Nyolc évtizeddel ezelőtt, 1945-ben indult el a gyulai svábok tragikus sorsa, amikor a Szovjetunióba hurcolták őket. Ez az esemény mély nyomot hagyott a közösség emlékezetében, és a történelmük részeként máig élénken él a helyiek emlékezetében. A kitelepít

A vármegyei és az Eleki Német Nemzetiségi Önkormányzat különleges megemlékezést tartott azoknak az 550 gyulai sváb származású egyénnek az emlékére, akiket 1945-ben brutális módon elhurcoltak, majd kényszermunkatáborokba zártak a Szovjetunió területén. Ezen a napon a közösség összegyűlt, hogy tiszteletüket tegyék a múlt fájdalmának, és emlékezzenek azokra, akiknek sorsa mély nyomot hagyott a helyi társadalomban.

A Békés Vármegyei Német Nemzetiségi Önkormányzat és az Eleki Német Nemzetiségi Önkormányzat közös szervezésében emlék-gyalogtúrát tartottak az elhurcolás 80. évfordulója alkalmából. Az esemény során Kőrösi Mihály, a GULAG és GUPVI Kutatók Nemzetközi Társaságának alelnöke emlékezetes beszédet mondott, melyben a múlt fájdalmát és a közösség összetartozását hangsúlyozta.

1945. január 10-én 53 marhavagonból álló szerelvénnyel hurcoltak el Gyuláról 550 német származású gyulai polgárt a Szovjetunióba, a Donyec-medencei szénbányákba, több éves kényszermunkára. Az erősebbeket a bányákban, a gyengébbeket gazdaságokban vagy az építőiparban dolgoztatták, lényegében rabszolgaként. 64 gyulai német sosem tért haza, őket az egykori lágerek mellett temették el. A deportáltak többsége 1948. július 17-én ért haza, voltak akik csak egy évvel később.

A gyulai malenkij robot túlélői közül az utolsó, Szikes Antalné Wolf Erzsébet, aki 58 hónapot töltött a Novo-Sahti lágerében, 97. életévében távozott az élők sorából tavaly októberben.