A gyakori déja vu élmény mögött komolyabb egészségügyi problémák is állhatnak - Házipatika
Az epilepszia legtöbbször gyermekkorban mutatkozik meg, de előfordulhat, hogy felnőttkorban is kialakul. Egy neurológus szakértő osztotta meg a betegség ilyenkor tapasztalható következményeit.
Nemrégiben nagy feltűnést keltett a hír, amely szerint egy tízéves kisfiú bátor cselekedetével megmentette édesapja életét, miután önállóan hívott mentőt. Kiderült, hogy az apuka epilepsziás rohamot szenvedett el, ami valószínűleg első alkalommal fordult elő nála. Ez a helyzet számos kérdést vethet fel a laikusokban, például azt, hogy vajon az epilepszia csak gyermekkorban alakulhat ki, vagy felnőttkorban is? Mi a különbség a gyermekkori és a fiatalkori epilepszia között? Dr. Prinz Géza, a Neurológiai Központ neurológusa osztotta meg velünk a válaszokat.
Az epilepsziáról sokakban él az a tévhit, hogy kizárólag gyermekkorban kezdődhet, de ez nem pontosan így van. Való igaz, hogy a leggyakoribb megjelenése tényleg a gyermekkorhoz köthető, mivel az agy fejlődése során a központi idegrendszer gátló idegsejtjei fokozatosan hatékonyabbá válnak. Ennek következményeként sok esetben a gyermekkori epilepszia felnőttkorra "meggyógyul" vagy megszűnik. A felnőttkorban jelentkező epilepszia viszont alapos kivizsgálást igényel, mivel fontos kideríteni, hogy állhat-e mögötte daganatos betegség. Gyakran előfordul, hogy a központi idegrendszeri gyulladások következtében alakul ki epilepszia, de a fejsérülések is jelentős szerepet játszanak ebben. Például, egy agyzúzódás vagy agyhártya alatti vérzés is kiválthat rohamot, amely nem feltétlenül azonnal, hanem később, egy bizonyos idő elteltével jelentkezik. Bármilyen idegszövet elhalással járó folyamat, amely hegszövet kialakulásához vezet a központi idegrendszerben, szintén epilepsziás rohamokat okozhat. Emellett létezik egy úgynevezett alkalmi görcsroham is, amely speciális körülmények, mint például kimerültség, alvásmegvonás vagy gyógyszerek együttes hatása következtében léphet fel. Szerencsés esetben ezek a rohamok többször nem ismétlődnek meg – foglalja össze a tudnivalókat Prinz doktor.
A rohamok rendkívül sokfélék lehetnek, és a különböző típusok megismerése kulcsfontosságú a megfelelő kezelés érdekében. A hírekben említett édesapa valószínűleg egy nagyrohamot tapasztalt, amely eszméletvesztéssel, rángásokkal, szájhabzással és nyelvharapással jár. Ez a leggyakrabban ismert forma, de léteznek más típusok is, például a kisrohamok, amelyek gyakran a déja vu vagy jamais vu érzésekkel társulnak, és a temporális lebeny epilepsziához köthetők. Ezen esetek diagnosztizálása alapos EEG-vizsgálatot és részletes kórelőzmény-felvételt igényel. "A gyakorlatomban találkoztam már olyan páciensekkel, akik hosszú éveken át szenvedtek a déja vu érzéseitől, mígnem kiderült, hogy temporális lebeny epilepsziájuk van" - meséli dr. Prinz Géza, a Neurológiai Központ neurológusa. "Előfordulhat az is, hogy az érintettek csak rövid pillanatnyi kihagyást, ún. absence-t tapasztalnak. Ilyenkor az illető néhány másodpercre 'eltűnik', és ha ezek a tünetek epilepsziás eredetűek, az EEG-n kóros eltérések mutatkoznak." A kivizsgálás során, az EEG mellett, a szellemi teljesítőképesség vizsgálata is fontos, mert a fejben zajló epilepsziás elektromos zavarok gyakran kihatnak a kognitív funkciókra. "Egy különösen érdekes esetben egy 'banális' idegrendszeri gyulladás miatt kórházba került fiatalember EEG-je kórosnak bizonyult. Ennek következtében görcsgátló kezelést kezdtünk el, és a kezelés hatására a fiú szellemi állapota jelentősen javult. Kiderült, hogy gyermekkorában már lázgörcsök utalhattak az epilepsziás hajlamára."
Az epilepsziás rohamot sok minden kiválthatja, ilyen többek közt a láz. A lázgörcsben szenvedő gyerekek nagy része természetesen nem lesz epilepsziás, de a fokozott görcskészség megmaradhat. Számos külső tényező fokozhatja is a görcskészséget, például ilyen az alkohol kiürülése az agyból. Ez okozhat egy ún. megvonásos görcsrohamot. Tehát nem akkor jelentkezik a rosszullét, amikor iszik az illető, hanem amikor néhány nap múlva felszabadul az idegrendszer az alkohol okozta gátlás alól és erre reagál a szervezet egy általános görcsrohammal. Ez természetesen más kategóriába sorolódik, mint a klasszikus epilepszia betegség, ha ugyanis nincs kiváltó tényező, akkor az illető nem beteg. Ugyanez vonatkozik a különféle drogokra és bizonyos gyógyszerekre - ezek mind fokozhatják a görcskészséget. Az utóbbi három év tanulsága szerint pedig a COVID-fertőzés is okozhat fokozott görcskészséget. Az is közismert, hogy az alvásmegvonás is okozhat epilepsziás rosszullétet, ezért létezik olyan provokációs teszt, amikor alvásmegvonás után készül az EEG. Ezen kívül a differenciáldiagnosztika részeként el kell különíteni a pszichogén rohamokat is a valódi epilepsziás rohamoktól.
Egy nagyroham esetén természetesen azonnal telefonálunk a mentőknek, és megkezdődnek a szükséges orvosi vizsgálatok. De mikor érkezik el az a pillanat a kisebb rohamok esetén, amikor már orvosi segítségre van szükség? Prinz doktor véleménye szerint ez akkor történik, amikor az érintett személyben tudatosul, hogy ismételten átél egy déja vu érzést vagy "kihagyást", ami már nem tekinthető normálisnak. A kezelés megkezdésének szükségessége abban rejlik, hogy az epilepsziás események során idegsejtek pusztulnak el, ami leegyszerűsítve azt jelenti, hogy az egyén mentális képességei fokozatosan romlanak. Az agy egészségének megőrzése érdekében tehát elengedhetetlen a fokozott görcskészség megszüntetése. Emellett, ha a vizsgálatok során kiderül, hogy daganatos betegség áll a háttérben, azt is mielőbb kezelni kell. Ezért nem érdemes halogatni a lépéseket; ha valakiben felmerül az epilepszia gyanúja, mindenképpen keresse fel orvosát!
