Az amerikai bírák igazi mesterműnek titulálják a magyar irodalom e kiemelkedő darabját.
December a számvetések hónapja, amikor a kulturális színtéren is egyre inkább felbukkannak az éves összegzések. A legfrissebb hírek szerint a New York Times közzétette idei könyves toplistáját, amely a legjobb tíz művet tartalmazza. A cikkből kiderül, hogy a szerkesztőség komolyan veszi a feladatot, és a végső döntést mindig különleges eseményként élik meg. Ez a folyamat nem csupán egy rutinszerű feladat, hanem egy izgalmas és jelentős pillanat minden évben.
Egy hosszú és izgalmas utazásról beszélünk, ahol a könyvek világában folytatott diskurzus már tavasszal kezdetét veszi. Csak azok a művek kerülhetnek a legjobbak közé, amelyek valamilyen módon mély benyomást gyakorolnak a szerkesztőség tagjaira. Olyan történeteket keresnek, amelyek gazdagítják a már meglévő élettapasztalataikat, és új fényben tüntetik fel azt, amit eddig az életről hittek.
A nívós lap méltatása szerint a könyv remekmű, amely megalkuvást nem tűrőn nyújt bepillantást a haláltáborok végtelenül brutális mindennapjaiba, úgy, hogy közben nem itatja át szentimentalizmussal.
A New York Times szerint a Hideg krematóriumban Debreczeni szenved, túlél - pontosabban nem hal meg - és szemlélődik. Megfigyelőképessége rendkívüli. Mindent, amivel találkozik az általa Auschwitz-országnak nevezett lágerben - a munkaterületeket, a laktanyákat, a holttesteket, az éhséget, a félelmet, a kétségbeesést, a kegyetlenséget és a reményt is -
Debreczeni József 1905-ben látta meg a napvilágot Budapesten, eredetileg Brunner József néven ismert. Karrierje során 1925 és 1932 között a szabadkai Napló szerkesztőjeként tevékenykedett, majd a budapesti Ünnep című képes hetilap szerkesztőségébe került, ahol 1938-ig dolgozott. Ekkor, az első zsidótörvény életbe lépésével, sajnálatos módon elbocsátották.
1941-ben kényszermunkára ítélték, majd 1944. május 1-jén Auschwitzba deportálták. 14 hosszú hónapot töltött a gross-roseni láger különböző altáboraiban, végül a hideg krematóriumként emlegetett lágerkórházba került. A második világháború után, egészen 1978-ban bekövetkezett haláláig, Belgrádban élt. A vajdasági magyar sajtó elismert alakjaként a Magyar Szó és az Újvidéki Rádió szerkesztőségében dolgozott, írásait pedig vezető belgrádi lapok is közölték.
A Hideg krematórium az egyik első holokausztról szóló irodalmi mű, amely a kommunista Kelet-Európában napvilágot látott. 2024-ben - 80 évvel az után, hogy Debreczenit Auschwitzba hurcolták - 15 kiadásban (angolul, csehül, finnül, franciául, hollandul, katalánul, magyarul, németül, olaszul, oroszul, portugálul, románul és spanyolul) jelenik meg a kötet, amely egyik kritikusa, Bori Imre szerint
A magyar irodalom szinte egyedüli, hiteles táborregényeként (...) egy olyan riportkönyv, amely a hideg forróság paradoxonával tárja fel Auschwitz szörnyűségeit.
A Nyugati tér blog szerint a nemzetközi könyvkiadók lenyűgöző felfedezésnek tartják Debreczeni József alkotását, amely a magyar holokausztirodalom elveszett gyöngyszemének számít. Jonathan Safran Foer, a Rém hangosan és irtó közel című regény szerzője, úgy véli, hogy a Hideg krematórium kötelező olvasmány lenne, mivel ez a mű "elkerülhetetlen irodalmi alkotás és páratlan jelentőségű történelmi dokumentum".
