A Paranoid-tól a Crazy Train-ig - 12 felejthetetlen dal Ozzy Osbourne-tól, amelyeket sosem hagyunk el a memóriánkból.

Két héttel a Black Sabbath grandiózus búcsúkoncertje után elhunyt a legendás énekes, a zenei világ ikonikus alakja, Ozzy Osbourne. Ő nemcsak a stílusok határait feszegette, hanem botrányos életvitele és karizmatikus tévés szereplései révén is sokak kedvence lett. Ezen kívül, mint életmódtanácsadó, sajátos megközelítéseivel inspirálta a követőit.

Nem mindennapi és rendkívül megható, amikor egy művész a saját búcsúját rendezi meg, mintegy utolsó üzenetet hagyva a világnak. Gondoljunk csak Halász Péterre, aki 2006-ban merész lépésként saját magát ravatalozta fel a Műcsarnokban, lehetővé téve, hogy tisztelői még életében búcsút vegyenek tőle. De ha már a popzene világában járunk, David Bowie esete sem felejthető: mindössze két nappal azután, hogy a nagy várakozással övezett Blackstar albuma megjelent, elhunyt. Később kiderült, hogy ez a mű, valamint a hozzá készült klipek valójában az ő művészi testamentuma volt. Leonard Cohen sem maradt adós az utolsó szavakkal: a You Want It Darker című lemezén azt énekelte, "Készen állok, uram!" – és mindössze három héttel a megjelenés után távozott az élők sorából.

Most már Ozzy Osbourne is a sorba lépett, hiszen pár héttel ezelőtt, szülővárosában, Birminghamben állt utoljára színpadra. Halálos betegen, székhez (vagy inkább trónhoz) kötve adott elő néhány dalt eredeti zenekara, a Black Sabbath élén. Az esemény nem csupán egy búcsúkoncert volt, hanem egy igazi metalünnep is, ahol a stílusteremtő legenda tisztelői sorra léptek fel, a Metallicától a Guns N' Roses-ig, a Slayeren át Ronnie Woodig és Steven Tylerig. "Ők a királyok, és amikor a királyok búcsúznak, mindannyiunknak megtiszteltetést jelent, hogy részt vehetünk benne. Mindenki azonnal igent mondott a meghívásra, ez a koncert történelmet fog írni" - fogalmazott például Sammy Hagar, a Van Halen egykori énekese a Black Sabbath-ról.

Ozzy Osbourne keddi halálhíre óta pedig tudjuk, a tiszteletadás, és jótékony pénzgyűjtés (a 200 millió dolláros bevételt két gyermekkórháznak, valamint egy Parkinson-kórt kutató intézetnek adták) mellett egyben "a sötétség hercegének" igazi, rock and roll-búcsúszertartása is volt a koncert.

Ozzy ellentmondásos, szélsőségekre hajlamos személyiség és művész volt, akit a világon mindenki ismert, és nem feltétlenül azért, mert elévülhetetlen szerepe volt a rockzene - elsősorban a hard rock és a heavy metal - alakításában. Bár a búcsúkoncert erről szólt, és a méltatások sora is ezt emeli ki, de ismertségéhez talán még inkább hozzájárult a szélsőséges, vad életmódja, és főleg a családi életének televíziós valóságshow-ban való kiteregetése.

Ő volt a "metal atyja", de emellett ő volt az a szupersztár is, aki a hatvanas évektől kezdve négy évtizeden át küzdött a reflektorfény kemény világával. Később, a 2000-es években pedig tanácsokat kezdett osztogatni az életmódról a Sunday Times és a Rolling Stone olvasóinak, ezzel új oldalát mutatva meg a közönségnek.

A magyar nyelven is elérhető "Bízz bennem, a nevem dr. Ozzy" című könyvében a szerző részletesen kifejti, miért jogosult ő az egészséges életmódról beszélni. Hiszen az életének sötétebb oldaláról, amelyet negyven éven át átélt, pontosan tudja, milyen következményekkel járhat a rossz választások sora. Személyes tapasztalatai révén, amelyek során folyamatosan alkoholt fogyasztott és kábítószereket használt, valamint a modern orvostudomány által ismert szinte minden gyógyszert kipróbált, hiteles forrásként szolgálhat a témában.

Valószínű, hogy az amerikai katonai laborokban olyan kísérleti patkányok léteznek, akik kevesebb vegyszert tapasztaltak, mint én. Egyszerűen lenyűgöző, hogy a sok furcsa kalandomból egy sem végződött tragédiával. Másrészt, ha belegondolok, hogy mennyi mindenen mentem keresztül, talán nem is olyan meglepő: elütött egy repülőgép (letarolta a turnébuszt, ahol Sharonnal aludtunk), téves HIV-pozitív tesztet kaptam (az immunrendszerem a pia és a kokain miatt dőlt be, nem a vírustól), és majdnem veszettséget kaptam, miután megkóstoltam egy denevért... Még a pszichiátrián is töltöttem egy időt, és kétszer is meghaltam! Ez a két életvesztés akkor történt, amikor klinikai altatásban voltam, mert eltörtem a nyakamat egy négykerekű motoros baleset során. Az, hogy még mindig itt vagyok, nem csupán a szerencsének köszönhető; ez is hozzájárult ahhoz, hogy az orvoslás iránti érdeklődésem egyre nőtt, és dr. Ozzy lettem. Életem során szó szerint számos orvossal és pszichiáterrel találkoztam – és több mint egymillió fontot költöttem rájuk –, így tisztában vagyok vele, hogy jóval többet tudok az orvoslásról, mint sok orvos. Ennek nemcsak a korábbi, őrült életvitel az oka, hanem az is, hogy igazi hipochonder vagyok. Olyan érzés, mintha a tévén keresztül bármilyen betegséget el tudnék kapni. Számomra a betegség olyan, mint egy hobbi.

Balavány György ebben a remek cikkben elemzi Ozzy életét, személyiségét, mi most a fél évszázados életműve néhány dalával emlékezünk meg a stílusteremtő zenészről.

A Black Sabbath 1970-es albumja a rockzene történetének egyik meghatározó pillanata volt. Ezen a lemezen a zenekar sötét és misztikus hangzásvilágot teremtett, amely új utakat nyitott a heavy metal műfajában. Az album dalai, mint például a címadó "Black Sabbath", különleges atmoszférát és érzelmi mélységet hordoznak, miközben a gitár riffek és az erőteljes dobok egyedi dinamikát adnak az összképhez. A Black Sabbath nem csupán zenei, hanem kulturális jelenséggé is vált, amely az évtizedek során számos zenészre és stílusra hatással volt. A 1970-es évek elején megjelenő munkájuk továbbra is inspirációt nyújt a mai napig, és a rockzene rajongói számára örök klasszikusnak számít.

A zenekar debütáló albumán hallható az a dal, amely nem csupán az album címét adta, hanem a zenekar nevét is megalapozta. Ennek nem véletlenül van így, hiszen a szám minden lényeges elemet magában foglal, ami a Black Sabbath-ot jellemzi: a mély, súlyos gitárrifek, Ozzy karcos és fájdalmas énekstílusa, valamint a törzsi, hipnotikus ritmusok mind-mind hozzájárulnak a zenekar egyedi hangzásához.

A "War Pigs" egy ikonikus dal, amely a Black Sabbath zenekar 1970-es albumán, a "Paranoid"-on található. A szám a háború kegyetlenségét és a hatalommal való visszaélést kritizálja, erőteljes szövegeivel és sötét hangzásával. A dalban a "háborús disznók" metaforája a politikai vezetőkre utal, akik a háborúkat indítják, miközben a civilek szenvednek. A zene dinamikus riffjei és a fülbemászó refrénjei miatt azóta is a heavy metal egyik örökérvényű klasszikusává vált. A "War Pigs" nem csupán zene, hanem egy erőteljes társadalmi üzenet is, amely arra figyelmeztet, hogy a háború következményei mindannyiunk életére hatással vannak.

Szintén a debütáló albumon található ez a háborúellenes himnusz. A háborús vezetőket - politikusokat és katonai döntéshozókat - ostorozza, akik a népet használják fel a saját hatalmi játszmáikhoz. Ők a háború haszonélvezői, de persze sosem harcolnak. A War Pigs a Black Sabbath egyik leggyakrabban feldolgozott dala lett - többek között a Faith No More, Cake, és a Gov't Mule is előadta, és rendszeresen szerepel filmekben, videojátékokban is.

A "Paranoid" című dal 1970-ben jelent meg, és a Black Sabbath egyik legismertebb száma. A dal sötét hangulata és intenzív riffjei az azonnali felismerhetőséget biztosítják, miközben a szöveg a mentális küzdelmekről és a belső vívódásokról szól. A főszereplő egyfajta elhagyatottságot és kétségbeesést érez, ami a társadalmi elvárásokkal és a valósággal való küzdelem következményeként jelenik meg. A zene és a szöveg együtt egy erőteljes élményt nyújt, amely a hallgatót mélyen megérinti, és reflektál a modern élet kihívásaira. A "Paranoid" nem csupán egy dal, hanem egy generáció hangja is, amely a felnőtté válás nehézségeit és a belső harcokat tárja elénk.

Ez a Sabbath legismertebb slágere, amely a zenekar második albumán debütált. A rocktörténet egyik mérföldkövének számít, és minden kezdő gitáros számára kihívást jelent, hogy elsajátítsa ezt a klasszikust. Számos feldolgozást inspirált, és sok filmben felcsendül, így a popkultúrában is jelentős nyomot hagyott. Gyakran emlegetik mint az első metaldalt, de akár az első punkdal címét is megérdemelheti.

Iron Man (1970)

Ez a dal a Black Sabbath második albumának egyik legismertebb ékköve. Különleges módon ötvözi a letisztult, mégis rendkívül hatásos riffeket a sötét, lírai képekkel, amelyeket Ozzy Osbourne fájdalmas hangja kelt életre. Az "Iron Man" emellett az azonos című film főcímdala is lett, ami tovább növelte a dal népszerűségét. 2000-ben a Black Sabbath elnyerte a Grammy-díjat az "Iron Man"ért a Legjobb Metal Előadás kategóriában, ezzel is igazolva a dal örökérvényűségét és hatását a heavy metal műfajára.

A "Children of the Grave" egy ikonikus dal, amely a Black Sabbath zenekar 1971-es "Master of Reality" albumán található. A dal sötét, mégis mélyen elgondolkodtató témákat boncolgat, mint a háború, a társadalmi igazságtalanság és a fiatalok jövője. A zeneszám hangzásában érződik a korabeli rock zene ereje, amely a súlyos riffek és a gyönyörűen megkomponált dallamok ötvözésével teremt magával ragadó atmoszférát. A "Children of the Grave" nem csupán egy zenei alkotás, hanem egy üzenet is, amely arra figyelmeztet, hogy a fiatal generációk felelősségteljesen alakítsák a jövőt, és küzdjenek a világban tapasztalható igazságtalanságok ellen. A dal hangulata és lírai tartalma máig inspirálja a hallgatókat, és a rocktörténelem egyik meghatározó pillanataként él tovább. Az idők során a dal számos feldolgozást és előadást inspirált, bizonyítva, hogy üzenete örökérvényű és aktuális marad.

A harmadik album legismertebb szerzeménye egy anti-hippidal, de legalábbis azt mutatja be, hogyan vált a 60-as évek vidám, pszichedelikus világa egyre komorabbá a 70-es évek elejére. A félelemről szól a nukleáris háború árnyékában. Tony Iommi zakatoló gitárjátékára énekel Ozzy szirénaszerűen.

A "Changes" (1972) című dal egy mély és érzelmekkel teli darab, amely a változások elkerülhetetlenségéről szól. A dalban a főszereplő kifejezi az életben bekövetkező átalakulásokkal járó érzéseket, legyen szó akár személyes fejlődésről, kapcsolatok alakulásáról vagy a társadalmi környezet változásáról. A melankolikus dallam és a lírai szöveg összefonódik, tükrözve az emberi lélek mélységeit és a felnőtté válás kihívásait. A "Changes" egyfajta univerzális üzenetet hordoz, amely minden generáció számára releváns: az élet folyamatosan változik, és nekünk is alkalmazkodnunk kell ehhez a dinamikához.

A negyedik album, a Black Sabbath Vol. 4 felvételekor a zenekar tagjai már rendesen megviseltek voltak a különféle drogok és a rock and roll életmód csábításai miatt, mégis sikerült egy igazán emlékezetes lemezt összehozniuk. Az album egyik kiemelkedő slágere a "Changes", amelyben a korábban szokatlan billentyűs hangszerelés is fontos szerepet kapott, ezzel új dimenziót adva a Black Sabbath zenei világának.

Sabbath Bloody Sabbath (1973)

Mire az ötödik lemez felvételeihez értek, már kiégni látszott a zenekar. A csapat fő dalszerzője, Tony Iommi is kimerült a folyamatos turnézás és stúdiózás miatt, elfogyni látszottak az ötletei. Kibérelték az angliai Clearwell kastélyt, amelynek tömlöce tökéletes helyszínnek bizonyult a felvételekhez, már csak azért is, mert akkoriban arrafelé nem tudtak kokainhoz jutni. Itt született meg a Sabbath Bloody Sabbath.

A "Hole in the Sky" egy különleges zenei élményt kínál, amely 1975-ben látott napvilágot. Ezen a dalon keresztül a hallgatók egy varázslatos utazásra indulhatnak, ahol a zene és a lírai tartalom egyaránt mély érzelmeket ébreszt. A dal hangulata a remény és a vágyakozás keverékét tükrözi, miközben a szöveg egy titokzatos, felfedezésre váró világot tár elénk. Az időtlen dallamok és a megkapó szöveg együttesen egy olyan élményt nyújtanak, amely nemcsak a korszakot idézi fel, hanem a hallgatót is elgondolkodtatja a saját életének mélységeiről. Az "Hole in the Sky" tehát nem csupán egy dal, hanem egy érzelmi utazás, amely a zene iránti szenvedélyt ünnepli.

A hatodik album, a Sabotage nyitódala egy igazi klasszikus heavy metal himnusz, amely tele van energiával és erővel. A dal riffje sokak szerint a doom metal korai előfutárai között szerepel. Bár ebben az időszakban a Black Sabbath hangzása egyre összetettebbé és progresszívebbé vált, ez a szám bátran merít a zenekar korai hagyományaiból, így hódolva a gyökerek előtt.

A "Crazy Train" egy ikonikus dal, amely 1980-ban jelent meg, Ozzy Osbourne debütáló szólóalbumán. A dal egyedi zenei stílusával és fülbemászó dallamával azonnal felkeltette a figyelmet, és mára klasszikussá vált a rockzene világában. A szövegben a mentális zűrzavarról és a társadalmi problémákról van szó, ami különösen aktuális és elgondolkodtató üzenetet hordoz. Osbourne erőteljes vokálja és Randy Rhoads virtuóz gitárjátéka együtt teremtik meg a dal dinamikus hangzását, amely máig inspirálja a zenészeket és a rajongókat egyaránt. A "Crazy Train" nemcsak zenei értéke, hanem mélyebb mondanivalója miatt is örökérvényű marad.

Ozzy első szólóalbuma, a **Blizzard of Ozz** nyitódala igazán különleges helyet foglal el a rocktörténelemben. Randy Rhoads, aki korábban a Quiet Riotban játszott, briliáns gitárjátékával és a fülbemászó refrénnel olyan energiát adott a dalnak, ami végleg belopta magát a metal műfaj szívébe. Sokan úgy vélik, hogy ez a szám jelentette a metal áttörését a mainstream zene világába, ezzel új utakat nyitva a műfaj számára. Ozzy karrierjének ez a himnusz nemcsak a rajongók, hanem a zenetörténészek szerint is mérföldkőnek számít.

A "No More Tears" (1991) egy ikonikus album, amely Ozzy Osbourne karrierjének egyik csúcspontját jelenti. Az album hangzásvilága a heavy metal és a rock elemeit ötvözi, miközben Osbourne jellegzetes vokálja és lírai mélységei dominálnak. A dalok sokszínűsége és érzelmi töltete lehetővé teszi, hogy a hallgatók különböző érzéseket tapasztaljanak meg, a fájdalomtól kezdve a reményig. Az album nemcsak a zene kedvelőinek, hanem mindenki számára emlékezetes élményt nyújt, aki valaha is átélte a veszteséget és a gyógyulást.

Egy monumentális, hosszan elnyúló és szívből jövő dal, mely Ozzy érettebb időszakának esszenciáját tükrözi. A dallamos riffek, a varázslatos szintetizátor hangzások és Ozzy szenvedélyes interpretálása együtt teszik ezt a számot a koncertterek igazi slágerévé.

Mama, I'm Coming Home (1991)

Egy szívhez szóló, balladisztikus, folkos elemekkel átszőtt dallam, amelyet Ozzy felesége, Sharon ihletett. Ez a dal nemcsak a rádiókban aratott sikert, hanem felfedte Ozzy érzékenyebb, emberibb arcát is. A lágyszívű hangzás és a mély érzelmek révén egy olyan mű született, amely megérinti a hallgatók lelkét.

Patient Number 9

Ozzy Osbourne legutóbbi, 2022 júniusában napvilágot látott lemezén, amely az album címét viseli, hallhatjuk a legendás gitáros, Jeff Beck varázslatos játékát. Az egyik dal különösen figyelemre méltó, mivel egy pszichiátriai intézetben élő beteg életét és küzdelmeit dolgozza fel. A szöveg mélyen belemerül a mentális betegségek világába, bemutatva az identitás elvesztésével, valamint a belső démonokkal folytatott harc mindennapi valóságát. Az énekes hangja és a gitárszólók együtt teremtik meg azt a feszültséget és érzelmi töltetet, amely a történetet még hatékonyabbá teszi.