Itt van 8 izgalmas és meglepő film, amelyek még mindig rejtélyt jelentenek a nézők számára: 1. **Donnie Darko (2001)** - Ez a kultikus film tele van rejtélyekkel és alternatív idővonalakkal, ami sokakat megfogott, de sok kérdést is felvetett. 2. **Mulho

Ezek a filmek lenyűgözték a közönséget - még akkor is, ha nem teljesen értik mi is történik a vásznon.

Andrzej Zulawski, a lengyel filmes világ egyik legmarkánsabb alakja, valódi keményvonalas művészfilmesként ismert. Horrorfilmjei nem csupán a rémület keltésére építenek; mélyebb rejtélyek és komplex tematikák szövik át őket, eltérve a megszokottól. A Sam Neill és Isabelle Adjani által megformált házaspár sorsa, amelyet egy természetfeletti entitás zúz szét, számtalan elméletet inspirált a nézők körében. A film többi váratlan fordulata is komoly kihívás elé állítja a rajongókat, akik folyamatosan próbálják megfejteni a történetet. Egy dolog biztos: ez a rendkívül ijesztő, bőr alá mászó alkotás olyan élményt nyújt, amelyet nehéz elfelejteni, és még akkor is megdolgoztatja a gondolkodásunkat, ha éppen nincs kedvünk ehhez.

David Lynch utolsó egész estés alkotása, az Inland Empire, egy rendkívül különös hollywoodi történet, amelyet sajnos gyenge digitális kamerákkal rögzítettek. A film tele van bizarr karakterekkel, természetfeletti jelenségekkel és olyan mellékszálakkal, amelyek megértése szinte lehetetlen. Ez az a mű, amelyet nem annyira érteni kell, mint inkább átélni. Ha hajlandóak vagyunk belemerülni Lynch őrült víziójába, a háromórás játékidő gyorsan elrepül. Ugyanakkor a film mélyén rejlő rejtélyeken, hogy pontosan mi, miért és hogyan zajlott, hosszú hetek, sőt hónapok során is töprenghetünk.

Charlie Kaufman író-rendező szinte paródiába hajlóan tudja marcangolni saját magát, no meg művészetét: nem is csoda, hogy legutóbbi, netflixes dobása, A befejezésen gondolkozom eléggé megosztotta a rajongókat. A filmművész azonban már korábban, 2008-ban elért karrierje csúcsára, amikor az azóta tragikus körülmények között elhunyt Philip Seymour Hoffmannal elkészítette a Kis-nagy világot. Ebben a filmben tényleg benne van minden, amit az életről, a halálról és az alkotásról tudni érdemes - még akkor is, ha számtalan különböző értelmezésen és teórián kell átrágni magunkat, hogy valóban értékelni tudjuk. Kötelező többször is megnézni.

Az agyatlan űrgyilkolásra éhes Alien-rajongók kevésbé rugalmas felét alaposan felhúzta Ridley Scott visszatérése a frencsájzhoz: a Prometheus klasszikus, faék egyszerűségű szörnyhorror helyett ugyanis egy enigmatikus, az élet és a teremtés nagy kérdéseit feszegető mű lett. Lehet, hogy eléggé eltér a frencsájz korábbi darabjaitól, és lehet, hogy a Disney most nem ezt az irányvonalat követi: viszont a Prometheus saját jogán lett egy remek, filozofikus film, amit kevésbé az ijesztegetések, és inkább a gondolatiság miatt nézünk újra.

David Mitchell „Felhőatlasz” című regénye már önmagában is rendkívül összetett olvasmány, ám a Wachowski-nővérek és Tom Tykwer filmes adaptációja még inkább felkavarja ezt a mély és sokrétű narratívát. A történet az évszázadok során kibővülő reinkarnációs szálakat követve, ugyanazokat a színészeket különböző szerepekben vonultatja fel, miközben a cselekmény struktúráját merészen átszerkesztik. Az eredmény egy grandiózus, néha talán túlzottan is ambiciózus sci-fi film, amely számos kérdést vet fel, de sok mindent nem is válaszol meg. Ennek ellenére a majdnem háromórás játékidő ellenére is többször kísértést érzünk arra, hogy újra átéljük ezt az izgalmas utazást.

Shane Carruth, a független filmes világ egy különleges alakja, már debütáló munkájával, az időutazás tematikáját feldolgozó Találmánnyal komoly fejtörést okozott a közönségnek. Következő filmje, a Feltörő színek, bár nem olyan szándékosan zavarba ejtő, mint elődje, mégis igényli a néző figyelmét másfél órás játékideje alatt, hogy teljes mértékben megértsük a parazitás-szerelmes történet bonyolultságát. Azonban a figyelem megéri a fáradságot: ha követjük a film eseményeit, egy lenyűgöző, kísérteties románccal találkozunk, amely mesterien szövi össze az emberi kapcsolatokat és az eredeti, fantasztikus elemeket, új perspektívát adva a nézői élményhez.

Denis Villeneuve neve mára már a legnagyobb filmes sikerek között szerepel, hiszen olyan blockbustereket jegyez, mint a Dűne vagy a Szárnyas fejvadász 2049. Ráadásul már várjuk a következő James Bond-filmjét is. Azonban ha visszatekintünk egy évtizeddel ezelőttre, felfedezhetjük, hogy Villeneuve kisebb, ámde ugyanolyan izgalmas projekteken dolgozott. Ezek közül talán a legfurcsább a Jake Gyllenhaal főszereplésével készült Ellenség, amely egy melankolikus egyetemi tanár történetét meséli el. A főszereplőnek váratlanul felbukkan egy titokzatos hasonmása, aki felforgatja az életét. Az Ellenség nem kínál egyértelmű megoldásokat a felmerülő konfliktusokra, viszont szürreális csavarjaival sokkolja a nézőt. Arachnofóbiásoknak kifejezetten kerülendő!

A Tenet cselekménye még a kulcsfontosságú szerepet betöltő Robert Pattinson számára is rejtélyes volt a forgatás idején, és a bemutató után kiderült, hogy a nézők többsége is hasonlóan zavarban volt az események alakulása miatt. Az időben előre és hátra haladó, izgalmas thriller szövevénye szinte követhetetlenné válik, ahogy a gonosz Andrei Sator (Kenneth Branagh) intrikáit és a névtelen főszereplő (John David Washington) világmegmentési kísérleteit követjük. De mi is az, amit meg kéne menteni? A film számos bonyolult kérdésre kínál még bonyolultabb válaszokat, ám valami miatt nem tudunk ellenállni a varázsának.