A munkával kapcsolatos negatív érzések mára divatba jöttek, pedig sokkal könnyebb és élvezetesebb az élet, ha a munkát nem terhességként, hanem lehetőségként tekintjük – írja a Könyves magazin.

Nem muszáj úgy eltöltenünk az életünket, hogy a munkánk rabjaivá válunk. Szvetelszky Zsuzsanna legújabb könyvének lényege világos: fedezd fel azt, ami igazán örömet okoz számodra a munkádban, és arra irányítsd a figyelmedet.

Gyűlölöd a munkahelyed vagy csak szimplán elvesztegetett időnek tartod? Mégsem akarsz váltani? A munka a felnőtt élet meghatározó részét teszi ki, így fontos, hogy olyan helyen legyünk, ami nem készít ki fizikálisan, mentálisan vagy érzelmileg. A Boldogan a munkahelyen című könyvnek egyszerű az üzenete: nem kell szeretned a munkádat, de találd meg benne azt, amitől nem érzed rossznak vagy esetleg élvezed is.

Szvetelszky Zsuzsanna szociálpszichológus, egyetemi oktató, a Magyar Tudományos Akadémia tudományos munkatársa. Korábban Repair című könyve kapcsán írtunk róla, amiben arra sarkalt, hogy lemondás helyett inkább próbáljuk meg helyrehozni a társadalmat. Ekkor a Zöld podcastben is beszélgettünk vele.

Persze, szívesen! Íme egy egyedi előszó: --- **Előszó** Kedves Olvasó! Ez a könyv nem csupán papírra vetett szavak gyűjteménye, hanem egy utazás, amelyben velem együtt fedezheted fel a gondolatok tengerét. Minden egyes oldal egy új lehetőség arra, hogy elmélyülj a témában, és új perspektívákat találj az életedben. A szavak ereje abban rejlik, hogy képesek hidakat építeni a különböző világok között, és reményeim szerint ez a mű is hozzájárul ahhoz, hogy közelebb kerüljünk egymáshoz, valamint saját belső világunkhoz. Kérlek, engedd meg, hogy vezesselek ezen az úton, ahol a kérdések és válaszok találkoznak, és ahol minden egyes bekezdés új felfedezésekhez vezethet. Bízom benne, hogy a lapokon keresztül megélt élmények gazdagítják majd a gondolkodásodat, és új inspirációval töltenek el. Köszönöm, hogy velem tartasz! Üdvözlettel, [Neved] --- Remélem, hogy tetszik! Ha szeretnél bármilyen más témában is egyedi szöveget, csak szólj!

Lehet, hogy jelenleg nem a vágyott munkahelyeden dolgozol, kedves olvasó, de most épp abban a szakaszban vagy, ahol akár hetek, hónapok, sőt évek is eltelhetnek. Éppen ezért fontos, hogy a lehető legtöbbet hozd ki ebből a helyzetből. Talán olyan környezetre vágysz, ahol magasabb a fizetés, vagy ahol a feladatok jobban illeszkednek a képességeidhez. Az is lehet, hogy egy harmonikusabb kapcsolatot keresel a főnököddel vagy a kollégákkal. Mindazonáltal, amíg itt vagy, érdemes átgondolni, hogyan tudnád ezt az időszakot a saját fejlődésed szolgálatába állítani. Gondolj arra, hogy milyen készségeket sajátíthatsz el, milyen tapasztalatokat gyűjthetsz, és hogyan formálhatod a saját értékrendedet és elképzeléseidet. Minden pillanat lehetőséget rejt magában, ha nyitott szemmel járunk!

Igaz, sosem tudhatjuk, mit hoz egy munkahely vagy egy megrendelés. Harrison Ford a hetvenes évekig csak kisebb filmszerepeket kapott, de a munkaadói nem voltak megelégedve vele, állítólag olyasmit is mondtak neki, hogy ebben a szakmában soha nem fog boldogulni. Akkoriban már a családjáról is kellett gondoskodnia, elment hát színpadi munkásnak, és kitanulta az ácsszakmát.

Ennek köszönhette a változást: George Lucas először bútorokat rendelt tőle, később egyéb tevékenységekkel is megbízta, 1977-ben pedig rá osztotta Han Solo csibészes szerepét az első Csillagok háborúja-filmben.

Jó, lehet, hogy ez egy extrém példa, de nézzünk inkább egy hétköznapi helyzetet. Már lassan két évtizede, hogy egy gyönyörű tavaszi kedden érkeztünk a kollégáimmal egy olyan céghez, amely több száz munkavállalót foglalkoztatott. A cég vezetői arra kértek minket, hogy szakértői csapatunkkal térképezzük fel a vállalat kommunikációját, nemcsak a formális csatornákon, hanem az informális interakciókon keresztül is. Kezdetnek kis csoportokban és egyéni beszélgetések során kezdtük el felfedezni a kollégák véleményét. Már az első napon világossá vált, hogy óriási eltérések mutatkoznak abban, hogy a munkatársak mennyire szeretik a munkájukat, a csapattársaikat, a vezetőiket, sőt, magát a munkahelyüket is. Ez igazából nem meglepetés, hiszen számos kutatás rámutatott arra, hogy az emberek jelentős része küzd különböző problémákkal a jelenlegi pozíciójukban, mégis vágyik arra, hogy értelmes és tartalmas munkát végezzen. Például a McKinsey kutatása szerint a munkatársak több mint 80%-a így érez. Ami viszont igazán elgondolkodtatott, az az, hogy néha ugyanazon a részlegen, vagy akár egyazon főnök irányítása alatt is felfedezhetőek voltak a különböző attitűdök.

Mivel viszonylag egyszerű kideríteni, miért nem kedvel valaki egy munkahelyet, felkeltette az érdeklődésemet, hogy vajon mi rejlik azok mögött, akik viszont élvezik a munkájukat.

A válaszokból színes kép bontakozott ki, és az elmúlt évtizedekben tovább árnyalódott. Ahogy telt az idő, egyre inkább az érdekelt, hogy aki jól érzi magát a munkahelyén, az tesz-e ezért bármit, magyarán: mennyire múlik rajtunk az, hogy a lehető legtöbbet hozzuk ki az aktuális állásunkból? Hiszen időnk igen jelentős részét töltjük "bent": az irodában, esetleg ügyfélnél vagy más, munkával kapcsolatos helyzetben. Hétköznapjaink világos óráinak zöme telik el ezzel, és sokan úgy érzik, hogy mindez elvesztegett, elpazarolt idő. Számos mémmé vált mondat kering erről az interneten:

A munkahelyi elégedettség hiánya sokféle okra visszavezethető, és mindannyiunk esetében más és más tényezők játszanak szerepet. Lehet, hogy a főnök stílusa, egy kolléga viselkedése, a munka körülményei, a ránk háruló feladatok, vagy éppenséggel a személyes élethelyzetünk okozza a diszkomfortot. A kulcs az, hogy saját magunknak kell felfedeznünk a problémák gyökerét, hiszen csak így tudjuk határozottan megtervezni a következő lépéseinket, amennyiben változtatni akarunk a helyzetünkön. Mindazonáltal, míg a megoldásra várunk, érdemes átgondolni, hogyan tudjuk a legjobban kihasználni a munkahelyünket. Hiszen az életünk jelentős részét ott töltjük, így érdemes felfedezni, milyen lehetőségek rejlenek benne.

De ne felejtsük: a munkahely csak egy hely.

Talán egy munkahelyen dolgozol, de lehet, hogy nem ez a hely az, ahol igazán megtalálod a hivatásodat. Most éppen ott vagy – még ha a lelked már egy másik úton jár is, ami bizony kockázatos helyzetet teremt. Legalábbis napok, hetek, hónapok, vagy akár évek állnak előtted – ezért érdemes kihozni a legtöbbet ebből az időszakból. Ne pazarold el ezt a sok időt arra, hogy csupán türelmesen végigcsináld a napokat. "Lehetne jobb is" – mondják sokan, amikor ismerőseik a munkájukról kérdezik őket. Amíg el nem jön az a pillanat, amikor változtatni tudsz, kezdjünk valamit magunkkal – hogy valóban jobbá tehessük a munkahelyi élményeinket. De vajon mit tehetünk mi magunk azért, hogy jobban érezzük magunkat a munkánk során? Erre a kérdésre ad választ a könyv.

Az is lehet, hogy éppen átmeneti állapotban vagy: már rájöttél, hogy változtatni szeretnél a munkahelyeddel kapcsolatban, sőt elképzeléseid is vannak arról, hogy mi lenne a jelen leginél ideálisabb helyzet. Ám mire ez előáll, addig hetek, hónapok telnek el. Sok mindent kezdhetünk ezzel az idővel, amíg eljutunk a kívánt állapotba. De addig is viszonyulni kell főnökökhöz, kollégákhoz, feladatokhoz, és nem mindegy, hogyan és főképp hogy mennyire tudatosan töltjük ezt az időt.

Sok vezetői könyv foglalkozik azzal, hogyan érhetik el a maximumot az alkalmazottaik teljesítményéből. Ezek a művek jellemzően a vezetők szemszögéből közelítik meg a kérdést, és arra koncentrálnak, hogy miként érhetik el a legjobb eredményeket a csapat tagjaiból. Ugyanakkor a munkavállalóknak szóló, a munkahelyi potenciáljuk maximalizálására fókuszáló könyvek meglehetősen ritkák. Ezek a művek általában inkább a munkahelyváltásra, az új lehetőségek keresésére helyezik a hangsúlyt, mintsem az aktuális munkahely optimális kihasználására. Az élethelyzetünk javításáról, a mindennapi munkahelyi kihívásokkal való hatékonyabb megküzdésről kevesebb szó esik, pedig ez is legalább olyan fontos lenne.

Valóban lényeges lenne ez. Nincs olyan tökéletes partner, lakás vagy kormányzás, ami minden igényt kielégítene. Akárcsak az ideális párkapcsolatok, a tökéletes munkahelyek is rendkívül ritkák.

A munkahelyünket napjainkban gyakran céltáblaként használják, ahol a kritikák és a sóhajtozások szinte divatossá váltak. Egyre inkább elterjedt a tendencia, hogy szidalmazzuk vagy éppen lesajnáló megjegyzéseket teszünk rá, mintha ez lenne a normális.

Ez a hozzáállás sok esetben indokolt lehet, de káros következményekkel járhat, amelyeket talán nem is sejtünk. Megakadályozza, hogy felfedezzük a munkahelyünkön eltöltött idő során rejlő személyes, társas és szakmai lehetőségeket. Mint ahogyan minden negatív kommunikáció, ez is "lehúzó" hatással bír, eltakarva azokat a szempontokat, amelyek valójában előnyösek lehetnek számunkra, sőt, akár örömet is hozhatnak az életünkbe.

A munkahelyekről szóló irodalom jelentős része a vezetőkre fókuszál, ami részben igazságtalannak tűnhet, hiszen a beosztottak száma lényegesen nagyobb. Sok ilyen könyv az elmúlt évszázadban született, miközben a munkavállalók tudása, hozzáállása és igényei a munkahelyükkel kapcsolatban drámai változásokon mentek keresztül. Ma már a munkatársak nem ugyanúgy viszonyulnak a vállalatokhoz, mint ahogyan azt a nyolcvan évvel ezelőtti irodai dolgozók vagy a 21. század eleji átlagos alkalmazottak tették. A legszembetűnőbb eltérés abban rejlik, hogy a mai munkavállalók aktívan tájékozódnak, információkat gyűjtenek, folyamatosan fejlesztik magukat, és elkötelezettek amellett, hogy a környezetüket – beleértve a munkahelyüket is – saját elképzeléseik szerint formálják.

A munkahelyünkhöz való viszonyunk alapvetően átalakult: érzelmeink, attitűdjeink, elvárásaink, értékrendünk és elkötelezettségünk mind új formát öltöttek. Elvis Presley "Sixteen Tons" (Tizenhat tonna) című feldolgozásának, amely Merle Travis 1946-os dalán alapul, van egy különösen emlékezetes sora: "I owe my soul to the company store", ami magyarul annyit tesz: a lelkem a vállalatot illeti meg. Ma azonban sokan már nem így gondolkodunk. Az elmúlt évek során egyre többet tudtunk meg a saját lelkünkről, testünkről, gondolatainkról és érzelmeinkről, és ezek a tényezők most már sokkal nagyobb hangsúlyt kapnak életünkben, mint korábban. Az önismeret és a tudatosság fontossága felértékelődött, és mindezekre a dolgokra egyre nagyobb figyelmet szentelünk.

"Fáradhatatlanul küzdöttem, hogy elérjem a lehetőséget a kemény munkára."

Már nem szeretnénk, hogy a főnökünk, a munkáltatónk igényt tartson a teljes személyiségünkre, vagy arra, hogy korlátlanul rendelkezésre álljunk, az esti órákban vagy a hétvégén, a nyári szabadság alatt is.

Megmutatjuk a saját igényeinket, és érvényesíteni szeretnénk azokat. Nem gondoljuk, hogy az önmegvalósítás csak a munkánkra korlátozódhat, mert megtanultuk, hogy van élet a nyolctól négyig tartó sávon túl is. Nem adminisztrált munkaerőnek, hanem izgalmas és értékes embernek tartjuk magunkat, aki egyéniséggel és identitással rendelkezik. Akkor is, ha hazavisszük a halmozódó feladatokat, vagy ha munkaidőben történik valami egy családtagunkkal, amit - betervezett megbeszélés ide vagy oda - rendezni kell. Rugalmasabbak lettünk, de cserébe mi is elvárjuk a rugalmasságot. Hiszen nem mindig számíthatunk a garanciákra: a jutalmakra, az előléptetésre, a nyugdíjra, az egyértelmű és kiszámít ható, "normális" karrierútra.

A 21. század számos kihívást és változást hozott magával, amelyek hatására munkavállalóként újraértékeljük a hagyományos értékeket. A kollektív védelem gyengülésével párhuzamosan át kell gondolnunk a lojalitás, elkötelezettség és hűség fogalmát. Nem szeretnénk, ha családtagjaink és barátaink baleknak néznének minket, amiért megszokásból vagy kényelemből olyan helyzetben maradunk, ahol nem érezzük jól magunkat, vagy ahol a megélhetésünk bizonytalan. Vágyunk a megbecsültségre: arra, hogy munkánk elismerést nyerjen, és értelmes, hasznos, fontos tevékenységnek tekintsük. Szeretnénk, ha a piac és a szektor is értékelné azt, amit csinálunk.