel, és az izgalom is ott lebeg a levegőben, mintha valami csodás dolog közeledne. Nyilván nem a rosszra kell gondolni, de aki 2016 nyarán itt tapasztalta a tragikus merénylet után érzett feszültséget, annak eszébe jutnak a nehezen elfelejthető emlékek. Az akkori támadás 86 áldozatára emlékeztet egy angyalszerű szobor, amely az itt elhaladókat figyeli. De a tavaszváró ünnepségek színes forgatagában minden a karneváli vidámság jegyében zajlik 2025. február 14. és március 2. között, a farsang itt most az úr. Szinte semmi sem marad ki ebből az időszakból, amely a vígságok, parádék, vetélkedések és virágcsaták szellemében telik. A biztonság garantálása is része ennek, hiszen a biztonságiak folyamatosan jelen vannak, a felfegyverzett katonák, csendőrök és rendőrök keverednek a tömegbe, a karneváli rendezvényekhez pedig szigorú ellenőrzéseken át vezet az út. A mai világban sajnos ezzel együtt kell élni, de a karnevál csodás látványa, a hangzavar, a felszabadult hangulat és a tömeg folyamatos hullámzása mind feledteti a gondokat. Persze, aki nem nyitott erre, az jobban teszi, ha elkerüli. Az esték során a hideg is beszivárog, de a fesztivál örömei elfeledtetik ezt a zavaró tényezőt. Az immár 151. nizzai esemény, amely a nemzetközi értékelések szerint a Rio de Janeiró-i, a velencei és a New Orleans-i karneválok mellett a legismertebb, a "Tengerek és óceánok királya" címmel várta az érdeklődőket. Nevetés, humor, szépség, kihívás és akrobatika egyaránt bőven jutott a nézőknek a páholyokban, tribünszékeken és az útvonal mentén. A mítoszok, a film- és fantasyszereplők, valamint a tudományos és politikai jelenségek kimeríthetetlen forrást jelentenek a farsangi szórakozáshoz. Remélem, a jövőben még több riviérai élményben lesz részem, és a mentoni citromfesztivál csodáit is felfedezhetem, hiszen az már a világűrbe is elkalauzol.