Az LNG-ért folytatott küzdelem: Európa és Ázsia harca az orosz gázfüggőség árnyékában Az LNG (cseppfolyósított földgáz) globális piaca napjainkban egyre inkább a politikai és gazdasági érdekek csataterévé válik, különösen Európa és Ázsia között. A két ré

A Japán-Korea Marker (JKM) árai az ázsiai földgáztőzsdén 2024 végére jelentős mértékben felülmúlták a Brent nyersolaj határidős jegyzését, ha energiaegyenértékben nézzük. A verseny egyre kiélezettebbé vált az ázsiai és európai LNG-beszerzők között, ami várhatóan további áremelkedéseket eredményez a globális piacon. Különösen figyelemre méltó, hogy Európa tavaly rekordszámú orosz LNG-t importált, amivel Oroszország a Katar mögött az EU második legnagyobb LNG-beszállítójává lépett elő. Miközben az import folyamatosan növekszik, az unió célja világosan megfogalmazódott: 2027-re teljesen le kívánják állítani az orosz fosszilis tüzelőanyagok behozatalát – számolt be róla a Bloomberg.

Az ázsiai régió meghatározó földgáztőzsdéje, a Japán-Korea Marker (JKM) földgáz árai a közelmúltban ugrásszerűen megemelkedtek és bizonyos kereskedési időszakokban (gigajouleban kifejezve)

Akár 22%-kal is túllépték a Brent nyersolaj árát.

Ez azért érdekes, mert történelmileg a földgázárak pozitív korrelációt mutattak a nyersolaj árával, ami azt jelenti, hogy általában együtt mozognak. A jelenség leginkább 2003 és 2008 között volt tapasztalható, ekkor a korrelációs együtthatók 0,25 és 0,65 között voltak, ahol az 1 a teljes pozitív korrelációt jelenti, míg a 0 az együtt mozgás hiányát jelzik. Utóbbi azt jelenti, hogy amikor a kőolaj ára emelkedett vagy csökkent, a földgáz ára is ugyanabba az irányba ment.

Ázsiában több erőmű is működik, amelyek fűtőolajjal üzemelnek, miközben az ipar a dízel üzemanyagok széles spektrumát alkalmazza fűtési és szállítási célokra. Ezen üzemanyagok helyettesíthetősége lehetővé teszi, hogy rugalmasan alkalmazkodjanak a különböző igényekhez és körülményekhez.

A különböző iparágak az árak és a rendelkezésre állás függvényében válthattak a kőolaj és a földgáz között, alkalmazkodva a piaci körülményekhez és a saját energiaigényeikhez.

Emiatt érdekes lesz azt megfigyelni, hogy a magasabb gázárak arra kényszerítik-e az ázsiai ipari szereplőket, hogy újra olajból fedezzék energiaszükségletüket.

Emellett a földgáz gyakran (volt) a kőolajkitermelés mellékterméke, ami összekapcsolja a kínálat dinamikáját, bár ez az új technológiáknak köszönhetően (repesztéses kitermelés) változóban van. Az elmúlt években azonban ez a korreláció gyengült, ami az olaj- és földgázárak tartósabb szétválasztásához vezetett bizonyos időszakokban. Ehhez több tényező is hozzájárult:

Ez azt jelenti, hogy a földgáz és az olaj közötti árkülönbség csökkenése jelentős változásokat hozhat a globális energiapiacon. Amennyiben Ázsia valóban az olaj felé irányul, az Európa számára nem csupán rövid távú enyhülést biztosíthat az energiaárak terén, hanem stratégiai előnyöket is nyújthat az LNG-piacon, megerősítve ezzel a pozícióját.

Jelen állás szerint úgy tűnik, hogy az európai gázpiac a nyári hónapokban szűkösebb helyzet elé nézhet. Az orosz vezetékes gáz csökkenése ugyan nem valószínű, hogy komoly ellátásbiztonsági gondokat okozna, azonban a kiesett mennyiség egy részét mindenképpen pótolni szükséges. Az egyik lehetséges megoldás az LNG (cseppfolyós földgáz) beszerzések fokozása, ami viszont közvetve befolyásolhatja az ázsiai földgáz árakat. Ez különösen fontos, mivel az ázsiai régió a globálisan elérhető LNG készletek több mint 60%-át használja fel, miközben a termelésük csupán 30%-ot képvisel.

Ez a dinamika arra kényszeríti az ázsiai és európai földgázbeszerzőket, hogy versenyezzenek az egymással, ami a globális LNG piacon magasabb árakhoz vezet.

A piaci logika szerint a kitermelők mindig azon a piacon értékesítik a földgázt, ahol a lehető legkedvezőbb árat érhetik el.

Eközben rekordmagasságokba emelkedett az Európai Unióban az Oroszországból származó cseppfolyósított földgáz (LNG) behozatala, miután Ukrajna leállította az orosz gázszállítást a vezetékein. A legfrissebb adatok szerint 2024-ben az EU 17,8 millió tonna orosz LNG-t importált, ami több mint 2 millió tonnával haladja meg a tavalyi év hasonló időszakában regisztrált mennyiséget az európai kikötőkben.

Ezzel tavaly, Katart megelőzve

Oroszország mostantól Európa második legnagyobb LNG-szállítójává avanzsált, megelőzve ezzel számos más országot, de az Egyesült Államok továbbra is az élen áll.

A jelentést készítő szakértő szerint 2024-ben Európa összesen 49,5 milliárd köbméter orosz gázt importált csővezetékeken keresztül, míg további 24,2 milliárd köbmétert szállítottak cseppfolyósított földgáz (LNG) formájában hajós szállítmányok révén. Emellett megemlítette, hogy

Az Európai Unió egyes LNG készleteit más országok számára értékesítette.

A Centre for Research on Energy and Clean Air (Crea) eltérő adatokat közölt: bár ők is növekedést tapasztaltak, az általuk mért emelkedés kisebb, mindössze 14%-os, ami 17,5 millió tonnára növelte az importált mennyiséget. Az eltérések egyik oka lehet, hogy a földgáz fizikai tulajdonságai miatt rendkívül nehéz pontosan meghatározni a szállított molekulák származási helyét.

Előfordul például, hogy a kínai piacra olcsóbban értékesített LNG-t "átcímkézik", majd magasabb áron, például az európai piacokon adják el.

Az Európai Unió törekvése továbbra is az, hogy 2027-re megszüntesse az orosz fosszilis energiaforrások behozatalát. Ennek érdekében júniusban a tagállamok egyetértettek abban, hogy 2025 márciusától tiltanak minden orosz cseppfolyósított földgáz "átrakodást", amely nem uniós országokba irányul.