**Amikor az Ég Kinyílik: Sajgó Balázs Atya Elmélkedése Urunk Megkeresztelkedésének Ünnepén - Vatican News** A szent pillanatokban, amikor az ég megnyílik, és Isten szavát halljuk, különös fényben tűnik fel Urunk megkeresztelkedése. Sajgó Balázs atya elmé

A Szentháromság egyedülálló megnyilvánulása bontakozik ki ezen az égi eseményen, ahol az Atya szava hallatszik, és a Szentlélek is megjelenik. Jézus megkeresztelkedésének igazi jelentősége ebben rejlik: Ő az, aki magában hordozza az Istent, aki nem csupán Atya, hanem Lélek is.

Valamikor, egy csendes kis faluban Magyarország szívében, karácsony közeledtével egy szívmelengető történet bontakozott ki. A falu plébánosa, aki már sok mindent megélt, betért a gyönyörűen feldíszített templomba, ahol a gyertyalángok táncoltak az ünnepi hangulatban. Ám ahogy belépett, lába megfagyott a döbbenettől: a kis Jézuska eltűnt a jászolból! Ez a felfedezés olyan mélyen megrázta őt, hogy szinte elfelejtette, hol van. Az emberek itt mindig is becsületesek és nyíltszívűek voltak, de most úgy tűnt, hogy a világ zűrzavara ide is betört. Szomorú gondolatokkal zárta be a templom ajtaját, amikor hirtelen megpillantotta a fényes, új kerékpárján integető nyolcéves Pistit. A kisfiú szemei csillogtak a boldogságtól, és a plébános szívében egy apró reménysugár gyúlt. Talán nem minden veszve!

- Plébános úr, plébános úr, kérem, ne siessen! - kiabált Pisti, miközben száguldott a templom elé a frissen beszerzett kerékpárján. A csomagtartója tele volt, de nem a szokásos holmikkal: ott feküdt benne az elveszett kis Jézus, aki mintha csak egy új kalandra várt volna.

Tudja, megfogadtam Jézuskának, hogy ha karácsonyra megérkezik az ajándékom, akkor cserébe elviszem őt egy különleges körútra!

A karácsonyi időszak végeztével Urunk megkeresztelkedésének ünnepe érkezik el, amely újabb jelentőségteljes pillanatot hoz az életünkbe. Ez az ünnepkör arra hív, hogy ne csupán egy rövid időre engedjem be a Gyermeket az életembe, hanem mélyen a szívemben tartsam őt, hogy Isten szeretete folyamatosan növekedhessen bennem. E folyamat során egyre inkább formálódik bennem Krisztus képe. Csak az én nyitottságom révén nyílik meg az ég, és csak így válhat teljessé az én hitem és kapcsolatom az Úrral.

A karácsonyi ünnepkör szentírási részeiben háromszor olvasunk arról, hogy megnyílik az ég.

Először, Karácsony estéjén, amikor egyszerű emberek számára nyílik meg az ég.

Másodszor ünnepelve Szent István vértanúságát, bepillantást nyerünk abba a különleges pillanatba, amikor István szemei előtt megnyílik az ég.

Harmadszor, Jézus megkeresztelkedésének ünnepén az ég megnyílik, és a Szentlélek, mint egy galamb, amely a görög "hosei" szóból ered, leszáll Jézusra.

Az ég megnyílását nem mindenki látja. Amikor valaki készen áll és Isten jónak látja, akkor megmutatkozik az őszinte szívű, nyitott embernek. Ezt a teofániát, isteni jelenést nem lehet kierőszakolni!

Tekintsük át röviden ezeket az égi "kibontakozásokat":

Elsőként a pásztorok, az egyszerű lelkű emberek élvezik az angyali látomásokat. Sok szülő számolt már be arról, hogy gyermekeik egy bizonyos korig „beszélgetnek valakivel”, ami nem csupán képzelet szüleménye! Ők még képesek arra, hogy meglássák azt, ami elől mi felnőttek gyakran elfordulunk, mert az emlék, amely mindannyiunkban él, fokozatosan halványul. Az egyszerű szív könnyebben észleli Őt, Akit az intellektus homályosít el.

Másodszor: megnyílik az ég a földi halál pillanatában is, ahogy ez történt István diakónus esetében.

Rengeteg olyan élményről számoltak be, amikor a haldokló személy hirtelen megnyugszik, arca békés kifejezést ölt, és úgy tűnik, hogy már valahol máshol jár. Ekkor azok, akik körülötte állnak, zavarban vannak, mert ők nem látják azt, amit ő már észlel: egy másik dimenziót, egy megnyílt világot. A halál küszöbén a haldokló egy határvonalon egyensúlyozik: már elkezdett elvonulni, de még nem lépett át teljesen. Ebben a különös pillanatban azonban a haldokló számára kibővül a valóság, és a belső látomás egyedül az övé, míg a körülötte lévők csak a csendes búcsút figyelik.

Az istentapasztalat amúgyis annyira személyre szabott, hogy nem is láthatja a másik, aki mellettünk van. Ahogy Mózesnél is történt az égő csipkebokor esetében. Az a csipkebokor akkor és ott csak neki égett. Az ég megnyílása egyedi esemény. S ha valaki beszélne róla, nehezen értik mások, mert az személyre szabott.

Harmadszor: Jézus megkeresztelkedésének ünnepén jelenik meg a mi Urunknak. Neki is megnyílik az ég, és ezzel kinyilvánul istensége. Most a benne lévő Isten nyilatkozik meg, mint Atya, hiszen azt mondja: ez az én szeretett Fiam, akiben kedvem telik. Jézus pedig még tudatosabban hordozza az Istent, Aki Atya és Szentlélek is.

A Szentháromság egyedülálló megnyilvánulása bontakozik ki ezen az égi eseményen, ahol az Atya szava hallatszik, és a Szentlélek is megjelenik. Jézus megkeresztelkedésének igazi jelentősége ebben rejlik: Ő az, aki magában hordozza az Istent, aki nem csupán Atya, hanem Lélek is.

Jézus tehát a szentháromságos egy Istent hordozza magában és mutatja meg mindenkinek, akivel csak találkozik. Az egyedüli helyes szentírásmagyarázó Jézus, mert ettől arrafelé megmutatja azt, hogy ki az az Isten, aki Őbenne lakik, s Aki bennünk is lakik, amikor erre megnyílik a szemünk, amikor megnyílik az ég...

A pontos időpontja rejtve marad előttünk, de amikor a legkevésbé várnánk, az ég kinyílik. Ehhez csupán annyira van szükség, hogy a karácsonyi Kisdedet a szívem mélyén elhelyezzem, és magammal vigyem minden egyes lépésnél, minden egyes pillanatban.

A keresztségben kapott küldetésünk lényege abban rejlik, hogy nem csupán átlagos emberek vagyunk, hanem Isten gyermekei, akik Őt hordozzák magukban. Ez a tudat formálja meg emberi méltóságunk alapját.