Európa egyik legismertebb folyója a teljes megsemmisülés határára került.

A BBC Earth Magyarországon vasárnap bemutatott új dokumentumfilmje, "Változó bolygó: Folyóink helyreállítása", két jelentős folyón, a Szajnán és a Klamathon keresztül világít rá arra, hogy a környezetvédelmi erőfeszítések nem csupán szükségesek, hanem megvalósíthatók és hatékonyak is. E példák révén egyértelművé válik, hogy a közösségi összefogás, az elkötelezettség és a tudományos támogatás révén a természet képes regenerálódni. Még a legszennyezettebb és leginkább károsodott vizek is képesek új életre kelni, ha megfelelő lépéseket teszünk.

A folyók mindig is többek voltak, mint egyszerű vízáramlatok. Ősidők óta életet adó erőként táplálják az ökoszisztémákat, és hidat képeznek közösségek, kultúrák és kontinensek között. Létfontosságú szerepet játszanak bolygónk víz- és életrendszereiben. Azonban a 21. század emberisége történelmi léptékű válság elé állította ezeket az életadó ereket. A szabályozások, ipari szennyezés, éghajlatváltozás és a túlhasználat együttesen olyan mértékű károkat okoztak, amelyek hosszú időre visszafordíthatatlannak tűntek.

Az utóbbi évtizedekben a világ folyói közül számos elveszítette természetes egyensúlyát, biodiverzitását és kristálytiszta vizét. Ezzel együtt pedig a számos olyan szolgáltatást is, amelyek elengedhetetlenek az emberi élet fenntartásához.

Mindazonáltal ez nem azt jelenti, hogy a történet elkerülhetetlenül tragikus befejezést kap. A helyreállítás lehetősége - ha elegendő elszántság, tudományos tudás és közösségi együttműködés áll mögötte - nem csupán egy elméleti vízió, hanem valóságosan megvalósítható cél. Ezt az üzenetet közvetíti erőteljesen és mégis bizakodó módon a BBC Earth "Változó bolygó: Folyóink helyreállítása" című dokumentumfilmje, amely június 8-án, vasárnap este 21:00 órakor kerül adásba a BBC Earth csatornán.

A dokumentumfilm, amelyet a magyar premier előtt az Index is megtekinthetett, alaposan elgondolkodtató és inspiráló nézőpontból tárja elénk bolygónk egyik legégetőbb környezeti problémáját: édesvízi folyóink állapotának romlását és az ez ellen tett erőfeszítéseket. A film két ikonikus, mégis egymástól gyökeresen eltérő helyszínt választott: az Egyesült Államokban található Klamath-folyót és a francia főváros, Párizs szívén átfolyó Szajnát. Bár a két történet különböző kontextusokban zajlik, van egy közös szál, ami összeköti őket: az ember, aki először tönkretette ezeket a vízi ökoszisztémákat, most próbálja meg helyreállítani a természet egyensúlyát.

Erre pedig szükség is van, hiszen már a film elején egy sokkoló adat hívja fel a figyelmet a probléma súlyosságára:

Ez a helyzet rendkívül aggasztó, hiszen a folyók világszerte kétmilliárd ember ivóvízhez jutását biztosítják, és elengedhetetlen szerepet játszanak az ökoszisztémák fenntartásában, valamint a biodiverzitás megőrzésében. Azonban a vízszennyezés, a túlzott szabályozás és a mesterséges vízáramlás komoly ökológiai válságot idéztek elő. A film nem csupán a felmerülő problémákat tárja elénk, hanem olyan megoldási kísérleteket is bemutat, amelyek reményt adnak a jövő számára.

A Klamath-folyó története egyben a pusztítás és a remény krónikája. A folyó egykor lazacban bővelkedett - a halak az őslakos Yurok és Karuk törzsek életének és kultúrájának szerves részét képezték. A 20. század elején azonban megépültek az Irongate és Copco 1 gátak, amelyek nemcsak a lazacok vándorlását akadályozták meg, hanem toxikus algavirágzásokat is előidéztek a víz hőmérsékletének növekedésével együtt. A halállomány több mint 90 százalékkal csökkent, és a folyó ökoszisztémája szinte teljesen összeomlott. A gátak mögött kialakult mesterséges tározók és az ezek által létrehozott nem természetes vízáramlás rontotta a vízminőséget, amely a 2000-es évek elején például hatalmas halpusztuláshoz vezetett két olyan betegséggel, amelyek közül az egyik akár az emberre is átterjedhet, így azonnali cselekvésre volt szükség a folyók eredeti folyásának visszaállítása érdekében.

A dokumentumfilm mérnökökkel, ökológusokkal és helyi törzsi vezetőkkel mutatja be a világ eddigi legnagyobb ilyen jellegű projektjét, amely

Ezúttal a mérnökök fordított irányba indultak el: nem építkeznek, hanem bontanak – a vízzel teli tározók nyomán most kiszáradt sártengerek terülnek el, melyeket több tucat őshonos növényfajjal, például selyemkóróval népesítenek be újra.

Ezekkel a folyamatokkal párhuzamosan megkezdődött a monitorozás is, egy korszerű eszköz segítségével, amely lehetővé teszi a bébi halak befogását a folyó felső szakaszán. Ezzel a módszerrel nyomon követhető a halak állapota, mérete és fejlődése, így pontos következtetéseket vonhatunk le a vízminőség alakulásáról – legyen az javulás, stagnálás vagy esetleges romlás. Érdemes megjegyezni, hogy a beteg halak általában kisebbek az egészséges társaiknál. Továbbá, a folyó eredeti kanyarulatainak helyreállítása is kulcsfontosságú, hiszen a halak nem kedvelik az egyenes, mesterséges medreket. A halak visszatérése ráadásul más fajokat is vonzhat, például a kaliforniai kondort, így egy teljesen új ökológiai hálózat kezdhet újjáépülni a folyó mentén.

Míg Kaliforniában a természet újbóli felfedezésén fáradoznak, addig Párizs szívében egy futurisztikus, városi mérnöki csoda igyekszik ugyanezt elérni a Szajna partján. Ez a folyó régóta a város ikonikus szimbóluma volt, de az utóbbi évtizedekben sajnos a biológiai halál állapotába került.

A 2024-es olimpiai játékok közeledtével azonban Párizs vállalta, hogy úszásra alkalmassá teszi a Szajnát. Ezt a törekvést pedig magunk is láthatjuk, mivel a dokumentumfilm bemutatja azt az 1,5 milliárd dolláros beruházást, amely egy gigantikus földalatti víztározót és új szennyvízelvezető rendszert foglal magában. Az új rendszer célja, hogy a csapadékvízzel kevert szennyvizet egy víztisztítóba juttassa, és ne engedje közvetlenül a folyóba.

Az olimpiai határidők rendkívüli sürgősséget követeltek, különösen azért, mert az esőzések rendszerint drámai módon rontották a vízminőséget. A cél azonban ambiciózus volt: 1923 után újra lehetővé tenni az úszást a Szajnában. Az olimpiai események végül megvalósultak, bár kisebb-nagyobb késésekkel, de a versenyeket követően több sportoló is rosszullétről és betegségről számolt be. Ez pedig továbbra is aggodalomra ad okot a folyó vízének tisztaságát illetően.

Mindezeket figyelembe véve a filmben Ade Adepitan, újságíró és paralimpikon, saját tapasztalatain keresztül vezeti be a nézőt a folyó tisztulásának folyamatába. Ade bátorságot merítve merül el a 13 Celsius-fokos vízben, csatlakozva azokhoz a nyílt vízi úszókhoz, akik már az olimpiai felkészülés szerves részévé tették a Szajnát.

A biológiai élet újra virágzik: míg egykor csupán három halfaj élt a folyóban, ma már több mint negyvenet jegyeznek fel. Bill Francois, horgász és halbiológus, kiemeli, hogy a Wels, vagyis az európai harcsa, a folyó csúcsragadozója ismét jelen van – ez pedig a vízminőség javulásának egyik legbiztosabb jele. A denevérek is visszatértek, amelyek a vízparti rovarokkal táplálkoznak, így a folyó megtisztulása közvetetten az emberek egészségére is kedvező hatással bírhat. Mint kiderült, a denevérek nemcsak hasznosak, hanem bizonyos, emberre is átterjedhető betegségeket is hordozhatnak.

Egy dolog biztos: a "Változó bolygó: Folyóink helyreállítása" nem csupán egy újabb dokumentumfilm a már jól ismert témában. Ez egy új szemléletmód hirdetése, amely rávilágít arra, hogy milyen fontos a természetes vizeink megóvása és helyreállítása. A film bemutatja, hogy a folyók nem csupán ökológiai rendszerek, hanem közösségeink életének elengedhetetlen részei is. Rávilágít arra, hogy a folyók újjáélesztése nem csupán környezeti kérdés, hanem társadalmi és gazdasági szempontból is kulcsfontosságú.

A kulcs a kezünkben rejlik, hiszen a közösségi összefogás, a tudományos megközelítések és az a hit, hogy a természet képes regenerálódni, mind lehetőséget kínálnak számunkra a Földünk helyreállítására. "Semmi sem visszafordíthatatlan, ha létezik akarat és közös cél" - hangsúlyozza Rosemary Edwards, a film vezető producere. Ez a dokumentumfilm nem csupán tájékoztat, hanem cselekvésre is sarkall, hiszen már tudjuk, hogy a változás nemcsak elkerülhetetlen, hanem megvalósítható is.

A film üzenete mindenkihez eljut, aki valaha is aggódott a Föld jövője miatt – főleg azokhoz, akik már majdnem lemondtak a reményről. Hiszen ha a Szajna ismét tisztává vált a fürdéshez, és a Klamath folyó újra otthont adhat a lazacainak, akkor a változás bármikor és bárhol elkezdődhet.