Sajnos elhunyt Lajos Sătmăreanu, közismertebb nevén Szatmári Lajos, aki az ASA-nál is tevékenykedett.

Június 30-án, 81 éves korában távozott az élők sorából Szatmári Lajos, a Bukaresti Steaua és a román labdarúgó-válogatott legendás játékosa. A futballrajongók körében Lajos Sătmăreanu vagy Sătmăreanu I. néven vált ismertté, emléke örökké élni fog a hazai sporttörténetben.

Szatmári Nagyszalontán, Bihar megye szívében látta meg a napvilágot. Pályafutását szülővárosa ifjúsági csapatában, a Recoltában kezdte, ahol a labda iránti szenvedélye gyümölcsöző alapokat teremtett. Ezt követően a Nagyváradi Crișana színeiben bontogatta szárnyait (1961-1963), majd a Flamura Roșie (1963-1964) csapatában folytatta, ahol újabb tapasztalatokat szerzett. 1964 és 1965 között a Marosvásárhelyi ASA játékosaként tűnt fel, mielőtt a Bukaresti Steaua (1965-1975) csapatához csatlakozott, ahol karrierje csúcsát érte el. 1975-ben a Nagyváradi FC Bihorhoz, majd 1976-1977 között a Bukaresti Progresulhoz szerződött, ezzel gazdagítva a román labdarúgás történetét.

Az A-osztályban 1963. március 17-én debütált a Steaua - Crișana mérkőzés keretein belül, ahol 4-2 arányban diadalmaskodtak. Utolsó élvonalbeli mérkőzésükre 1977. június 8-án került sor, amikor a Progresul csapata ellen léptek pályára, és 2-1-es eredménnyel zárták a meccset.

Szatmári Lajos az A-osztályban 306 találkozón 12 gólt szerzett, míg a válogatott színeiben 42 alkalommal lépett pályára. A román válogatottal részt vett az 1970-ben Mexikóban megrendezett labdarúgó-világbajnokságon, és pályán volt az Anglia (0-1), Csehszlovákia (2-1) és Brazília (2-3) elleni mérkőzésen is.

A Bukaresti Steaua színeiben bajnoki címet (1968) és öt Románia-kupát nyert (1966, 1967, 1969, 1970 és 1971), viszont három évvel korábban még a Steaua junior csapatát edzte.

Marosvásárhelyre egy olyan időszak kezdetén érkezett, amikor az anyagiakban nem dúskáló városi sportklub, a Mureșul a védelmi minisztérium védőszárnyai alá menekült (1964). Az ASA Mureșulnak keresztelt új formációhoz Bukarestből "utaltak ki" ezredeseket: Antonie Costescut az adminisztratív vezetés élére, a 12-szeres válogatott Bóné Tibort a kispadra (akit Bocsárdi Márton segített), Zavoda II. Lászlót csapatkapitánynak. Velük együtt érkezett játékosként Nagyváradról Szatmári Lajos, valamint a ploiești-i Ion Alecu, a resicabányai Giorgevici, Goran és Ciocan, a vastüdejű Gheorghe Gheorghe, a tankerejű Dombrovszki Ottó, majd Sîntion is, akik a tengerpartra (Farul) száműzött Bálint Andort, a Székelyudvarhelyre hazatért Bálint Ferencet, a Temesvárra távozott Fodor Miklóst, valamint a helyi IRA 2 csapatához átirányított Szakács Ferencet, Onachét, Tuzsont, Barátot és Fazakas Józsefet kellett helyettesítsék a B divízióban.

A csapat átalakítása után a másodosztályban 50%-os teljesítményt nyújtott, hiszen minden hazai mérkőzését megnyerte, azonban idegenbeli teljesítménye nem volt kielégítő, így nem tudott pontokat szerezni. Ennek következtében a 9. helyen zárta a szezont, ami a vezetőség számára nem volt éppen örömteli hír. A Boroș - Bartók (Szatmári), Balázs I., Zavoda II., Alecu - Sikó, Georgevici - Gartner (Tarălungă), Goran, Sárdi, Györfi felállású csapat tehát nem maradt sokáig versenyben.

Az 1965-1966-os bajnoki idény során Zavoda II. Ferenc végleg letette a csukáját, és visszatért a főváros szívébe, a Steauához, ahol magával hozta Szatmári Lajost, aki Bukarestben igazán maradandó nyomot hagyott. Az akkori csapatot teljesen átalakították: Tarălungă a Progresulhoz távozott, Gartner és Sîntion Medgyesre került, míg Giorgevici és Ciocan visszakerültek Resicabányára, Sárdi Zoltán pedig Aranyosgyéresre igazolt. Helyüket a vezetőség új labdarúgókkal töltötte fel, köztük a legkisebb Dumitriu testvért, Dumitrut (Țiti), valamint Nicolae Tâmpănarut (Vodă) is. Csutak László a Zsil-völgyéből érkezett, és besorozták Constantin Lungut, akit a B-ligára érettnek nyilvánítottak, sőt, a saját nevelésű ifjú Lukács Edét is a csapatba emelték...