**5 érdekesség a világ egyik legritkább pásztorkutyájáról** 1. **Történelmi gyökerek**: Ez a különleges kutyafajta évszázadok óta él a hegyekben, ahol a pásztorok segítőjeként dolgozik. Az eredete a középkorra nyúlik vissza, és számos legendához fűződik

Ez a közepes testű fürge pásztorkutya alkalmas arra, hogy minimális instrukcióval vagy akár teljesen egyedül is vezesse és összeterelje a nyájat. Ma már két típusát különböztetik meg: az egyiket hangsúlyosabban a külső tulajdonságai alapján tenyésztik, és kiállításokra járnak vele (show-vonal), a másik megmaradt szigorúan munkakutyának, ahol leginkább a belső erények dominálnak (munkavonal).

Fedezd fel a ritka és különleges ausztrál kelpiet, amely valódi kincsnek számít a pásztorkutyák világában! Ez a fajtája nemcsak a képességeivel, hanem a lenyűgöző háttértörténetével is kitűnik, és érdemes mélyebben belemerülnünk, különösen, hogy hazánk is számos csodálatos pásztorkutyát rejteget. Ismerd meg az ausztrál kelpie sokoldalúságát és elbűvölő karakterét!

A kelpie már jóval a collie típusú fajták megjelenése előtt létezett; mire ezek a fajták hivatalosan is elnyerték elismerésüket, a kelpie már 10-15 éve a fajták között volt.

Ha alaposabban szemügyre vesszük a kelpie-t, már nem tűnik annyira lehetetlennek a dolog; még a 21. század elején is elterjedt volt az a nézet, hogy ezek a kutyák a dingók leszármazottai. 2019-ben a Sydney-i Egyetem tudósai nekiláttak, hogy végleg tisztázzák ezt a kérdést. A kutatások eredményeként arra a következtetésre jutottak, hogy a kelpie-nek nincsenek dingó felmenői. Valószínűleg...

A vizsgálatok során a legdingósabb jegyeket tesztelték, vagyis a füleket és a sárgás árnyalatot. Úgy fogalmaztak, hogy: "Tanulmányunk bizonyítékai határozottan igazolják, hogy legalábbis ezen jellemzőket tekintve nincs bizonyíték a kapcsolatra."

Az első kelpie néven ismert kutya egy fekete alapon cserszínű mintázattal rendelkező szuka volt, aki 1872-ben született Casterton városának közelében, a Warrock Station területén. E különleges eb a "Kelpie" nevet kapta, amely a kelta mitológiában egy vízi alakváltó szellemre utal.

Rájöttek, hogy a kelpie-k szaglási képességei páratlanok, ezért kiválóan alkalmazzák őket nyomkövetési feladatokban. Svédországban a kelpie-ket széles körben bevonják a nyomkeresés és a mentési akciók során, ahol hatékonyságukkal és intelligenciájukkal nagyban hozzájárulnak a sikeres műveletekhez.

Azt a bevezetőben már említettük, hogy két különböző típusú kelpie-t tenyésztenek. (Ez az eljárás számos más munkakutya esetében is jellemző.) Az egyiket kiállításokon mutatják be, és a tenyésztés során leginkább a külső megjelenésen van a hangsúly, míg a munkára szánt kelpie-ket abszolút a rátermettségük alapján válogatják és tenyésztik.

A dolgozó kutyák terelnek juhokat, szarvasmarhákat, sertéseket és kecskéket is. Nagyon sok múlik rajtuk, ugyanis csendesen, fürgén és határozottan kell a szurdokokkal tűzdelt, forró és viszontagságos környezetben mozgatniuk az állományt. Jellegzetes kelpie-taktika, hogy a kutya felugrik a juhok hátára, és rajtuk lépdel át a másik oldalra, hogy rendezze az elakadást.

A show-kelpie-k egy kicsivel zömökebbek, nem olyan magasak, mint a dolgozó társaik. Ezek a kutyák egyre népszerűbbek családi kedvencként tartva, hiszen nagyon könnyű képezni őket, ellátásuk és gondozásuk nem igényel túl sok energiát, és remek társállatnak bizonyulnak. Persze a rengeteg mozgásról (nem csupán séta!) és a mentális lefárasztásról az esetükben sem szabad megfeledkezni, különben unatkozni kezdenek, és romboló viselkedést tanúsítanak.