A trianoni döntést még elviselte, de a kínai akkumulátorgyár már nem bírta ki.
Ha már tagunk vagy, kérjük, lépj be! Ha még nem, fedd fel a csomagajánlataink széles választékát!
"Szombat este 8-kor indul innen az utolsó vonat. Úgy hallottam, fekete szalagot lógatnak majd ki az ablakából."
A kalauz a távolba meredt, majd egy lassú mozdulattal cigarettát gyújtott. Az arca árulkodott arról, hogy gondolatai messze járnak. Különös módon a mellettünk álló buszsofőr is hallgatott, így hárman, szótlanul figyeltük Nagykereki üres vasútállomásának csendjét. Mivel egyikünk sem táplált illúziókat afelől, hogy a kormány valaha újraélesztené a személyforgalmat, mindannyian megéreztük, hogy ezen a szombat estén véget ér a vasútvonal története, mint egy elfeledett mese, amely már rég nem található a könyvespolcon.
Pedig néhány évvel ezelőtt még nyoma sem volt a tragikus végkifejletnek. A Debrecen és Nagykereki közötti, 106-os számú vasútvonal ugyanis hosszú évtizedek megpróbáltatásai után végre újraéledni látszott. Az 1894-ben átadott, eredetileg Nagyváradig húzódó vonal sorsa a 1920-as trianoni békeszerződés következtében pecsételődött meg. Az új határvonal Nagykerekinél kettészelte a vasútvonalat, amely bár az 1940-es bécsi döntés következtében néhány évig ismét teljes hosszában Magyarország része lett, 1944-től végleg zsákvonallá degradálódott.
Az 1970-es években felmerült a vonal villamosítása, de az első komoly fejlesztésre egészen a 2010-es évekig kellett várni. A vonalmenti települések 2012-ben több mint 500 millió forint európai uniós támogatást nyertek el a vonal felújítására, amihez a 26 millió forintos önerőt állami segítség nélkül maguk biztosították. A 2015-re befejezett projekt keretében felújították a vasútállomásokat, és összehangolták a környékbeli buszok menetrendjét a vonatokéval. Az országos mintaprojektként emlegetett fejlesztésnek köszönhetően 2020-ra 48 százalékkal nőtt az utasforgalom. Azóta viszont minden rosszra fordult.
